Hadházy szerint az, aki nem érti, a Borkai-botrány után hogyan nyerhetett fölényesen a Fidesz Győrben, az semmit sem ért

  • narancs.hu
  • 2020. január 27.

Belpol

A politikus a propaganda hatására figyelmeztet, valamint óva inti az ellenzéket az elkényelmesedéstől.

Hadházy Ákos a Fidesz vasárnapi győri győzelme után úgy értékelte a kialakult politikai helyzetet, hogy Dézsi Csaba András 50 százalék fölötti győzelme okán nem lehet – ahogy a politikus fogalmaz – rákenni a vereséget "az ilyen-olyan okból elinduló, „futottak még” jelöltekre".

Hadházy szerint "érdemes inkább egy kicsit elgondolkozni, hogyan lehetséges, hogy Borkai Zsolt dicstelen szereplése és bukása után még mindig megingathatatlan a Fidesz Győrben".

Kínál is néhány gondolatot friss Facebook posztjában.

Úgy érzi, megvalósult az, amitől október 13. óta tartani lehetett. "Az ellenzékben hátradőltünk és azt gondoljuk, 2022 már megvan, pusztán azért, mert Budapesten és pár nagyvárosban nyertünk. A valóság ezzel szemben az, hogy a magyar lakosság 2/3-a továbbra is fideszes városvezetés alatt maradt, és az ellenzéki vezetésű kerületekben, városokban is a kormánynak van nagyobb befolyása a történésekre, hiszen a kormány folyamatosan szűkíti a helyi testületek hatásköreit és mozgásterét. És akkor még nem beszéltünk az olyan intézményekről, mint az ügyészség, az ÁSZ, a NAIH vagy az MTVA – ezek lojális vezetői ugyanúgy a helyükön maradtak."

Hadházy szerint az, aki nem érti, a Borkai-botrány után hogyan nyerhet egy városban a Fidesz 55 százalékkal, az semmit sem ért. Mert addig, "amíg pl. a propagandagépezetet nem állítjuk meg, ez a baleset bármikor megtörténhet." A független politikus gondolatmenetében emlékeztet, hogy "a Fidesz abban a helyzetben van, hogy emberek milliói számára bármit ki tud magyarázni, mert emberek millióinak agyát moshatja a kézivezérelt propagandával".

A jövőre nézve pedig azt tudatosítja, hogy az ellenzéknek az a dolga hogy 2022-ig megtalálja azokat az embereket, akik dolgoznak a majdani kampányban, hogy aztán azt okosan meg is szervezze.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.