Nem adják fel! – Rendőri intézkedés a Szabadság téren

Belpol

Egyenként. Fiatalt, időst, de még holokauszt-túlélőt is elvezettek a megszállási emlékmű területéről ma délután a rendőrök.

Újabb fejezethez érkezett a Szabadság téri tüntetők története. Nem sokkal délután három óra után, nagy rendőri erők kíséretében vonult ki a kerület jegyzője a tiltakozókhoz, hogy határozathozataláról tájékoztassa a jelenlévőket, akik épp a majdani szobor területén, a kordonok között, kis székeiken üldögéltek. A határozat szerint a Szabadság tér e pár négyzetmétere birtokvédelem alatt áll, ezért itt engedély nélkül senki sem tartózkodhat. Tessék elmenni tehát! Mivel a jelen lévő körülbelül húsz ember egyike sem mozdult a felszólításra, a jegyző rendőri segítséget kért – nem volt túl nehéz dolga, hiszen rengeteg rendőr várt készenlétben a környéken.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A tüntetők felkészültek a várható intézkedésre, viszont azt határozottan nehezményezték, hogy a jegyző nem mutatott semmilyen hivatalos papírt, amire hivatkozott, ezért Mécs Imre még külön fel is hívta mindenki figyelmét arra, hogy az általa jogszerűtlennek ítélt intézkedés miatt törvényességi óvást jelent be.

A rendőrök ezután a tüntetőket egyenként szólították fel, hogy hagyják el az emlékmű területét, így volt, aki saját lábán lépett ki a kordonok közül, míg akadt olyan is, aki kézfogásos bemutatkozás után rendőrkézen. Cipelve, majdhogynem ölben, bár ez a szűk hely miatt némi nehézséggel járt, de természetesen ezt az akadályt (is) elhárította a szerv. Odakinn felvették a tüntetők adatait – már aki hozzájárult –, de senkit sem állítottak elő.

A demonstráció egyik szervezője, Zoltai Andrea elmondta, hogyha saját szemükkel látták volna az említett határozatot, akkor jogszerű lett volna az eljárás, és természetesen elhagyták volna a területet. „Három órakor tizenöt-húsz tüntetőre – akik között több idős ember, két vagy három holokauszt-túlélő is volt – többtucatnyi rendőrt küldtek, pedig nem követtünk el szabálysértést, csupán állampolgári jogon tiltakoztunk. El sem tudom hinni, hogy ilyen megalázó helyzetbe hoztak embereket, akik 70 éve elmondhatatlan szörnyűségeket éltek át, ma pedig a rendőrök ölben távolították el őket a Szabadság térről” – mondta megindultan Zoltai.

A kordonok közül szinte utolsóként kihozott Mécs Imrét taps és ováció fogadta. Valaki meg is kérdezte a rendőröktől, hogy tudják-e, kit vezettek ki. Mécs azt hangsúlyozta, hogy a tüntetők állampolgári és emberi jogaikkal éltek, hogy megakadályozzák „a történelmietlen és embertelen emlékmű felépítését”. Emellett üzenni is akartak „az ezt elhatározó és elrendelő miniszterelnöknek is, hogy hagyja abba végre ezt az őrültséget”.

Mécs Imre még azt is elmondta, hogy a nemzet becsületét védték a demonstrálók, a rendőrségnek pedig szerinte meg kellett volna tagadnia ezt az „emberijog-ellenes parancsot”. Hangsúlyozta, hogy nem hagyják annyiban, el fognak menni az intézkedéssel szemben akár az európai emberjogi bíróságig is, majd hozzátette, hogy a rendőri törvényben az is benne van, hogy emberiségellenes parancsot a rendőrök is kötelesek megtagadni, nem lehet demokráciaellenesen viselkedni. „Végig azt kiabáltuk, hogy: demokráciát, demokráciát! Ennek a szegény, sokat szenvedett országnak arra van szüksége, hogy végre demokrácia legyen, az a demokrácia, amit ’89-ben megalapoztunk, és amitől nagyon messzire jutott a jelenlegi politikai szféra. Követeljük a demokráciát, még akkor is, ha belehalunk.”

A tüntetés másik szervezője, Magyar Fruzsina elmondta, hogy „lényegében ötödik éve az életünket az utcán töltjük, azért, hogy erről a kormányzatról elmondjuk, mit művel, milyen a szegénységpolitikája, hogyan bánik az idősekkel, betegekkel. Ez egyfajta kirekesztés, ezekről az emberekről a kormányzat lemondott, ki akarja őket söpörni a társadalomból. Ez az emlékmű is ennek a szimbóluma, erről szól, de nemcsak erről, hanem az életünkről”.

A rendőri intézkedést követően – a megszokott módon négy órakor – az eleven emlékműcsoport kihelyezte körbe a fehér székeit a megszállási emlékmű mögötti füves placcon, majd este szokás szerint megtartották a mindennapos tüntetést, amelyre május 31-ig van engedélyük. A tüntetők azt mondják, hogy biztosan nem adják fel, küzdeni fognak, amíg tudnak – holnap is.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.

Mindent és mindenkitől

Megkárosítva érzi magát és feljelentést tervez több olyan orosz állampolgár, aki magyar letelepedési kötvényt vásárolt a VolDan Investments Ltd. nevű közvetítőcégen keresztül.

„Még erős a magyar felhozatal”

Mi a helyzet a Trafóval a Sberbank csődje óta? Visszakapták-e a pénzüket? – kérdeztük az illetékestől. A beszélgetés során szó esett még arculatváltásról, színházi fenntarthatóságról, a független előadóművészek helyzetéről, egyáltalán a magyar kultúra kilátásairól.