3 362 224 – ennyien szavaztak nemmel az október 2-i kvótareferendumon. A leghangosabb értelmezési vita természetesen a népszavazás érvénytelenségét övezi, de a kvóták ellen felsorakozó választói tömeg összetétele talán még ennél is fontosabb politikai kérdés.
Orbán Viktor a népszavazási győzelmet ünneplő felszólalásaiban visszatérően „új egységről”, a pártpolitikai törésvonalakat felülíró nemzeti ügyről beszél. Ellenzéki politikusok és elemzők viszont azt hangsúlyozzák, hogy a „nem” szavazatok száma alig haladta meg a Fidesz és a Jobbik legutóbbi választási eredményét (3,12 millióan szavaztak a két jobboldali párt listájára 2014-ben).
A Republikon Intézet kutatása szerint a részvétel jelentős területi eltérései – Budapesten a választópolgárok 34,74, Vas megyében 49,35 százaléka szavazott érvényesen – a Fidesz 2014-es támogatottságával mutatják a legerősebb összefüggést. A népszavazás minden más választói rétegnél jobban mobilizálta a Fidesz-szavazókat. Ezzel együtt is egyértelmű kudarc, hogy az 50 százalékos érvényességi küszöböt egyetlen megyében sem tudta hozni a kormány; sőt, mint az Integrity Lab elemzéséből kiderül, mindössze öt egyéni választókerületben lett érvényes a voksolás.
Pedig a kormányközeli Századvég felmérései előzetesen a kvóták magas elutasítottságát jelezték. Tavaly novemberben a megkérdezettek 65, idén májusban 84, augusztusban 72 százaléka ellenezte az Európai Bizottság törekvését a menedékkérők igazságosabb elosztására. Még ha ezeket a számokat érdemes is fenntartásokkal kezelni, valószínűleg a baloldali és a pártpreferencia nélküli választók abszolút többsége sem támogatja a menekültek befogadását. Ezt támasztja alá, hogy januárban a Tárki is a magyar társadalom idegenellenességének kiugró erősödéséről számolt be.
„A baloldali szavazókon múlt a népszavazás érvényessége. Ha ők úgy érzik, a népszavazás a menekültekről szól, akkor elmennek, és jelentős számban nemmel szavaznak. De azt gondolták, hogy a szavazás Orbán Viktor hatalmáról szól. A sikeres ellenzéki bojkottfelhívás mellett ehhez hozzájárultak a kormány kampányának hibái is” – véli Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. A választói aktivitást a legpontosabban a Medián közvélemény-kutató intézet találta el, közvetlenül a voksolás előtti napokban 42 százalékos részvételt valószínűsítettek. Hann Endre ügyvezető lapunknak elmondta, hogy júniusban 43 százalékot mértek, azaz a sokmilliárdos kormányzati kampánynak szinte semmilyen hatása nem volt a részvételre. „Ahány választót megnyert, annyit el is riasztott a kormány” – mondja Hann.
A megszólítottak
Egyelőre csak a népszavazás előtt készült felméréseket ismerünk, és ezek alapján nehéz pontosan megmondani, honnan jött a 3,36 millió „nem” szavazó. Torzíthatja az eredményeket a közvélemény-kutatás és a voksolás között eltelt idő, a válaszadást megtagadók viszonylag magas aránya és a vélt kutatói elvárásokkal szembeni megfelelési kényszer is. Mindenesetre a Narancs által megismert számok azt valószínűsítik, hogy október 2-án 800 ezer és 1,2 millió közötti nem fideszes és nem jobbikos választópolgár szavazott a kvóták ellen.
A Medián már idézett kutatásában rákérdeztek a válaszadó pártpreferenciájára, és arra is, hogyan tervez szavazni a referendumon. Így kirajzolódik a részvételüket biztosra ígérők és biztosan nemmel voksolók háttere. Hann Endre tájékoztatása szerint a biztos „nem” szavazók 49 százaléka volt fideszes, 15 százaléka jobbikos, 14 százaléka egyéb ellenzéki, 22 százaléka egyértelmű pártkötődéssel nem rendelkező szavazó. A Medián-felmérésből tehát az következik, hogy a „nem” szavazatok 36 százalékát a baloldali–liberális ellenzék szavazói és a „bizonytalanok” adták le – ez 1 millió 210 ezer szavazat.
