Aligha érhet egy hitelkihelyezéssel foglalkozó pénzintézetet nagyobb öröm, mint hogy a kormány egy tollvonással nagyjából megduplázza várható új ügyfeleinek számát. A bankok többsége nyilvánvalóan fejvesztve kezdené átdolgozni addigi termékpalettáját, a tandíj bevezetésével jelentős forgalomnövekedésre számító, nonprofit elven működő Diákhitel Központ Zrt.-n azonban - nyereségorientáltság híján egyébként érthetően - az izgalom legkisebb jelei sem mutatkoznak. "A rendszer hosszú távú fenntarthatósága szempontjából a nagyobb ügyfélszám növeli a biztonságot, az egy főre jutó működési költség csökkenése pedig
az aktuális kamat süllyedését
hozhatja" - vázolja az izgalmasnak kevéssé nevezhető várakozásokat és terveket Õri András, a Pénzügyminisztérium (PM) felügyelete alá tartozó, a kincstár kezelésében lévő szervezet szóvivője.
A hivatalos közlés szerint a tandíj 2008-as bevezetése ellenére sem várható a hitelrendszer átalakítása, differenciálása. "A rendszer önfenntartó, a felvehető kölcsön legmagasabb, harmincezer forintos összege jelenleg éppen annyi, hogy a pénzt biztonsággal vissza tudja fizetni mindenki" - érvel a szóvivő. Egy közalkalmazotti bértábla szerint kereső óvónő ugyanis a nyugdíjig sem tudná nullára írni a négy éven át felvett havi - tegyük fel - ötven-hatvanezer forintos hitelt a jelenlegi, minimálisan előírt kötelező törlesztőrészlet (a bruttó jövedelem hat százaléka) mellett. Ha tehát a felvehető összeget emelné a kormányzat, akkor ezzel a kötelező részlet is magasabb lenne, márpedig ez sokaknak olyan nagy megterhelést jelentene, ami a Diákhitel Központ számításai szerint veszélyeztetné a rendszer fenntarthatóságát. "Ha pedig különbséget tenne a rendszer az óvónő-, illetve a jóval nagyobb jövedelemre számító informatikushallgatók között, azzal a rendszer alapelve - mindenki azonos feltételekkel, alanyi jogon jusson pénzhez - szenvedne csorbát" - magyarázza Õri.
A jelenlegi önfenntartó, önfinanszírozó, kötvénykibocsátásokkal és banki kölcsönökkel operáló, egyébként példaértékű rendszer valóban nem bírná el a felvehető összeg emelését, az csak állami források bevonásával lenne megoldható - erősítette meg Õri álláspontját a Narancsnak Berlinger Edina, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, a rendszer szakértő kutatója is (írásait a tandíjról és a diákhitelről lásd: Nem csak népszerűtlen, Magyar Narancs, 2006. június 8., Kérdezz, felelek - a tandíjról, Magyar Narancs, 2006. július 6.). E megoldást azonban sem a Diákhitel Zrt., sem Berlinger nem tartja járható útnak, mondván, az adófizetők ne finanszírozzák pluszban egy amúgy is helyzeti előnyben lévő réteg életét.
Patthelyzetről azonban nincs szó: Berlinger Edina szerint a jelenleg egységesen hatszázalékos törlesztési hányadot kellene differenciálni oly módon, hogy a zrt. a tanulmányok befejeztekor az adósság mértékétől, az adós életkorától függően állapítaná meg a személyre szabott törlesztési hányadot. "Aki idősebb és eladósodottabb a képzés végén, az mindvégig magasabb törlesztési hányad szerint törlesztene, így nem kellene attól tartani, hogy egyesek nyugdíjig sem képesek visszafizetni a hitelt. Ez a változtatás lehetővé tenné az összeg jelentősebb emelését anélkül, hogy a diákhitelrendszer pénzügyi stabilitása veszélybe kerülne" - magyarázza Berlinger. A rendszert hatékonyabbá tevő javaslatot ráadásul információink szerint nem is utasítja el élből a Diákhitel Központ: bár hivatalosan egyelőre nem beszélnek róla, a Narancs egyik forrása szerint valószínűleg gondolkodnak a rendszer átalakításán. "Egyelőre óvatosak" - fogalmazott segítőnk, Õri viszont nem kommentálta a felvetéseket.
