Mit lehet tudni arról a 3 millió emberről, akik még az első oltásra sem jelentkeztek?

A kormány a harmadik körös oltásra koncentrál, a szakemberek viszont a miatt a nagyjából 3 millió ember miatt aggódnak, akik eddig nem regisztráltak a koronavírus elleni vakcinára. Hogyan lehetne őket oltásra ösztönözni? 

 

Az Our World in Data legfrissebb összegzése szerint a világ népességének 15,4 százaléka rendelkezik az új koronavírus elleni teljes oltottsággal. A listát Málta vezeti 89,6 százalékkal, Magyarország a 25., (56,7 százalék), az európai uniós átlag pedig 51,4 százalék. A majdnem 10 millió hazai lakosból – a hétfői lapzártánkkor elérhető adatok alapján – több mint 5,6 millióan megkapták az első oltást, és majdnem 5,5 millióan a koronavírus elleni vakcina mindkét dózisát. Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy nem állunk rosszul, ám az oltásra regisztráltak száma nem éri el az 5,9 milliót – vagyis kérdés, hogy a negyedik hullám és a delta variáns közeledtével mi lesz a 3 millió beoltatlan (és oltásra még csak nem is regisztrált) emberrel. (A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon nagyjából 1,1 millió 12 év alatti él, őket egyelőre nem oltják.)

Lanyhuló kedv

Az év elején a kormány klipekkel és plakátkampánnyal hirdette, hogy az oltás életet ment. Február végétől, március elejétől már heti 200–300 ezer első oltást adtak be; a csúcs az áprilisi első héten volt, amikor több mint félmillió vakcina talált gazdára. A látványos csökkenés május végén kezdődött, s az elmúlt héten már csupán 24 610 első dózist adtak be. (Cikkünk augusztus 12-én jelent meg – a szerk.) 

Mindez nem a vakcina hiánya miatt van, hiszen Magyarországra eddig több mint 19 millió adag érkezett, a raktárak tele vannak. A visszaesés okait egyelőre egyetlen átfogó tanulmány sem tárta fel, pedig a szakemberek szerint nagy szükség volna egy ilyen kutatásra.

„Azok között, akik eddig nem regisztráltak az oltásra – mondja Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakmenedzser –, biztosan vannak szélsőséges nézeteket valló oltásellenesek, de a legtöbben valószínűleg csak bizonytalanok, mert eddig nem sikerült őket megfelelő szakmai érvekkel meggyőzni az oltás szükségességéről, és olyan információs buborékban élnek, amely csak egy irányba tájékoztatja őket. Ezért lenne szükség egy szociológiai kutatásra, amelyből megérthetnénk ezeknek az embereknek az érveit, az oltással kapcsolatos problémáit, amire aztán megoldást találhatnánk szakértők bevonásával. Ez nemcsak egyéni probléma, társadalmi vonatkozása is van, hiszen ezek nélkül az emberek nélkül nem fogjuk tudni elérni a nyájimmunitást. Így pedig lehetőséget adunk a koronavírus és variánsai további terjedésének.”

„Ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen szociológiai-demográfiai jellemzőik vannak azoknak, akik nem akarják felvenni az oltást, nincs könnyű feladatunk, nem valószínű ugyanis, hogy homogén csoport rajzolódna ki előttünk. Egy ilyen kutatást viszonylag nagy mintán lenne érdemes elvégezni, 2-3 millió forintból nagyjából ezer emberhez el lehetne jutni egy 20-30 perces kérdőívvel” – mondja Hann Endre szociálpszichológus, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet ügyvezető igazgatója. A szakértő szerint kvalitatív kutatást is érdemes lenne készíteni, ahol egy-egy fókuszcsoportban 8-10 emberrel készül mélyinterjú arról, hogy miért nem akarják felvenni az oltást.

Hann szerint ez azért is lenne érdekes, mert a csoportos beszélgetések alkalmával nem csak egyéni válaszok születnek, hanem a csoporttagok egymást is erősíthetik. És bár az elutasítás okait firtató kérdés nyitott kérdés, azaz nem csak igen/nem válasz adható rá, és emiatt az eredmény nehezebben számszerűsíthető, fontos következtetésekre adna lehetőséget. „Emellett egy olyan felmérést is jó lenne készíteni, ahol azokat is kérdeznénk, akik az oltás mellett vannak, így megvizsgálhatnánk, miben különböznek az oltás ellen érvelőktől.”

