Magyar Narancs: Az Ide tartozunk! civil csoport a népszámláláson történő identitásvállalás után (lásd: "Méltósággal, félelmek nélkül", Magyar Narancs, 2011. szeptember 8.) az országgyűlési választásokon való részvételre is buzdította a romákat. Van arra becslése, hogy hány roma választópolgár van, és hogy milyen sikeres volt körükben a mozgósítás?
Setét Jenő: Vannak demográfiai és szociológiai becslések arra, hogy a romák közül hányan rendelkeznek választójoggal: körülbelül 480-500 ezren. Választási részvételüket az én ismereteim szerint utoljára Ladányi János mérte 2002-ben, akkor 54 százalékos részvételt állapított meg; hogy ez hogyan alakult azóta és az idei választáson, nem tudom. A mozgósításról annyit, hogy mozgalmunk szervezeti felépítés és erőforrások nélkül próbálta meg a kelet-magyarországi romákat választási részvételre buzdítani, körülbelül 50 aktivistával. Az eredményekről számadatokat nyilván nem tudok mondani, célunk annak a buta és hazug tételnek a megcáfolása volt - amely sajnos jobb- és baloldali politikusok körében is igen népszerű -, hogy a romák nem vesznek részt a választásokon. Meggyőződésem, ez a duma pusztán a politikai felelősség hárítására szolgál, hogy ne kelljen a romákkal párbeszédet folytatni, feléjük ajánlatokat megfogalmazni. Mindeközben a pártok a cigány szavazók mozgósításában, manipulálásában egymást próbálják felüllicitálni.
MN: Idén arról is lehetett hallani, hogy a közmunkásokat megzsarolhatták a szavazás miatt. Ön ismer ilyen történeteket?
SJ: Én nagyobb kitekintéssel vizsgálnám a kérdést. Az az állításom, hogy a roma embereknek plurális és változó a politikai identitásuk, vannak közöttük meggyőződéses baloldaliak és jobboldali konzervatívok is. A roma közösség nagy része ugyanazt a médiát fogyasztja, mint bárki más, így ugyanazt a közhangulatot érzékeli. Mivel a közhangulat most a kormányzó erőket támogatta, döntő többségükben a romák is a Fideszre szavaztak. Tagadhatatlan tény ugyanakkor, hogy ezt a hangulatot nagyban befolyásolta a kiszélesített közmunkarendszer is. Azokban a falvakban, ahol a közmunka az egyetlen lehetőség, ott ez, annak ellenére, hogy a közmunka bére nem nevezhető valódi munkabérnek, jelentősen befolyásolta az emberek döntését. Télen meghirdettek egy közmunkaprogramot, és érdekes módon éppen a választásokig tartottak egy kompetenciaképzést, amiért a résztvevők közmunkás-minimálbért kaptak. A történelemből ismert továbbá az a mondás, hogy amilyen vallású a földesúr, olyan vallásúak a zsellérek is. Ennek megfelelően a polgármester politikai hovatartozása máig meghatározza a helyiek szavazatát, különösen a legszegényebb, kiszolgáltatott emberekkel teli településeken.
| ||
MN: Több elemzés kimutatta, hogy a szegregált romatelepekhez tartozó szavazókörökben a Fidesz az országos átlagánál jobban szerepelt. Mennyire sértheti a romák választójogának titkosságát, hogy ez az adat így visszakereshető?
SJ: Mindaddig, amíg személyesen nem lehet visszakövetni, ki melyik pártra szavazott, addig én nem látom problémának, hogy a szegregátumokban meg lehet állapítani a pártpreferenciákat.
MN: Mennyire voltak tájékozottak a romák? Az egyébként is új választási rendszerben a nemzetiségek választójoga is jelentősen átalakult.
SJ: Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben elég hatékonyak voltunk, hiszen tavaly több roma szervezettel együtt elindítottuk a Ne regisztrálj! kampányunkat, amelynek az volt az alapvetése, hogy a roma embereknek fontos megőrizni a teljes - egyéni és pártlistás szavazattal járó - választójogukat. A nemzetiségi lista azt jelentette, hogy a magyar és cigány identitásuk között kellett dönteniük a választóknak. Ezt mi nem tartottuk jónak, ezért arra biztattunk mindenkit, hogy csak a parlamenti választások után, a helyhatósági választások előtt regisztráljanak a nemzetiségi névjegyzékbe, mert akkor fontos, hogy helyben lesz-e cigány kisebbségi önkormányzat (ckö). Előzetes félelmünk és vélekedésünk az volt, hogy a kormányzó erőkkel szövetséges Lungo Drom esetleg jelentős számú romát terel fel a nemzetiségi listára, akik így kiesnek a pártlistás szavazók közül. Végül valószínűleg úgy ítélték meg Farkas Flórián szervezetében, hogy akár éles verseny is lehet bal- és jobboldal között, ahol szükség van a cigány szavazatokra.
