Mintha hazajárna – Giró-Szász András újra tulajdonos a Strategopolisban

  • Böszörményi Jenő
  • 2015. november 28.

Belpol

A nagy visszatérő nemcsak Orbán Viktor kormányfő mellé, hanem korábbi cégébe, a Strategopolis Kft.-be is visszatért. Nem is akárhogy.

A 2015. november 2-án megtartott taggyűlésen Giró-Szász András többségi, 70 százalékos tulajdonrészt szerzett a társaságban, az osztalékból azonban 90 százalékban részesedik (lásd alább). A korábban fele-fele részben tulajdonos Várkonyi Gáspár ügyvezető és Molnár Norbert részesedése 15-15 százalékra csökkent. Giró-Szász ki-be lépkedése szinte már menetrendszerű: amikor kormányzati posztra lép, kiszáll a cégből, amikor leteszi a lantot, visszalép.

Erre került sor 2011-ben, illetve 2014-ben: Orbán Viktor miniszterelnök szóvivőnek hívta Giró-Szászt kormányába, az újdonsült főkommunikátor pedig megvált a Strategopolisban birtokolt (akkor 49,7 százalékos) tulajdonrészétől. Három évvel később, az új kormány megalakulását követően Giró-Szász nem kapott kormányzati feladatot, a volt kormányszóvivő ekkor visszavásárolta magát korábbi cégébe. Mindkét tranzakció érdekessége, hogy a hárommilliós jegyzett tőkéjű társaság üzletrészei névértékén cseréltek gazdát annak ellenére, hogy a cég bevételei, vagyona – nem kis részben a szépen csengető állami-önkormányzati megrendeléseknek – meredeken emelkedtek az évek során: a 2013-as bevétel már 433 millió forint volt, 2014 júniusának közepén Giró-Szásznak mégis elég volt mindössze 1,83 milliót letenni az asztalra, hogy a tagok átengedjék neki üzletrészeiket, összesen 61 százalékos részesedést.

false

Fotó: MTI

Néhány hónappal később azonban újabb fordulat következett: Giró-Szász természetesen már megint kormányzati felkérést kapott a miniszterelnöktől, s nem sokkal később el is foglalta a kormányzati kommunikációért felelős államtitkári posztot. Ekkor újfent – immár nyilván némi rutinnal – megvált a Strategopolisban meglévő üzletrészétől. Most azonban nem adta olcsón magát: az államtitkári kinevezése után közzétett vagyonnyilatkozatából tudhatta meg a közvélemény, hogy a 134 nappal (négy és fél hónappal) korábban 1,83 millióért megvásárolt üzletrész átengedése fejében 750 milliót követel tulajdonostársaitól, melyet azoknak két éven belül kell törleszteni. Ha a visszavásárlási és az eladási összeget összevetjük, 400-szoros különbséget kapunk, s nagy valószínűséggel a háromnegyed milliárdos nagyságrend felel meg a valós piaci árnak. Hiszen a cég továbbra is szépen prosperált: 2014-es árbevétele már 666 millióra hízott. (Giró-Szász cégeiről, az üzletrészek adásvételének furcsaságairól itt írtunk részletesen, a busás profitokról pedig itt.)

Bolygó Giró-Szász

És ekkor jött az újabb fordulat: Giró-Szász az október 1-jei kormányinfón jelentette be, hogy távozik a kormányból, posztjáról lemond, Rogán miniszter mellett nem folytatja. Giró-Szász azonban végül csak három héttel később, október 22-i hatállyal vált meg az államtitkári széktől (így elesett attól az összegtől, amelyet megkapott volna, ha november 1-jéig kitart, és ezzel kerek egy évet tölt a kormányban). A kormányfő ezt követően ugyan belpolitikai tanácsadójának kérte fel, vagyis maradt kormányzati alkalmazásban, Giró-Szász mégis úgy gondolhatta, hogy ez önmagában már nem okozhat összeférhetetlenségi problémát, s újra visszaszerezte a Strategopolis többségi tulajdonát.

A fent már említett november 2-i taggyűlés cégbírósághoz eljuttatott dokumentumaiból nem derül ki, hogy a volt államtitkár végül is mennyiért jutott a 70 százalékos tulajdonrészhez. A társasági szerződés ugyanekkor végrehajtott módosítása azonban igen előnyös helyzetbe juttatta Giró-Szászt, az osztalékból ugyanis ennél jóval magasabb arányban részesedik: a nettó árbevétel 900 millió alatti része esetén 90 százalék őt illeti (5-5 százalék a másik két tulajdonost), az a fölötti résznél pedig a törzsbetétjének megfelelő 70 százalék. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha a céget közösen eladnák a tulajdonosok: Giró-Szász része a 900 millió alatti ár vonatkozásában ez esetben is 90 százalék. Ugyan megjósolhatatlan a kormányközeli társaság szép reményekkel kecsegtető jövője és beláthatatlan növekedése – idén nyáron például három kormányzati tenderen is sorra dőltek ki mellőlük a versenytársak, nem kizárt tehát, hogy hamarabb meglesz a 900 millió, mint gondolnánk –, az eddigi éveket tekintve azonban ez mégiscsak azt jelenti, hogy Giró-Szász de facto 90 százalékban birtokolja a céget.

false

Fotó: MTI

Giró-Szász Andrásnak a Strategopolison belüli szabad ki-be járását végignézve, kérdés, vajon mi ösztökélhette Várkonyit és Molnárt, hogy immár másodjára engedjék át egyetlen szóra az egyébként papíron általuk menedzselt és jól prosperáló cég többségét korábbi tulajdonostársuknak. Nem elképzelhetetlen, hogy Giró-Szász vételi opciót kötött ki magának, amikor kormányzati megbízást vállalva kilépett a cégből. De még így is nehezen magyarázható tulajdonrészarányának töretlen emelkedése (előbb 49,7 százalékról 61-re, majd 70-re), valamint a számára különösen kedvező két 90 százalékos rendelkezés. Arról nem is beszélve, hogy rejtélyes, vajon mi indokolta 2011-ben és 2014-ben a névértéken zajló adásvételeket.

Kérdés ezek után, hogy valójában ki volt, vagy most ki a Strategopolis Kft. igazi tulajdonosa. Akárhogy is, Giró-Szász Andrásnak a kormányfő melletti belpolitikai tanácsadói pozíciója és a Strategopolison belüli meghatározó tulajdonosi befolyása továbbra is összeférhetetlenségi aggályokat, érdekütközési problémákat vet fel a cég rendszeres állami és önkormányzati megbízásai miatt.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.