Pert nyertünk első fokon az MNB-vel szemben

Nem veszítette el köztulajdon jellegét

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. november 20.

Belpol

Pert indítottunk annak érdekében, hogy a Matolcsy György vezette jegybanktól megtudhassuk, kik lettek az MKB Bank igazi tulajdonosai. Ez ugyanis közérdekű adat. És nemcsak szerintünk, hanem az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítélete szerint is.

Nincs szerencséje a Magyar Nemzeti Banknak a közérdekűadat-igénylésekkel, sorra és néha látványosan bukják ilyesfajta pereiket. A sorozatos fiaskók arról árulkodnak, a jegybank vezetése nincs tisztában a tevékenységük nyilvánosságával kapcsolatos alkotmányos kötelezettségekkel – vagy, ami talán rosszabb, magasról tesznek ezekre. (A harmadik lehetőséget, hogy ti. jóhiszeműen azt gondolják, a kért adatok nem közérdekűek, az eddigi tapasztalatok fényében nyugodtan elvethetjük.)

A legutóbbi buktát a jegybank az MKB Bank értékesítése körüli adatok kiadása iránti perben könyvelhette el. A 2014-ben állami tulajdonba került egyik legnagyobb hazai pénzintézetet a jegybank idén júniusban értékesítette szanálási eljárásban, ám máig nem szűnő spekulációk tárgya, hogy a nyertesként kihozott cégek – a Blue Robin Investments, a Minerva Tőkealap-kezelő és a Pannónia Nyugdíjpénztár – mögött valójában milyen tulajdonosi kör áll, magyarán: kik a valódi tulajdonosok. (A részletekről lásd korábbi írásainkat: Titkok és remények, Magyar Narancs, 2016. április 7., illetve Fedezékben, 2016. július 7.) Kérdéssel fordultunk hát a jegybankhoz azt tudakolva, hogy a szanálási eljárás bizonyos időpontjaiban a megjelölt vevők milyen tulajdonosi szerkezettel rendelkeztek. Minthogy az Alaptörvény szerint közvagyon „átruházására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható”, a szanálási hatóságnak (az MNB-nek) a folyamat során azt is ellenőriznie kellett, hogy a fent nevezett nyertesek mögött milyen befektetői kör áll, azaz hogy kinek a megbízásából és érdekében tesznek vételi ajánlatot – azaz: honnan jön a pénz? A jegybank ily módon adatokat kezel a valódi haszonhúzók, a tényleges tulajdonosok személyére vonatkozóan is, mert ezt igényli az átláthatóság kívánalma. Mivel az MNB megtagadta az adatok kiadását, a Transparency International támogatásával és a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda közreműködésével pert indítottunk, amit első fokon megnyertünk.

 

Miért közérdekű?

Az ügyben eljáró Uzsoky Ágnes, a Fővárosi Törvényszék bírája egyrészt azt vizsgálta, hogy az MKB köztulajdonban állt-e az értékesítésekor, másrészt azt, hogy az értékesítési folyamat közfeladat-ellátás keretében valósult-e meg. Mindkettő – a köztulajdonlás és a közfeladat-ellátás is – a közérdekű adat kiadását alapozza meg, s a bíróság tiszta és logikus érveléssel, a szanálási eljárás nyilvánossága szempontjából lényegi megállapításokat téve jutott arra a következtetésre, hogy az MNB-nek – nem lévén egyéb olyan tényező, ami ez alól mentesítené – az adatokat ki kell adnia.

Az ítélet alapvető fontosságú kérdésekben tett precedensértékű megállapításokat. A bírónő arra az alaptörvényi passzusra hivatkozással, mely szerint „a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok”, megállapította, hogy „a köztulajdonlás ténye ab ovo megalapozza a közérdekű adat kiadásának kötelezettségét”. Az ítélet szerint „a közérdekű adat vonatkozásában maga az Alaptörvény tartalmaz normatív szabályokat, az Alaptörvényből közvetlenül levezethető a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű minősége, és az, hogy annak megismerésére mindenkinek joga van.” Az Alkotmánybíróság korábbi határozatait alapul véve azt is rögzítette, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog feltétlenül alapjog, ami csak akkor korlátozható, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően szükségessé és elkerülhetetlenné teszi.

Az MNB éppen azt vitatta, hogy az MKB állami tulajdonban lett volna az értékesítésekor: a bank részvényei ugyanis 2015. december 23-án a Szanálási Alap kizárólagos tulajdonában álló Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt.-hez (MSZVK) kerültek. A bíróság a szanálásra vonatkozó törvényi rendelkezések és a szanálásban részt vevő szereplők jogállása alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy bár a cégnyilvántartás szerint a részvények „technikai” tulajdonosa valóban az MSZVK lett, ez nem változtat azon a tényen, hogy az MKB továbbra is köztulajdonban maradt. A bíróság értékelése szerint ugyanis az MSZVK pusztán a szanálási törvény alapján létrehozott áthidaló intézmény, amelynek feladata „a tényleges tulajdonosváltás elősegítéséhez, előkészítéséhez szükséges ügyletek realizálása” – s ez indokolja az átmeneti részvénytulajdonlást. A bíróság hangsúlyozta, hogy az MSZVK nem polgári úton, hanem a szanálási hatóságként eljáró MNB közigazgatási határozatával szerezte meg az MKB részvényeit, s az MNB ugyanígy, hatósági határozattal kötelezte a vagyonkezelőt „tulajdonjogot keletkeztető kötelem megkötésére”, a határozatban rendelkezve a vevők személyéről, a vételárról és egyéb feltételekről. A bíróság konklúziója szerint „azzal, hogy az MSZVK lett az MKB részvényese, a részvények köztulajdonban állása nem szűnt meg, mert ez tartalmilag, és nem a névleges tulajdonlás alapján megítélendő jogkérdés, márpedig abból, hogy a tulajdoni jogok gyakorlója továbbra is az MNB maradt, következik a részvények köztulajdoni jellegének fennmaradása”, az MKB értékesítése így „köztulajdont érintő ügyletnek minősül”. Ebből következően a közérdekű adatok kiadására vonatkozó kötelezettségek is megmaradtak az MNB-nél, annak ellenére, hogy technikailag más – akár nem közfeladatot ellátó – szerv(ezet) jelenik meg a közvagyon közvetlen értékesítőjeként.

