Mire költötte a kormány a Trianon-emlékév 10,3 milliárdját?

Belpol

A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy politikai helyett kulturális vonalon tartsa a megemlékezéseket.

Idén februárban a kormány egy határozattal közvetlenül osztotta szét a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára emlékező "nemzeti összetartozás évére" szánt összesen 10,34 milliárd forintot. A kormányhatározattal 26 intézmény jutott pénzhez, s bár minden szervezetet megkerestünk, hogy megkérezzük, mire költik a támogatást, lapzártánkig csak 10 helyről válaszoltak a Magyar Narancs kérdéseire. Úgy tudjuk, voltak, akiket a minisztériumból utasítottak arra, hogy ne válaszoljanak.

Míg Schmidt Mária korábban kormánybiztosként komplett emlékévekért felelt, most az általa fémjelzett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványhoz (KKETTKK) a pénznek csak körülbelül a harmadát, 2,9 milliárd forintot helyezték ki. Bár a közalapítvány nem reagált a megkeresésünkre, eddig két darab, egyenként egyperces megemlékező szpotot, valamint egy Schmidt Mária és Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója által írt ismeretterjesztő történelemfüzetet biztosan készítettek, illetve a Trianonra emlékező „Összetartoztunk, összetartozunk. Megfogyva bár, de törve nem!” feliratú óriásplakátokon is az alapítvány logója látható.

A legtöbb pénzt, valamivel több mint 3,3 milliárd forintot a 2011-ben létrehozott, elkülönített állami pénzalap, a határon túli magyarok támogatásait intéző Bethlen Gábor Alap (BGA) kapta, amely a Miniszterelnökséghez irányított minket a kérdéseinkkel. Ott azt közölték, az alap a vonatkozó kormányhatározat szerint 812 millió forintot „nemzetpolitikai célú támogatásként” különböző, a kormányhatározatban is nevesített határon túli magyar szervezetek között oszt szét, 100 milliót kap a korábbi években is rendszeresen ünnepségeket szervező Magyarság Háza, és 2,1 milliárdot a Határtalanul! Program, amelynek keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vehetnek részt a szomszédos országok magyarlakta területein. 300 millió forintot „történészek nemzetpolitikai célú továbbképzésének támogatására” költenek.

Az emlékév költségeinek harmadik harmada változatosan oszlik meg főleg kulturális intézmények és tudományos intézetek között.

Kaptak pénzt a nagy országos múzeumok, de az alapítványi működtetésű várpalotai Trianon Múzeum is 220 millió forinthoz jutott az emlékév büdzséjéből.

A múzeumok mellett több kutatóintézet kapott még a forrásokból, köztük a tavaly létrehozott Magyarságkutató Intézet és a Szakály Sándor-féle Veritas Intézet, 280,7 millióhoz jutott.

Az állami előadó-művészeti szcéna (Művészetek Palotája, Magyar Állami Operaház, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és Zeneakadémia) is kapott a támogatásokból, közülük a legtöbbet, 155,7 millió forintot a Budapesti Operettszínház, amely gálaestet tervezett határon túli szólisták bevonásával. Ezt a járvány miatt végül szabadtéren akarják megtartani.

A Nemzeti Színház bár csak 20,8 millió forinthoz jutott, igen komolyan veszi a feladatot: közlésük szerint egy kültéri, bronzba öntött terepasztal felállítását tervezik, illetve egy hozzá kapcsolódó okostelefonos applikációt, hogy így jelenítsék meg „a színházi Trianont”. Az emlékévhez kapcsolódva Kustán Melinda textiltervező egy új nagyfüggönyt is tervezett a színháznak, amely egy életfát ábrázol majd, és a történelmi Magyarország hatvan tájegységének mintakincseiből áll össze.

Jutott a pénzből a Központi Statisztikai Hivatalnak, a Hagyományok Házának, a Nemzeti Örökség Intézetének, és a Nemzeti Művelődési Intézetnek is.

További részletek a Trianon-emlékév költéseiről, az elkent évfordulóról és az elmúlt évek ünnepségeiről az e heti Magyar Narancsban olvashatók!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.