MN: A választások előtt sokan le is jelentkeztek a nemzetiségi névjegyzékről.
SJ: Abban a pillanatban, amikor eldőlt, hogy Farkas Flórián a Fidesz listáján szerepel, világossá vált, hogy a Fideszre való szavazásra akarja buzdítani az embereket. Alig néhány ezren maradtak a nemzetiségi listán, így Farkas Félix személyében csak szószólónk lesz a parlamentben. Én azt gondolom a nemzetiségi listáról, hogy ősszel lesz jelentősége, akkor viszont fontos lesz, hogy a helyi közösségek tájékozottak legyenek, és regisztráljanak.
MN: Gyakorlati vagy elvi okokból nem támogatják a nemzetiségi képviseletet a parlamentben, miközben önkormányzati szinten mellette vannak?
SJ: Az elvi oka az, hogy meg kell őrizni a roma emberek teljes választójogát. Ha tömegesen kikerülnek a pártokra szavazók táborából, az az egyébként sem jelentős politikai súlyunk további csökkenéséhez fog vezetni.
MN: Az önkormányzati választásokon ez a veszély nem áll fenn?
SJ: Ma Magyarországon van 1100 ckö, vélhetően az itt dolgozó emberek és a helyi közösségek is fontosnak tartják helyi önkormányzatok létrehozását, ami a képviseletüknek az egyik módja. Másrészt az ősszel létezni fog kedvezményes mandátum is, amellyel a települési önkormányzatok képviselő-testületeiben helyet kaphatnak a nemzetiségi szervezetek delegáltjai. Itt tehát nem érzem, hogy a felvétel a nemzetiségi névjegyzékbe gyengítené a romák választójogát, sőt inkább fordított a helyzet. Annak ellenben semmilyen eredménye nincsen, ha kikerülünk a pártokra voksolók táborából. Valljuk be továbbá, hogy a jelenlegi nemzetiségi lista úgy van kitalálva, hogy például Farkas Flórián simán átülhetett volna a pártszékből a nemzetiségi székbe. A nemzetiségi lista összeállításának joga kizárólagosan az Országos Roma Önkormányzaté, amely jelenleg 80 százalékban a Lungo Drom irányítása alatt áll. Nem volt meg a belső demokrácia és nyilvánosság, hiszen sem a többi roma szervezetnek, sem a roma emberek többségének nem volt beleszólása abba, ki kerüljön fel a nemzetiségi listára. Teljes monopóliumról volt szó, amit nem volt érdemes támogatni.
MN: A mostani választáson indult a Magyarországi Cigánypárt is. Az etnikai alapú politizálásnak látja a létjogosultságát?
SJ: Etnikai alapú politizálás jelenleg is folyik, majd minden párt nevében benne van, hogy magyar, ami egy etnikai kategória. Az, hogy kifejezetten cigány pártot lehet-e létrehozni, egy 20 éve zajló éles vita, sokan meggyőződéssel érvelnek egyik vagy másik álláspont mellett. Szerintem nagyban motiválják ezeket a törekvéseket a szomszédos országokban működő magyar etnikai pártok sikerei, és a cigányok kiábrándultsága valamennyi létező pártból. A normális egyébként az volna, ha a parlamentben bal- és jobboldalon egyaránt ülne 5-5 roma képviselő, ez esetben a társadalmi arányunknak megfelelően volnánk reprezentálva. De erre most semmi esélyt nem látok, és ez a helyzet az, amely harmadik elemként hozzáadódik az etnikai párt koncepciójának életre hívásához. Viszont sajnos 2006-ban és most is azt láthattuk, hogy a cigány pártok rendkívül megkésve, ad hoc módon, társadalmi beágyazottság nélkül, kiérlelt program és átütő üzenetek nélkül alakultak, így nem is meglepő a gyenge eredmény. Pár hónap alatt egyetlen pártformációt sem lehet sikerre juttatni, ahhoz többéves munka, kiterjedt aktivistahálózat, társadalmi vitában kiérlelt program kell. Egy cigány párt esetében én már az 1-2 százalékos eredményt is jelentős sikernek tartanám, de így ezt egészen biztosan nem lehet elérni.
MN: Ön egy elég kiterjedt aktivistahálózat tagja, gondolt már arra, hogy pártot alapít vagy beszáll egynek a szervezésébe?
SJ: Nem gondoltam rá. 'szintén szólva egyelőre az elmúlt választás eredményeinek, következményeinek végiggondolásával vagyok elfoglalva. Minden napra jut egy újabb meglepetés.
MN: Például?
