Pert nyertünk első fokon az MNB-vel szemben

Nem veszítette el köztulajdon jellegét

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. november 20.

Belpol

Pert indítottunk annak érdekében, hogy a Matolcsy György vezette jegybanktól megtudhassuk, kik lettek az MKB Bank igazi tulajdonosai. Ez ugyanis közérdekű adat. És nemcsak szerintünk, hanem az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítélete szerint is.

Nincs szerencséje a Magyar Nemzeti Banknak a közérdekűadat-igénylésekkel, sorra és néha látványosan bukják ilyesfajta pereiket. A sorozatos fiaskók arról árulkodnak, a jegybank vezetése nincs tisztában a tevékenységük nyilvánosságával kapcsolatos alkotmányos kötelezettségekkel – vagy, ami talán rosszabb, magasról tesznek ezekre. (A harmadik lehetőséget, hogy ti. jóhiszeműen azt gondolják, a kért adatok nem közérdekűek, az eddigi tapasztalatok fényében nyugodtan elvethetjük.)

A legutóbbi buktát a jegybank az MKB Bank értékesítése körüli adatok kiadása iránti perben könyvelhette el. A 2014-ben állami tulajdonba került egyik legnagyobb hazai pénzintézetet a jegybank idén júniusban értékesítette szanálási eljárásban, ám máig nem szűnő spekulációk tárgya, hogy a nyertesként kihozott cégek – a Blue Robin Investments, a Minerva Tőkealap-kezelő és a Pannónia Nyugdíjpénztár – mögött valójában milyen tulajdonosi kör áll, magyarán: kik a valódi tulajdonosok. (A részletekről lásd korábbi írásainkat: Titkok és remények, Magyar Narancs, 2016. április 7., illetve Fedezékben, 2016. július 7.) Kérdéssel fordultunk hát a jegybankhoz azt tudakolva, hogy a szanálási eljárás bizonyos időpontjaiban a megjelölt vevők milyen tulajdonosi szerkezettel rendelkeztek. Minthogy az Alaptörvény szerint közvagyon „átruházására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható”, a szanálási hatóságnak (az MNB-nek) a folyamat során azt is ellenőriznie kellett, hogy a fent nevezett nyertesek mögött milyen befektetői kör áll, azaz hogy kinek a megbízásából és érdekében tesznek vételi ajánlatot – azaz: honnan jön a pénz? A jegybank ily módon adatokat kezel a valódi haszonhúzók, a tényleges tulajdonosok személyére vonatkozóan is, mert ezt igényli az átláthatóság kívánalma. Mivel az MNB megtagadta az adatok kiadását, a Transparency International támogatásával és a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda közreműködésével pert indítottunk, amit első fokon megnyertünk.

 

Miért közérdekű?

Az ügyben eljáró Uzsoky Ágnes, a Fővárosi Törvényszék bírája egyrészt azt vizsgálta, hogy az MKB köztulajdonban állt-e az értékesítésekor, másrészt azt, hogy az értékesítési folyamat közfeladat-ellátás keretében valósult-e meg. Mindkettő – a köztulajdonlás és a közfeladat-ellátás is – a közérdekű adat kiadását alapozza meg, s a bíróság tiszta és logikus érveléssel, a szanálási eljárás nyilvánossága szempontjából lényegi megállapításokat téve jutott arra a következtetésre, hogy az MNB-nek – nem lévén egyéb olyan tényező, ami ez alól mentesítené – az adatokat ki kell adnia.

Az ítélet alapvető fontosságú kérdésekben tett precedensértékű megállapításokat. A bírónő arra az alaptörvényi passzusra hivatkozással, mely szerint „a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok”, megállapította, hogy „a köztulajdonlás ténye ab ovo megalapozza a közérdekű adat kiadásának kötelezettségét”. Az ítélet szerint „a közérdekű adat vonatkozásában maga az Alaptörvény tartalmaz normatív szabályokat, az Alaptörvényből közvetlenül levezethető a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű minősége, és az, hogy annak megismerésére mindenkinek joga van.” Az Alkotmánybíróság korábbi határozatait alapul véve azt is rögzítette, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog feltétlenül alapjog, ami csak akkor korlátozható, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően szükségessé és elkerülhetetlenné teszi.

