Revolutio. Latin szó. Legtöbbször forradalomnak fordítjuk le. De van egy eredeti jelentése is, a csillagászatból szivárgott át a közéletbe. Forgást, körforgást, elfordulást jelentett. Ezt kezdték aztán használni a földindulásszerű politikai és társadalmi változásokra, amiket később forradalomnak nevezett el a magyar.
Azt a kérdést kaptam a Magyar Narancs Online-tól: mi dönti el a választást?
Erre pedig az a legrövidebb válaszom: az a fejlemény, hogy nincs fejlemény, hogy 2014-ben nincs revolutio Magyarországon. Nincs körforgás, nincs fordulópont, nincs elfordulás. Legfeljebb a közélettől. De ez nem igazán befolyásolja azt, hogy hazánk kormányzása a választásokon dől el, a politika iránt aktívan érdeklődők szavazataival. A politizálók, szavazók tömegének belső aránya pedig nagyjából változatlan maradt 2010 óta.
Ami most van, azt látni lehetett egy évvel ezelőtt. És sejteni négy évvel ezelőtt. A fülkék sokszor citált forradalma tényleg megtörténhetett. A centrális erőtér sokszor emlegetett fogalma tényleg megvalósult.
Orbán Viktor a 2002-es vereség után számot vetett az Örök Magyar Választópolgár érzéseivel, indíttatásaival, félelmeivel és vágyaival, és onnantól kiszolgálta a tömegek ízlését. Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd után nem mondott le, amivel a szektariánus hívőkön túl lassan és szívósan, máig hatva felmorzsolta a baloldal hitelességét. A radikális jobboldali politikai vállalkozók a 2006–2010 közötti, máig nem teljesen meghaladott komplex politikai, társadalmi és gazdasági válságot kihasználva felépítették a Jobbikot. És 2010-re készen volt a kiábrándult urbánusok utolsó, apró mentsvára, az LMP is.
2010-ben a Fidesz beleült a jóba, a centrumba. Innentől a belpolitikában csak a csúcsra járatott hatalmi politizálásra és a pontosan kimért, folyamatosan adagolt kommunikációs stratégiára kellett odafigyelniük. A jobboldali tábor kilencvenes évekbeli megszerzése után, a kétezres évek hosszú balos, etatista kitérőivel az addigra leamortizálódott baloldali-liberális oldal által hátrahagyott űrbe is be tudott nyomulni a Fidesz.
A Fidesz ma néppárt, a nép pártja. A narancs középút. Hozzá képest a két szélen helyezkednek el a baloldali-liberális roncskoalíció, a maradék LMP, valamint a radikális jobboldal erői. De még egyszer: ez a felállás már 2010-re megvalósult.
Ha a mostani választást akarjuk megfejteni, 2014-ben szinte csak a 2010-es és az azt megelőző fejleményekről tudunk beszélni, 2010 volt a revolutio éve. Aztán hiába minden radikális átalakítás, belső és nemzetközi konfliktus, új alkotmány, sarkalatos törvények garmada: lett egy rendszer, ami nem mozog. 2010 és az azt megelőző évek szinte változatlan örökségéből születik 2014 is. A Fidesz tűnik a legtöbb választó számára az egyetlen kormányképes erőnek. Minden rendszerátalakító, ön- vagy közcélú tettet el tudtak adni a lehető legszélesebb választói közönségnek, a rezsicsökkentés politikai atomfegyverével az élen.
A baloldali kormányváltó összefogás jelen állapotában a 2008 körüli MSZP–SZDSZ összetákolt Frankensteinjének tűnik. Az elsősorban Gyurcsány miatt bekövetkezett hitelvesztésen nem tudtak túllépni – még Gyurcsány ideiglenes távoltartásával sem, nemhogy újbóli fedélzetre engedésével. A legelkötelezettebb baloldali választói magnak persze Gyurcsány is kell. Mindenki mást viszont taszít a 2010 előtti nyolc év legfőbb arca. Ez a baloldal csapdája 2014-ben, és lehet, hogy ez lesz 2018-ban is. A Jobbiknak hatékony lehet a mostani cukiságkampánya, de erejét, lendületét, a radikális és elégedetlen szavazók előtti hitelességét, választói támogatottságát nem az elmúlt években, hanem 2010-et megelőzően szerezte. Az LMP pedig ma is a legkisebb rossznak, utolsó szalmaszálnak tűnik sokak számára – és ez 2010 után talán vasárnap is elvezethet az 5 százalék megugrásához.
2014-et nem az elmúlt négy év, hanem az elmúltnyolcév döntötte el. 2014-ben nem kell más a választóknak, mint ami 2010-ben kellett nekik. És az nem kell a választóknak, ami 2010-ben sem kellett. Idén elmaradt a revolutio.
A szerző a Mandiner.hu főszerkesztő-helyettese
Kukorelly Endre válasza itt, Debreczeni Józsefé pedig itt olvasható.