SJ: A tegnap meglepetése az, hogy rettenetesen felháborító módon Mesterházy Attila az MSZP vereségét értékelve arra a következtetésre jutott, hogy azért részben a cigányok a felelősek, és az MSZP hibázott, amikor a Jobbikot úgymond futni hagyta. Azt gondolom, hogy az MSZP-nek a választások után egy héttel a vereséghez vezető valódi okokat kellene feltárnia, ahelyett, hogy a cigánykártyát kijátszva a cigányságot bűnbakként állítja be. Az MSZP kudarcát véleményem szerint Zuschlag, Hunvald, Hagyó és Simon Gábor ügyei okozták, valamint az az inaktivitás és süketség, amit rendkívül gyenge ellenzékként tanúsítottak. Mesterházynak nem most kellene a Jobbikra irigykednie, hanem eddig kellett volna folyamatosan a Fideszre reagálnia, és választási alternatívát felmutatni a választók széles tömegeinek.
MN: Mesterházy a beszámolók szerint azt mondta a szóban forgó választmányi ülésen, hogy akkor hibáztak, amikor nem tematizálták a cigánykérdést, átengedték a Jobbiknak. Ez azért nem feltétlenül a cigányok bűnbakként való beállítása.
SJ: A cigányok kérdésként való meghatározása önmagában is baj, ráadásul Mesterházy egyenlőségjelet tesz a cigánykérdés és a közbiztonság kérdése közé, ami felháborító, és egyezik a szélsőjobbos retorikával. Erre hívnám fel Mesterházy Attila figyelmét.
MN: Ez a fajta retorika, amely cigánykérdésről, külön cigányokról és magyarokról beszél, mintha minden pártba beszivárgott volna.
SJ: Egyetértek önnel, az a drámai helyzet alakult ki, hogy az elmúlt években a perifériáról indult Jobbik képes volt befolyásolni a többi párt viselkedését és tematizálni a politikai közbeszédet. Úgy tűnik, hogy Mesterházy Attila versenyt fog futni a Jobbikkal a szélsőjobboldali szavazókért. Szerintem ez egy rendkívül rossz stratégia, és tévút.
MN: Ugyanakkor egy másik értelmezés szerint a Jobbik sikerének az az oka, hogy legalábbis országos szinten visszafogták az egyértelműen rasszista elemek megjelenését.
SJ: Nem vagyok politikai elemző, de hellyel-közzel magam is így látom. A szélsőjobboldal megpróbál konszolidálódni, hiszen a nyíltan rasszista retorikával nem tud több szavazót megszólítani. A Jobbik vezető politikusai megpróbálnak jobbközép-konzervatív irányba mozogni, miközben megjelent a Magyar Hajnal is, amely átveszi majd a nyíltan kirekesztő retorikát. Azt kellene látnia a politikai elitnek, hogy a Jobbiknak egyetlen ellenszere van: a bal- és jobboldali pártoknak, függetlenül attól, hogy egymás ellenfelei, legalább abban konszenzusra kellene jutniuk, hogy a szélsőjobbal nincs kokettálás. Ez lehetne közös nevező a Fidesz, az MSZP és az LMP között, de ennek a jeleit egyelőre nem látom.
MN: Követte Tamás Gáspár Miklós és Schiffer András vitáját arról, hogy szabad-e politikai vitát folytatni a Jobbikkal?
SJ: TGM fő megállapításával egyetértek, nevezetesen nem támogatom, hogy Schiffer bármilyen tekintetben legitimálja a Jobbikot.
MN: Schiffer mellett azzal lehet érvelni, hogy másként, mint meggyőzéssel, nehezen fogjuk megváltoztatni a szélsőjobboldali gondolkodású embereket.
SJ: Ezt nehéz megítélni, de az én határozott véleményem az, hogy semmiképpen nem szabad olyan látszatot kelteni, mintha a Jobbik szalonképes lenne. A Jobbik támogatottságát akkor tudnák csökkenteni a pártok, ha az inaktívakat mobilizálják, a bizonytalanokat meggyőzik, és például Orbán Viktor leváltásánál komplexebb üzeneteket fogalmaznak meg. Egyszerűen nagyobb társadalmi támogatottságot kell teremteni az általuk képviselt elveknek, mint amekkorát a szélsőjobb teremtett önmagának.
MN: Tegyük fel, hogy a Jobbikon kívüli pártok bármelyike remek szociális programmal áll elő, és jelentősen csökkenti a szegénységet. Ön bízik abban, hogy ettől csökken a cigányellenesség, enyhülnek az etnikai feszültségek?