Július végén, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy Magyarországon mindenki, aki igényli, megkaphatja a védőoltás harmadik dózisát is (ha minimum négy hónap eltelt a második oltás óta), egészségügyi szakemberek (Balkányi László, Falus András, Rékassy Balázs, Sarkadi Balázs és Weltner János) nyílt állásfoglalásban kritizálták e lépést. Szerintük Magyarországon ma a jelenlegi legfontosabb járványügyi feladat az átoltottság növelése, különösen a veszélyeztetett csoportok körében. A kritikus hangokat tovább erősítette a harmadik oltás beadásának eljárásrendje – ezt több háziorvos is úgy kommentálta lapunknak, hogy „nincs szakmailag előkészítve”. A fenti szakértők (ezúttal Ferenci Tamás klinikai biostatisztikussal kiegészülve) megjelentettek egy részletes, többoldalnyi szakirodalommal alátámasztott, átlátható eljárásrendet, amelyet aztán a Magyar Orvosi Kamara nyugodt szívvel ajánlott minden tagjának.

Ebben a szakemberek kiemelik, hogy a harmadik oltásnál azok élvezzenek előnyt, akik 60 év felettiek és a kínai Sinopharmmal oltották őket; akik be vannak oltva, de a szervezetükben valamilyen okból mégsem termelődött elegendő antitest; és akik az egészségi állapotuk miatt esetleg a két oltás után sem kellően védettek (például azok, akik szervátültetésen estek át, vagy akiknek legyengült az immunrendszerük). Álláspontjuk és szakmai ismereteik szerint „az EU-ban az EMA (Európai Gyógyszerügynökség – a szerk.) által engedélyezett és szabályosan felhasznált vakcinák esetében a harmadik oltás e pillanatban nem prioritás. Egy ilyen általános harmadik oltás ráadásul csökkentheti a későbbi oltási hajlandóságot, amikor valójában – egy mutáció következtében – szükség lesz rá.”

De mit lehet tudni arról a 3 millió emberről, akik még az első oltásra sem jelentkeztek? „A cél az, hogy megtaláljuk ezeket az embereket, és rájöjjünk arra, hogy miért nem vették fel az oltást. Ez azonban nem olyan egyszerű feladat. Meg kell különböztetni például azokat, akik már átestek a fertőzésen és azért nem oltatták be magukat. De náluk is meg kell nézni, hogy mikor történt a fertőzés és milyen a kórtörténetük. Ez iszonyú nagy munka” – mondja Balkányi László orvosi tudásmérnök, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) korábbi munkatársa. Csakhogy szerinte a Nemzeti Népegészségügyi Központnak az esetkövetésre és kontaktkutatásra sincs elég embere, hát még arra, hogy akár egyenként felkeressék a még be nem oltottakat, megkutassák az indokaikat, és kellő információt jutassanak el a hezitálókhoz.

Ehelyett a háziorvosokra lőcsölték azt a feladatot, hogy (esetleg orvostanhallgatók segítségével) felkeressék a praxisukba tartozó oltatlan időseket, és próbálják meggyőzni őket a Covid-vakcina beadatásáról. Az ECDC adatai alapján Magyarországon a 80 év felettiek 74,1 százaléka van beoltva, míg sok európai országban ez az arány 90 százalék feletti, néhány országban pedig eléri a 100 százalékot is. Valamivel jobban állunk a 70–79 éves korosztálynál, akiknek a 85,4 százaléka megkapta az oltást; a 60–69 éveseknek pedig a 76,7 százaléka vakcinált.

 

Fotó: MTI/Komka Péter

 

Ösztönzés – de hogyan?

Balkányi László az Egészségügyi Világszervezet (WHO) infodémiával kapcsolatos kutatásából azt látja, hogy számokkal, statisztikákkal, absztrakt ismeretekkel nehéz bárkit is meggyőzni a vakcinációról, ellenben jó narratívával, történetekkel és példákkal sikerrel járhatunk. „A 2010-es évek elején Nyugat-Afrikában vissza-visszatérően Ebola-járvány tombolt. Ezt egészen addig nem tudták megállítani a szakemberek, amíg a törzsek sámánjait meg nem győzték arról, hogy bár a helyi szokások szerint a halottaktól úgy búcsúznak, hogy a törzs tagjai megölelik a holttesteket, a járvány alatt ettől jobb volna eltekinteni. Minden közösségnek megvannak a maga sámánjai. Meg kell találni a vezetőket, a véleményformálókat, akik hatni tudnak a közösség tagjaira.”

Az ECDC több kutatást is publikált az oltással kapcsolatos bizonytalanságokról és azokról a metódusokról, amelyekkel sikeresen meg lehet győzni az embereket az oltások beadásáról. Egy 2015-ös kutatás, amely négy országban (Franciaország, Horvátország, Görögország és Románia) vizsgálta az egészségügyi dolgozókat és pácienseiket, arra jutott, hogy a védőoltásokban nem bízók leginkább a mellékhatásoktól félnek. Ez fokozottan igaz az új vakcinák esetében – mint amilyenek most a Covid elleni szerek. A felmérés szerint elsősorban az egészségügyi hatóságban és a médiában bíznak az emberek, hatékony információáramlással, tiszta, érthető kommunikációval lehet növelni a biztonságérzetet és az oltási kedvet. Egy másik, 2017-es kutatás 40 olyan sikeresen alkalmazott módszert tanulmányozott, amelyek a vakcinák iránt bizalmatlan csoportokra fókuszáltak. A 40 módszerből 27 a dialógusra, a kommunikációra épül, különös tekintettel az egészségügyi dolgozók és az érintettek közötti párbeszédre.

