Pénzosztás az MMA-nál

  • Urfi Péter
  • 2013. január 23.

Belpol

Szavazzanak! Önök szerint kinek van joga dönteni a Magyar Művészeti Akadémia pályázati pénzeinek sorsáról? A holnap megjelenő Magyar Narancs elemzéséből nemcsak ez derül ki, hanem az is, milyen vígan zsidózik az egyik támogatott lap, és hogy miért pályáznak az MMA-hoz olyanok, akik egyébként kritikusak vele szemben.

 

A köztestületté emelt szellemi-lelki közösség 2012-ben összesen 155 millió forintot osztott ki két nyílt pályázaton. Könyv- és folyóirat-támogatásra 45, a „művészeti program” fedőnevű, a művészet minden ágát és a kulturális élet számos területét felölelő másik pályázatra pedig 110 millió jutott. Az MMA tagjai és a Makovecz emlékét ápoló projektek különösen jól szerepeltek, de – ami meglepőbb – kapott pénzt progresszív független színházi társulat is.

Ezt biztosan tudjuk, minden egyéb bizonytalan. A pályázati rendszer leírását ugyanis nagyban megnehezíti, hogy annak dokumentációja párját ritkítóan igénytelen, hiányos és hibás, az akadémia titkársága pedig – a sajtóosztály többszöri ígérete ellenére – már egy hete nem válaszol amúgy igen egyszerű kérdéseinkre.

Nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy semmit nem reagáltak. Honlapjukon „Pályázatok” címszó alatt elérhető két támogatási lista, de felkerült egy harmadik hivatalos dokumentum is, amely a két pályázat eredményeit összesíti, és olyan tételek szerepelnek rajta, amelyek a másik két pdf egyikében sem. Utóbbi felsorolásban megtalálhatók elutasított pályázatok is, és csak ezen az összesített listán tüntetik fel például a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Magyar Írószövetség jussát, pedig tekintélyes összegekről van szó. (Ehhez lásd Lájkold az MMA-t! című cikkünket arról, hogy e két szervezet körlevélben ajánlotta tagjai figyelmébe az MMA hírlevelét és Facebook-oldalát!)

A titkárságnál érdeklődtünk, miért az eltérés a különböző hivatalos dokumentumok között, és hogy ez a hosszabb lista tartalmaz-e minden elutasított pályázót. Az MMA erre sem válaszolt múlt szerda óta, viszont már másnap eltávolították honlapjukról a rejtélyes pdf-et – amit mi most előzékenyen közzéteszünk újra.

A helyzetet tovább színesíti, hogy Jankovics Marcell, az MMA elnökségi tagja az ATV Szabad szemmel című műsorában hétfőn elejtett egy megjegyzést arról, hogy 260 pályázat érkezett, amiből négyet nem támogattak. Ez viszont nemcsak a két külön listán, hanem a bővebb és gyorsan eltűntetett összesített táblázatban szereplő pályázatok számánál is jóval több.

Biztos nekünk vannak túlzott igényeink, de nem tartjuk teljesíthetetlen elvárásnak, hogy egy köztestület pályázatai nyilvánosak és tisztességesen dokumentáltak legyenek. Bár ami ezekből az egymásnak ellentmondó információkból kihámozható, az se kevés – mégse lettünk tőle boldogabbak.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)