magyarnarancs.hu: Három évvel ezelőtt miből indult az oldal?
Mihancsik Zsófia: Tizenketten, a világhoz hasonlóan viszonyuló emberek, úgy gondoltuk, hogy szükség van egy olyan fórumra, ahol a saját értékrendünk alapján elmondhatjuk véleményünket. Ketten vállaltuk a napi kulimunkát, Kelemen László, a web- és hírszerkesztő (az oldal informatikai fejlesztését is ő végezte), én meg mint felelős szerkesztő és mindenes. Gyakorlatilag 24 órás üzemként működünk. Induláskor kettőnk megtakarításából finanszíroztuk a működést. A gondok akkor kezdődtek, amikor ez a kis tőke elfogyott. A tizenkét Galamus-tag, illetve a vendégszerzők is ingyen írtak, a hírszolgáltatáshoz szükséges MTI-előfizetést, a szerverhotelt, az évente azért tetemes cégköltségeket – kft.-ként működünk – és a mi kettőnk megélhetését kellett volna kitermelni.
magyarnarancs.hu: Honnan reméltetek bevételt? A honlapról tartalmilag és szerkezetileg is süt, hogy nem üzleti vállalkozás.
MZS: Meggyőződésünk, hogy szükség van olyan véleményújságra, amely minden igazodási kényszer nélkül működik. Abban bíztunk, hogy lesznek olyan támogatók, befektetők, akik szintén így gondolják. Nem voltak. 2011 tavaszára fogyott el a mi pénzünk, akkor kértünk segítséget az olvasóktól. Azt kértük, fizessenek elő az egyébként ingyenesen is elérhető tartalomra.
magyarnarancs.hu: Akkor hányan olvasták az oldalt?
MZS: Körülbelül hatezren. Néhány százan előfizettek, ez a szám mára 800-ra nőtt. Kapunk 5-600 forintos támogatást is, vagyis látszik, hogy az emberek igyekeznek segíteni, de nincs pénzük.
magyarnarancs.hu: És hányan olvassák ma a Galamust?
MZS: Naponta 8–12 ezer olvasónk van, ehhez jönnek még azok, akik a Facebookon olvasnak bennünket. Közel 7 ezer lájkolónk van – ők a honlapra nem jönnek fel –, és egy-egy új írást 2–6 ezren olvasnak el ott.
magyarnarancs.hu: Menet közben kiszállt Parászka Boróka, Balogh S. Éva, Niedermüller Péter és Lévai Júlia. Pártkötődés, meggyőződésbeli ellentét, vagy valami más húzódik meg a lépések mögött?
MZS: Mindenkinél más, többnyire személyes okok, például a megélhetés. De nem pártkötődésbeli és nem meggyőződésbeli ellentét.
magyarnarancs.hu: December közepén már jelezted az olvasóknak, hogy nagy a gond, január közepén pedig le is álltatok a tartalomszolgáltatással. Miért akkor?
MZS: Mert akkorra már egymillió forintra duzzadt az adósságunk, bevételünk pedig nincs. Amikor kitettük a közleményt, egy olvasó rögtön komoly felajánlást tett, és írt egy konkrét, támogatásra szóló felhívást is. Nem rajtunk múlik, pénzt csinálni nem tudunk, csak azt tudjuk, hogy mi nem akarjuk abbahagyni.
magyarnarancs.hu: Nagyon hatékonyan olvasható hírszolgáltatásotok van, ritka alapos hírösszefoglalókkal és a külföldi lapok magyar vonatkozású cikkeinek fordításaival. És ott vannak a véleménycikkek, valamint Bolgár György klubrádiós interjúinak a leírt változatai. Ez nem eladható?
MZS: Ezek szerint nem. Mert valószínűleg az is nyilvánvaló, hogy aki támogatna bennünket, az nem is kérhetne cserébe semmiféle tartalmi engedményt. Tavaly, amikor megint elfogyott a pénzünk, két mecénás segített ki bennünket, ők nagyobb összeggel támogattak minket, és tényleg ügyszeretetből. A reklámpiac viszont ma nem piacgazdasági alapon működik, politikailag meglehetősen befolyásolt, arra nem érdemes építeni. Nem véletlen, hogy nem is találtunk olyan embert, aki a mai politikai viszonyok között menedzserként elvállalta volna, hogy stabilizálja a lap gazdasági működését. Nyolcvan támogatónak köszönhető, hogy most folytatjuk, két hónapig biztosan.
magyarnarancs.hu: Most azt írtad a galamus.hu-n, hogy azért reményt keltő megkeresések is voltak. Ez potenciális befektetésre utal? Hosszú távon milyen működési konstrukciót tartasz életképesnek?
MZS: Nem, azért ennyire nem jó a helyzet, befektetésről nincs szó. Egyrészt egy komolyabb támogatás ígéretére, másrészt egy együttműködési lehetőségre utaltam, amely a Galamus valamelyes anyagi biztonságát garantálná. És ne kérdezz tőlem ilyen nehéz dolgokat, hogy miféle működési koncepciókat képzelek el. Feltalálták elég régen a munkamegosztást: én nem konstrukciók kiagyalásához és a pénzszerzéshez értek, hanem a szerkesztéshez meg az újságíráshoz. Mások meg abból élnek, hogy vannak menedzseri adottságaik és ismereteik. És egy rendszer akkor működik, ha a kétfajta munkamegosztási pozíció találkozik.
magyarnarancs.hu: Számodra mi veszne el, ha nem sikerülne a hosszú távú működést biztosítani?
MZS: Az, ami azt hiszem, minden csoporttag számára: egy szabad és otthonos fórum, amelyben nincs véleménykényszer, sőt teljesítménykényszer sincs – kivéve persze a szerkesztőket –, de van ösztönzőerő az írásra. Az, hogy a napi gondolkodásunk és felismeréseink termékeit, a felháborodásaink tárgyait kiírhatjuk magunkból, és hogy ez nemcsak nekünk, hanem egyre több embernek is fontos. És persze az ezek szerint naiv hit is végleg elvész, hogy a teljesítményből és a minőségi munkából meg lehet ma élni Magyarországon.