Az MNB éppen azt vitatta, hogy az MKB állami tulajdonban lett volna az értékesítésekor: a bank részvényei ugyanis 2015. december 23-án a Szanálási Alap kizárólagos tulajdonában álló Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt.-hez (MSZVK) kerültek. A bíróság a szanálásra vonatkozó törvényi rendelkezések és a szanálásban részt vevő szereplők jogállása alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy bár a cégnyilvántartás szerint a részvények „technikai” tulajdonosa valóban az MSZVK lett, ez nem változtat azon a tényen, hogy az MKB továbbra is köztulajdonban maradt. A bíróság értékelése szerint ugyanis az MSZVK pusztán a szanálási törvény alapján létrehozott áthidaló intézmény, amelynek feladata „a tényleges tulajdonosváltás elősegítéséhez, előkészítéséhez szükséges ügyletek realizálása” – s ez indokolja az átmeneti részvénytulajdonlást. A bíróság hangsúlyozta, hogy az MSZVK nem polgári úton, hanem a szanálási hatóságként eljáró MNB közigazgatási határozatával szerezte meg az MKB részvényeit, s az MNB ugyanígy, hatósági határozattal kötelezte a vagyonkezelőt „tulajdonjogot keletkeztető kötelem megkötésére”, a határozatban rendelkezve a vevők személyéről, a vételárról és egyéb feltételekről. A bíróság konklúziója szerint „azzal, hogy az MSZVK lett az MKB részvényese, a részvények köztulajdonban állása nem szűnt meg, mert ez tartalmilag, és nem a névleges tulajdonlás alapján megítélendő jogkérdés, márpedig abból, hogy a tulajdoni jogok gyakorlója továbbra is az MNB maradt, következik a részvények köztulajdoni jellegének fennmaradása”, az MKB értékesítése így „köztulajdont érintő ügyletnek minősül”. Ebből következően a közérdekű adatok kiadására vonatkozó kötelezettségek is megmaradtak az MNB-nél, annak ellenére, hogy technikailag más – akár nem közfeladatot ellátó – szerv(ezet) jelenik meg a közvagyon közvetlen értékesítőjeként.

 

Ki kell adni

Az ítélet szerint a perbeli jogkérdés megítélése szempontjából sem az nem volt releváns, hogy a Szanálási Alap (vagy az MSZVK) a nemzeti vagyon körébe tartozik-e, sem az, hogy ezek a szervezetek közfeladatot látnak-e el. Az azonban igen, hogy az MNB szanálási hatóságként közfeladatot lát-e el, ez utóbbi ugyanis „önmagában megalapozza a közérdekű adat kiadásának kötelezettségét”. A bíróság szerint a szanálás egyértelműen közfeladat, a szanálási tevékenység végzésére a törvény az MNB-t jelöli meg, mely e feladatát közigazgatási eljárás keretében hatóságként látja el, márpedig „a hatósági eljárás szükségképpen közfeladat-ellátásnak minősül, következésképpen abból a tényből, hogy az MNB hatósági jogkörben eljárva végzi a szanálási feladatköréből adódó tevékenységét, önmagából is következik eljárásának ezen minősítése”. A bíróság tehát mind a köztulajdonlás, mint a közfeladat-ellátás felől vizsgálva meg a helyzetet ugyanoda jutott el: a kért adatok közérdekű adatok, melyeket az MNB kezel, amely „a közérdekű adat kiadására köteles”. A bíróság nem talált olyan mentesítő körülményt sem, amely az adatkiadást jogszerűen és alkotmányosan korlátozhatná: az értékpapírtitok megőrzésének jegybanki kötelezettségét ugyanis nem tekintette valamely alapjog érvényesülése érdekében fennálló kötelezettségnek.

Jogerőre emelkedés esetén az ítéletnek és az ítéletben kifejtett érvelésnek minden bizonnyal messze ható következményei lesznek. Legelőször is a szanálás mint közfeladat transzparens folyamat kell, hogy legyen, amennyiben pedig a jegybank szanálási hatóságként tulajdonosi jogokat is gyakorol, ez a köztulajdonlás miatt tovább szélesíti az eljárás alá vont intézmény adatainak nyilvánosságát. A fentieket alapul véve fordultunk újabb adatigénnyel a jegybankhoz az MKB szanálásával, értékesítésével kapcsolatban, kérve többek között az ajánlattevők személyére, ajánlatuk összegére, vállalásaikra, szakmai és pénzügyi átvilágításukra vonatkozó – máig titkolt – adatok kiadását. Bár aligha lehetnek kétségeink: az MNB, jó hagyományait követve, ismét elmegy a falig és fellebbezni fog.

(Az ítélet teljes terjedelemben a magyarnarancs.hu-n olvasható.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.