Miért lett Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter?

Zsákban futás a pálya mellett

Belpol

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Nem posztot, hanem feladatot kaptam” – nyilatkozta június eleji kinevezése után az új miniszter. S valóban, ha valami kiviláglik Hankó eddigi működéséből, az épp a technokrata, háttéremberi megközelítés. Elődje, Csák János máshogy volt ezzel, imádta a nagy szavakat, a távlatos – bár nem épp letisztult – víziókat. Rövid miniszterségét több botrány is beárnyékolta, a Nemzeti Múzeumot vezető L. Simon László látszólag szélsőjobbról jövő elgáncsolásától kezdve a Zeneakadémia kancellárja körüli feszültségeken és – egyelőre – sikertelen modellváltási kísérletein át a színházi szférában eluralkodó fejetlenségig, s legutóbb a már tervezetként is jelentős felháborodást keltő kulturális törvényig. Az sem sokat segített Csákon, hogy nem sikerült megoldania a felsőoktatás legégetőbb gondját, a kekvásított egyetemek kizárását a nemzetközi Erasmus+ és a Horizont programokból.

Mit beszél?

Az, hogy Hankó Balázs sokkal inkább afféle megoldóembernek tűnik, jelzi, hogy a tárca belső súlypontja a kulturális hegemónia megteremtése felől áthelyeződött a felsőoktatási rendcsinálás irányába. A kulturális térben már így is elég sok látnok működik Demeter Szilárdtól Vidnyánszky Attilán át a hozzájuk képest realistább, de véletlenül sem rendszerkritikus Káel Csabáig vagy Baán Lászlóig.

Hankó első megnyilatkozásaiban sietett leszögezni, hogy mindenben igyekszik az elődje által megkezdett munkát folytatni, de feltűnően többet beszélt a felsőoktatási kérdésekről, mintsem a magyar kultúra forró témáiról. Ez utóbbiakat eddig egyáltalán nem érintette, helyette valóban a csáki retorikát vitte tovább a kötelező klisék variálásával. „Hagyományaink és kultúránk identitásunk, létezésünk leg­elemibb alkotója, így misszió a nemzeti identitás megőrzése, és a magyar kulturális élet értékközvetítő szerepének erősítése” – nyilatkozta a Magyar Művészeti Akadémia grémiuma előtt. Mit jelent ez? Hát, nem sokat. Vagy az a mondás, hogy a kultúránk az, „amely egyben tesz minket magyarrá, tart meg minket magyarnak, köt bennünket eredetünkhöz, hagyományainkhoz, és biztosít alapot Európa kulturális gyökereihez”? Esetleg az, hogy „feladatom és szándékom, hogy egyszerre lehessen a népi kultúrát vagy az anyanyelv ápolását mindennapjaink részeként megtartani, és a magas kultúra alkotásait is megvédeni”?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.