Ha a törlesztés szabályait valóban megváltoztatnák, az az öt éve működő s a független szakértők által is sikertörténetként értékelt diákhitelezés
eddigi legnagyobb módosítását
jelentené. A rendszer működési alapelve ugyanis lényegében nem változott, legfeljebb a részleteken csiszoltak: a zrt. felügyeletét a PM átvette az oktatási tárcától, az aktuális fizetéstől függő törlesztést - a Fidesz nagy szívfájdalmára, szerintük ugyanis ezzel irracionálisabbá váltak a szabályok - technikai okokból a két évvel korábbi bér alapján számított visszafizetési kötelezettség váltotta fel. Magyar Bálint volt oktatási miniszter javaslatára nemrégiben bevezették, hogy a külföldi tanulmányokra is magukkal vihessék a diákok a hitelt, s újítás az is, hogy a költségtérítéses hallgatók államilag finanszírozott társaiknál tízezer forinttal többet, havi negyvenezret vehetnek fel - igaz, 6 helyett nekik a jövedelmük 8 százalékával kell törleszteni. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának kérésére immár a doktoranduszok is élhetnek a hitelfelvétel lehetőségével. A Diákhitel Zrt. működése - és ezzel minden megkérdezett egyetértett - szakmailag nemigen kifogásolható; ezt bizonyítja, hogy a rendszer a harmadik politikai ciklusát éli különösebb megrázkódtatás és vezetőváltás nélkül. A mindenkori piaci rátáktól függő kamatot ugyan időről időre túl magasnak, a felvehető hitelösszeget pedig túl alacsonynak találja az éppen aktuális ellenzék (most, a tandíj bevezetésével, a kollégiumi díjak emelésével egyébként észrevehetően erősödtek a Fidesz ez irányú kifogásai), de az ilyesfajta "kötelező kűrökön" kívül sem a pártok, sem az érintettek nem bírálják a fideszes forrásaink által is "az Orbán-kormány rendes liberális húzásaként" emlegetett rendszert.
Érdekes egyébként, hogy egyelőre a bankok sem készülnek óriási akciókkal a várhatóan évenkénti több tíz ezer új ügyfél megszerzésére: a diákhiteleseket általában kedvezményes számlavezetési díjjal, havi néhányszori ingyenes készpénzfelvéttel, ingyenes bankkártyával csábító pénzintézetek közül mindössze egy, a Volksbank mondta a Narancs kérdésére, hogy komolyan számolnak a megnövekvő igénnyel, s emiatt változtatnak jelenlegi akcióikon, szolgáltatáscsomagjaikon. A többi pénzintézet egyenválasza szerint "folyamatosan bővítik az érintett ügyfélkör részére nyújtott kedvezményes szolgáltatások körét", illetve "az igényeknek megfelelően továbbra is megkeresik a hallgatókat különböző ajánlataikkal". A bankok lelkesedésének hiányát mutatja az is, hogy túlnyomó többségüknél nincs külön "diákhiteles ügyfél" kategória; általában minden tanuló ugyanazt a kedvezménycsomagot veheti igénybe, sőt, állításuk szerint jellemzően már akkor a cég ügyfele a hallgató, amikor diákhitelt igényel.
A diákhitel számokban
Eddig 230 ezer hallgató összesen 124 milliárd forintnyi diákhitelt vett föl, közülük 14 ezren már visszafizették a teljes összeget. A hitelt felvevők 41 százaléka tavaly a maximális, havi harmincezer forintos összeget igényelte a központtól, ennél egy százalékkal voltak többen, akik 25 ezer forintot kértek. Az átlagosan felvett hitel évi 232 ezer (tíz hónapos tanévvel számolva havi 23 200) forint volt. Jelenleg 75 ezren törlesztik a hitelt, eddig közel 15 milliárd forintot fizettek vissza a központnak. Az igénylők 59 százaléka egy összegben kéri a pénzt, a többiek havonkénti bontásban. A hitelt felvevő hallgatók 62 százaléka jár államilag finanszírozott képzésre, a törlesztők 53 százaléka a jövedelme, 47 százaléka a minimálbér alapján fizeti a részleteket. A Diákhitel Központ által megrendelt kutatásból kiderül: a jövedelmük alapján a felső harmadba tartozó családok gyermekeinek 16 százaléka élt a hitelfelvétel lehetőségével, s közel kétharmaduk a maximális összeget igényelte. A diákok havi bevételének átlagosan egyharmada a diákhitel. A kölcsön éves kamatlába jelenleg 9,5 százalék - néhány éve 11 százalék felett is volt.