„Nálunk a hatóság kommunikációja hihetetlenül gyenge, ráadásul kapott egy erős militáns jelleget, hiszen a tiszti főorvos mellett egyenruhások állnak és olyan kifejezések uralják a kommunikációt, mint a harcolunk, küzdünk, padlóra visszük a vírust. Ehelyett hitelesebb lenne, ha szakemberek magyaráznák el érthetően és logikusan, hogy mi történik, és mit kell tennünk” – mondja Falus András immunológus, akadémikus. Szerinte az is érezhetően erősítené a bizalmat, ha a szakemberek, az egészségügyi dolgozók szabadon nyilatkozhatnának, ha a médiát beengednék a kórházakba, és ha a hatóságok belátnák olykori tévedéseiket.

„A hivatalos kommunikációban egyszer sem hallottuk, hogy valaki azt mondta volna a hatóság részéről, hogy bocsánat, tévedtünk, mert ezt és ezt állítottuk, de utóbb kiderült, hogy az nem úgy van. Az embereket partnernek kell tekinteni, és bizalmat kell bennük kelteni, amit egy tévedés elismerésével is elő lehet segíteni. De a hivatalos kommunikációban ilyen nem történt, mert a tévedhetetlenségi nimbuszt nem lehet megzavarni, nem lehet gyengének látszani egy kicsit sem.” Rékassy Balázs ezzel kapcsolatban megjegyzi: el kellene ismernie a kormánynak, hogy a 60 év felettiek Sino­pharmmal végrehajtott oltása nem volt jó ötlet – s nem azt kellene kommunikálni, hogy a harmadik oltás bárkinek elérhető, hanem hogy csak azok kapják, akiknek valóban szükségük van erre.

Balkányi László szerint a szakmai közösség nagyon igyekszik, kiváló munkát végez. A szakmán belüli kommunikáció aktív, mindenki segíteni akar, legyen az független szakértő vagy állami intézmény alkalmazottja. „Ezt a kormánynak ki kellene használnia, ehelyett van egy igen szoros kontroll, hogy mit lehet nyilvánosan kommunikálni, publikálni és mit nem.” A szakember megjegyzi: ők nem politikai indíttatásból szólaltak meg és adták ki a harmadik oltással kapcsolatos javaslatukat, hanem azért, mert látták, hogy a háziorvosok bajban vannak. Egyebek mellett ezért is javasolják, hogy alakuljon egy transzparensen működő, független szakmai grémium, amely a harmadik oltás kérdésével foglalkozik, és segíti a lakosság megfelelő tájékoztatását.

Rékassy Balázs szerint a védettségi kártya szakmai hitelességét is mielőbb vissza kellene állítani azzal, hogy csak a második oltás után két héttel legyen kiadható, illetve a csoportos rendezvényekre és az olyan nagy tömegrendezvényekre továbbra is kötelező legyen a kártya, mint a közelgő augusztus 20-i rendezvénysorozat vagy a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.

Franciaországban például sok szabadidős tevékenységhez csak az oltottak férhetnek hozzá, a kulcsfontosságú dolgozóknak pedig kötelezővé tették az oltást (Magyarországon egyelőre csak az egészségügyi dolgozóknak). Több országban anyagi ösztönzőkkel is próbálkoznak: Szerbiában vagy Svédországban készpénzt adnak, Görögországban kupont a fiataloknak, Hongkongban lakást nyerhet az, akit kisorsolnak az oltásra jelentkezők közül, Kanadában és az Egyesült Államokban pedig elindult az oltási lottó. Az Egyesült Királyságban mozijegy, Romániában kávé vagy könyv, Izraelben humusz vagy fagyi jár a sorban álló oltakozóknak, míg Berlinben virslit osztogatnak és DJ-k szórakoztatják a várakozókat. Vannak országok, ahol radikálisabb módszerekhez nyúlnak, Pakisztánban például felfüggesztik az állami alkalmazottak fizetését, ha nem akarják beoltatni magukat, és a tervek szerint két tartományban blokkolják a beoltatlanok mobiltelefon-szolgáltatását. Hogy ezek mennyire növelik az oltási kedvet, csak utólag derül majd ki. A koronavírus-járvány eddigi másfél évéből azonban lehet mit tanulni; és ahhoz, hogy a következő hullám(ok)at sikeresebben kezelje Magyarország, jobb járványmenedzselésre, nyíltságra és persze több beoltott polgárra van szükség.