SJ: A szociológusok világosan kimutatták, hogy a gazdasági válság mélyülése kedvez a szélsőjobboldali ideológiáknak. Én ezt el tudom fogadni, és valóban azt látjuk, hogy Kelet-, Északkelet-Magyarországon riasztóan megerősödött a Jobbik. Az nem fog menni, hogy miközben súlyos EU-s pénzeket költünk el, Kelet-Magyarországon jottányit sem csökken a munkanélküliség, kizárólag a közmunkarendszeren keresztül lehet kozmetikázni a statisztikát. Nem normális az sem, hogy Sárospatak és Cigánd között csak tankkal vagy terepjáróval lehet közlekedni. Ha egy térségnek nincs infrastruktúrája, akkor nem nagyon remélhető, hogy a gazdaság csak úgy beindul. Ide mindenképp célzott kormányzati intézkedések kellenek, és szerintem valóban van összefüggés a szélsőjobb népszerűsége és a gazdaság állapota között. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Nyugat-Magyarországon is egyre népszerűbb a Jobbik, tehát a tisztán gazdasági okok mellett egy ideológia látható térnyeréséről is szó van.
MN: Az mennyit számít, hogy ez az ideológia az államgépezetbe is beszivárog? Balog Zoltán miniszter szegregáló iskolát támogat, a rendőrség és az ügyészség számos esetben diszkriminatívan jár el, a gyűlölet-bűncselekményi tényállásokat cigányok ellen alkalmazza a bíróság...
SJ: Világosan érzékelhető, hogy az etnikai konfliktusok cefetül meg tudnak erősödni ott, ahol erre a politikai szereplők rájátszanak. A Jobbik kiragadott a bűncselekmények közül olyan eseteket, amelyeket vagy romák követtek el, vagy az ő vélekedésük szerint romák követtek el. Emlékszünk Kiskunlacházára, ahol egy évig uszítottak a cigányság ellen, aztán mindenki kussolt, amikor kiderült, hogy nem is cigány volt az elkövető. Szívesen látnám már, hogy a Jobbik Tasnádi Péter vagy Vizoviczki László háza előtt demonstrál, vagy olyan helyszíneken, ahol nem romák az elkövetők. Ezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogyan játszik rá a szélsőjobb - nem a meglévő etnikai konfliktusokra, hanem - etnikai konfliktusok generálására, amelyekből aztán politikai hasznot húz.
Az a döbbenetes sikere a Jobbiknak, hogy képes volt módosítani a nem szélsőjobboldali pártok tetteit és beszédmódját. Mintha minden politikai oldal a Jobbik szavazótáboráért versenyezne. Még Karácsony Gergelytől is hallottam olyan nyilatkozatokat, hogy a Jobbikkal és a párt vezetőivel ugyan nagyon nem ért egyet, de a szavazóikat szívesen képviselné. Az pedig közismert tény, hogy a Fidesz úgy próbálja visszaszorítani a Jobbikot, hogy programjának egyes részeit maga valósítja meg. Ebbe a sorba illenek bele az állam szereplői is, az állam működését is befolyásolja a szélsőjobb irányába nyitott közhangulat. Elképesztő, hogy hivatalban lévő miniszter a hatályos törvény és érvényes bírósági döntés ellenében kiáll az ő szándéka szerinti szegregáció mellett. Devecserben láthattuk, hogy egy ezerfős szélsőjobbos tömeg megdobálja a cigánysor házait, az erről készült videofelvételt mindenki megtekinthette a YouTube-on, ennek ellenére a rendőrség csak külön kérésre volt hajlandó vizsgálatot folytatni, és azt mondta, hogy nem történt bűncselekmény. El tudja ön képzelni, hogy ha én teszem ugyanezt 50 barátommal, annak ne lenne következménye? Épp az adja meg ezeknek az ügyeknek a drámáját, hogy az államnak és a kormányzatnak látnia kellene, hogy a tűrés és támogatás ahhoz fog hozzájárulni, hogy elszaporodnak az efféle erőszakos cselekedetek.
MN: Hogyan tovább? Az önkormányzati választásokra készül valamilyen kampánnyal az Ide tartozunk! hálózat?
SJ: Nem vagyunk hivatalos szervezet, így jelölő szervezetként sem tudunk indulni a választásokon. Még nem döntöttünk arról, hogy aktív civil állampolgárokként hogyan leszünk jelen, de azt már most látom, hogy sok száz településen kell tájékoztatni a roma embereket a kedvezményes mandátumról. Abban kell segíteni nekik, hogy megszervezzék önmagukat, és bejussanak a települések képviselő-testületeibe. Elég durva, ha roma többségű településeken sincs egyetlen roma sem a képviselő-testületekben, márpedig elég gyakran ez a helyzet. Én annak örülnék, ha legalább 2000 önkormányzatban ülnének roma emberek teljes jogú képviselőként.