 

Ki kell adni

Az ítélet szerint a perbeli jogkérdés megítélése szempontjából sem az nem volt releváns, hogy a Szanálási Alap (vagy az MSZVK) a nemzeti vagyon körébe tartozik-e, sem az, hogy ezek a szervezetek közfeladatot látnak-e el. Az azonban igen, hogy az MNB szanálási hatóságként közfeladatot lát-e el, ez utóbbi ugyanis „önmagában megalapozza a közérdekű adat kiadásának kötelezettségét”. A bíróság szerint a szanálás egyértelműen közfeladat, a szanálási tevékenység végzésére a törvény az MNB-t jelöli meg, mely e feladatát közigazgatási eljárás keretében hatóságként látja el, márpedig „a hatósági eljárás szükségképpen közfeladat-ellátásnak minősül, következésképpen abból a tényből, hogy az MNB hatósági jogkörben eljárva végzi a szanálási feladatköréből adódó tevékenységét, önmagából is következik eljárásának ezen minősítése”. A bíróság tehát mind a köztulajdonlás, mint a közfeladat-ellátás felől vizsgálva meg a helyzetet ugyanoda jutott el: a kért adatok közérdekű adatok, melyeket az MNB kezel, amely „a közérdekű adat kiadására köteles”. A bíróság nem talált olyan mentesítő körülményt sem, amely az adatkiadást jogszerűen és alkotmányosan korlátozhatná: az értékpapírtitok megőrzésének jegybanki kötelezettségét ugyanis nem tekintette valamely alapjog érvényesülése érdekében fennálló kötelezettségnek.

Jogerőre emelkedés esetén az ítéletnek és az ítéletben kifejtett érvelésnek minden bizonnyal messze ható következményei lesznek. Legelőször is a szanálás mint közfeladat transzparens folyamat kell, hogy legyen, amennyiben pedig a jegybank szanálási hatóságként tulajdonosi jogokat is gyakorol, ez a köztulajdonlás miatt tovább szélesíti az eljárás alá vont intézmény adatainak nyilvánosságát. A fentieket alapul véve fordultunk újabb adatigénnyel a jegybankhoz az MKB szanálásával, értékesítésével kapcsolatban, kérve többek között az ajánlattevők személyére, ajánlatuk összegére, vállalásaikra, szakmai és pénzügyi átvilágításukra vonatkozó – máig titkolt – adatok kiadását. Bár aligha lehetnek kétségeink: az MNB, jó hagyományait követve, ismét elmegy a falig és fellebbezni fog.

(Az ítélet teljes terjedelemben a magyarnarancs.hu-n olvasható.)

Neked ajánljuk

Minden elmúlik

Óbuda legújabb művészeti ékessége 2019-ben, a roncstelepként vegetáló Goldberger textilgyár egyik felújított részéből nőtt ki; a volt mosócsarnok és a hozzá kapcsolódó, négyszintes épület több mint ezer négyzetméternyi összterületén nyílt meg tavaly a „szemerei remete”, a „magyar ugar lírai krónikása”, a „mezőgazdasági művészet” megteremtője, azaz Bukta Imre kiállítása. A magát független kortárs magánmúzeumként definiáló intézményben egyeseknek kalandtúrává, másoknak a meredek és keskeny lépcsők miatt megközelíthetetlenné válik a kiállítás egészének megtekintése. Az intézmény minden pozitív kezdeményezése mellett is piaci vállalkozás: erre utal a belépőjegyek (nem csak a magyar viszonyokhoz képest) magas ára és a shop elképesztő kínálata, amely a Bukta-bögréken, -kitűzőkön, -hűtőmágneseken keresztül egészen a Bukta-művekkel díszített pólókig terjed.

A kígyó

Az influenszerekről szóló előadás nem bontja ízeire, nem szálazza szét a közösségi média világát, inkább ránk zúdítja azt a maga (hitelesen) inkoherens valójában, kicsit úgy, mint amikor az ember a vécén ülve vagy elalvás előtt pörgeti a telefonját egy kissé már módosult tudatállapotban, ami azonban megnehezíti, sőt talán el is lehetetleníti az árnyalt, problémákat is feltáró reflexiót. Megteremtődik viszont ennek a világnak egy lehetséges színpadi változata, fel-felvillannak a közösségi médiában rejlő színházi helyzetek, az influenszerekben megbúvó színészek.

Nyíltan és aktívan

A gender studies iránt érdeklődő hazai olvasók már több mint tíz éve követhetik a tudományterület témáit és eredményeit a TNTeF – Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris eFolyóiratból. Sorra születnek monográfiák is, de átfogóbb tanulmánykötet (magyar nyelven), főleg az utóbbi időszakban, viszonylag kevés jelent meg. Ezért is örvendetes, hogy új tétellel gazdagodott a magyar gendertanulmányok szakirodalma.

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.