Milliós év végi jutalmat kaptak az államtitkárok

  • narancs.hu
  • 2020. január 27.

Belpol

Van olyan tárca, ahol 2,6 milliót kaszáltak az államtitkárok. De akad olyan is, ahol még a miniszternek is kijárt az extra juttatás.

Összeszedte a Blikk, milyen jutalmakat osztottak ki a minisztériumok az év végén. A legjobban a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkárai jártak. Előbb úgynevezett motivációs elismerésként, majd jutalomként kapott egy-egy havi fizetést ráadásként Kovács Zoltán kommunikációs, Nagy János programirodát vezető államtitkár és Dömötör Csaba miniszterhelyettes, vagyis összesen fejenként 2,6 millió forintot kaptak.

Ehhez képest a Miniszterelnöki Kormányirodán egyszeri 2 millió forintos jutalmat kapott Fónagy János nemzeti vagyonnal kapcsolatos parlamenti ügyekért felelős és Juhász Edit nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és közműszolgáltatásokért felelős államtitkár.

Az Igazságügyi Minisztérium egyhavi miniszteri illetményt, azaz 1,94 millió forintot adott három államtitkárának, miniszteri elismerésként.

A Pénzügyminisztérium Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkárt díjazta egyhavi miniszteri fizetésnyi extrával, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter pedig 1,3 millió forint jutalmat adott neki.

Az Agrárminisztériumban 850 ezer forint motivációs elismerés és 300 ezer forint SZÉP-kártyára utalt pénz járt a vezetőknek.

Míg az Emberi Erőforrások Minisztériumában az államtitkárok 650 ezer forintot kaptak, valamint 350 ezret a Széchenyi Pihenőkártyára. Ez volt az egyetlen olyan tárca, ahol nem csak az államtitkárok, a miniszter, vagyis Kásler Miklós is kapott extra juttatást.

A nyilvántartás szerint a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium nem osztott jutalmat az államtitkároknak.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.