Pénzosztás az MMA-nál

  • Urfi Péter
  • 2013. január 23.

Belpol

Szavazzanak! Önök szerint kinek van joga dönteni a Magyar Művészeti Akadémia pályázati pénzeinek sorsáról? A holnap megjelenő Magyar Narancs elemzéséből nemcsak ez derül ki, hanem az is, milyen vígan zsidózik az egyik támogatott lap, és hogy miért pályáznak az MMA-hoz olyanok, akik egyébként kritikusak vele szemben.

 

A köztestületté emelt szellemi-lelki közösség 2012-ben összesen 155 millió forintot osztott ki két nyílt pályázaton. Könyv- és folyóirat-támogatásra 45, a „művészeti program” fedőnevű, a művészet minden ágát és a kulturális élet számos területét felölelő másik pályázatra pedig 110 millió jutott. Az MMA tagjai és a Makovecz emlékét ápoló projektek különösen jól szerepeltek, de – ami meglepőbb – kapott pénzt progresszív független színházi társulat is.

Ezt biztosan tudjuk, minden egyéb bizonytalan. A pályázati rendszer leírását ugyanis nagyban megnehezíti, hogy annak dokumentációja párját ritkítóan igénytelen, hiányos és hibás, az akadémia titkársága pedig – a sajtóosztály többszöri ígérete ellenére – már egy hete nem válaszol amúgy igen egyszerű kérdéseinkre.

Nem mondhatjuk ugyanakkor, hogy semmit nem reagáltak. Honlapjukon „Pályázatok” címszó alatt elérhető két támogatási lista, de felkerült egy harmadik hivatalos dokumentum is, amely a két pályázat eredményeit összesíti, és olyan tételek szerepelnek rajta, amelyek a másik két pdf egyikében sem. Utóbbi felsorolásban megtalálhatók elutasított pályázatok is, és csak ezen az összesített listán tüntetik fel például a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) és a Magyar Írószövetség jussát, pedig tekintélyes összegekről van szó. (Ehhez lásd Lájkold az MMA-t! című cikkünket arról, hogy e két szervezet körlevélben ajánlotta tagjai figyelmébe az MMA hírlevelét és Facebook-oldalát!)

A titkárságnál érdeklődtünk, miért az eltérés a különböző hivatalos dokumentumok között, és hogy ez a hosszabb lista tartalmaz-e minden elutasított pályázót. Az MMA erre sem válaszolt múlt szerda óta, viszont már másnap eltávolították honlapjukról a rejtélyes pdf-et – amit mi most előzékenyen közzéteszünk újra.

A helyzetet tovább színesíti, hogy Jankovics Marcell, az MMA elnökségi tagja az ATV Szabad szemmel című műsorában hétfőn elejtett egy megjegyzést arról, hogy 260 pályázat érkezett, amiből négyet nem támogattak. Ez viszont nemcsak a két külön listán, hanem a bővebb és gyorsan eltűntetett összesített táblázatban szereplő pályázatok számánál is jóval több.

Biztos nekünk vannak túlzott igényeink, de nem tartjuk teljesíthetetlen elvárásnak, hogy egy köztestület pályázatai nyilvánosak és tisztességesen dokumentáltak legyenek. Bár ami ezekből az egymásnak ellentmondó információkból kihámozható, az se kevés – mégse lettünk tőle boldogabbak.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.