Nem tart igényt Lázár távozása után a kormány Zoltai Gusztáv tanácsaira

  • narancs.hu
  • 2018. június 8.

Belpol

Spórolnak havi egymilliót.

Mely másik kormányközeli lap is közölhette volna, hogy a Miniszterelnökség Lázár János távozásával nem tart igényt a továbbiakban Zoltai Gusztáv tanácsaira, ha nem a Lázárral szemben álló Schmidt Mária lapja.

A Figyelő a Miniszterelnökségtől tudakolta, milyen munkát végzett Zoltai havi egymillió forintért. A válasz szerint „Zoltai Gusztáv havonta számolt be a Miniszterelnökségnek az adott időszakban elvégzett tanácsadói munkájáról. E beszámolók általában a zsidó közösségekkel való egyeztetésekről, kapcsolattartásról és rendezvényeken való részvételről szóltak. E tanácsadói tevékenység hatékonyságát a megbízó tudja megítélni”.

A megbízó viszont Lázár János volt, aki már nincs a tárca élén.

(Figyelő)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.