Némileg más módszerrel számolt Závecz Tibor, a Závecz Research ügyvezetője. Ő a pártok szeptemberben mért támogatottságát vetette össze azzal, hogy az adott párt táborából hányan ígérték magukat biztos „nem” szavazónak. Hogy a kampány utolsó heteinek hatását is szimulálni tudja, a fideszes és jobbikos választók részvételi hajlandóságát felfelé, a baloldaliakét lefelé kerekítette. Végül arra jutott, hogy 1,8 millió fideszes (az összes fideszes 85 százaléka) és 700 ezer jobbikos (az összes jobbikos kétharmada) szavazhatott nemmel. A hiányzó 860 ezer „nem” voks érkezhetett a baloldali ellenzékiek és a párt nélküliek táborából.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője a Medián szeptemberi pártpreferencia-kutatását vetette össze az egyes pártok szavazóinak részvételi hajlandóságával. Ezzel a módszerrel az jött ki, hogy 1 millió 30 ezer nem jobbikos ellenzéki és bizonytalan választó vett részt az október 2-i népszavazáson. A tényleges szám ennél valószínűleg magasabb, ugyanakkor a 224 ezer érvénytelen és az 56 ezer „igen” szavazat túlnyomó többsége is ebből a szavazói csoportból kerülhetett ki. E harmadik számítás alapján 900 ezer körülire becsülhető a jobboldalon túli kvótaellenes tábor.
Az utólagos kutatások talán még pontosabb képet adnak majd a „nem” szavazatok összetételéről. A kormány stratégáinak is hasznos információ lesz, hogy az ország mely részein sikerült jól vagy éppen rosszul a saját tábor mozgósítása, hol vannak jelentős számban a menekülttémával mozgósítható ellenzéki vagy bizonytalan szavazók. A választókerületi elnökök esetleges büntetése vagy jutalmazása mellett ezek az adatok a 2018-as kampány erőforrásainak tervezésekor is jól jönnek majd, és azt is megmutatják, hol érdemes felhangosítani a migránsveszélyt, és hol nem.
Az otthon maradók
Pusztán a választási eredményekből is jól kirajzolódik, hogy a menekült- és EU-ellenes kampány az ország különböző részein eltérő hatásfokkal működött. Az Integrity Lab kutatóintézet a Fidesz–KDNP 2014-es választási eredményeit vetette össze a mostani adatokkal, ez alapján meghatározta a korábbi önmagához képest kiugróan jól és rosszul teljesítő választókerületek listáját. A legtöbbet Lázár János hódmezővásárhelyi körzete javított, az első ötbe hevesi, zalai és Jász-Nagykun-Szolnok megyei választókerületek fértek még be. A 2014-hez képest legtöbbet rontó választókerületek kivétel nélkül budapestiek, az eleve lehangoló fővárosi eredmények közül is kitűnik a hagyományosan erősen fideszes budai kerületek – II., XII. kerület – „leszereplése” – már tudniillik fideszes nézőpontból.
Reiner Roland, az Integrity Lab kutatásvezetője szerint a számok arról árulkodnak, hogy a Fidesz polgári szavazóinak sok lehetett a menekültellenes kampány. A kormánypárti politikusoknak így akár dilemmát is okozhat, hogy hagyományos városi bázisukat vagy a kistelepülésen élőket tekintsék-e elsődleges célközönségüknek. „A kormány mozgósítása csak a kistelepüléseken, elsősorban a nyugat-magyarországi falvakban működött. Azoknál a választóknál, akik a közmédiából és a megyei lapból tájékozódnak. Még a fideszes nagyvárosokban is alacsony volt a részvétel. Baja, Kecskemét, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza egyértelmű bukás a kormánynak” – erősíti meg Róna Dániel politológus.
A következő hónapok döntő kérdése lesz, hogy a 3,3 millió „nem” szavazó mekkora részét tudja maga mellé állítani a kormány. A népszavazás érvénytelensége ebből a szempontból elég rossz hír Orbánéknak. Vona Gábor ezek után hitelesen mondhatja szavazóinak, hogy a kormány értelmetlen kockázatot vállalt a népszavazás erőltetésével, és gyengítette az ország pozícióját Brüsszelben. A baloldali és bizonytalan szavazóknál pedig az érvénytelen referendum után kevésbé lehet a „győzteshez húzás” jelenségére számítani. „Sőt, még a Fidesz saját szavazóinak is meg kell magyarázni, hogy valójában győzelem volt ez a népszavazás” – mondja Závecz Tibor. Az is beszédes, hogy a Medián legutóbbi kutatása szerint a megkérdezettek 48 százaléka vett volna részt egy most vasárnapi referendumon. Azaz a pártpolitikai versengést a választók egyelőre fontosabbnak tartják a menekülthullámmal szembeni védekezésnél.
Bár a népszavazás másnapján a Századvég és a Nézőpont Intézet is kihozott egy-egy kutatást a kormánypártok erősödéséről, azok még szeptemberben készültek, így értelemszerűen nem tükrözhetik a referendum eredményének hatásait. Érdekes lesz, mit mutatnak majd a többi intézet számai. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy a migránstematika immár másfél éve tartó túltengése jót tett a kormánynak: Kovács János (Iránytű Intézet) szerint nemcsak a kormánypártok népszerűsége nőtt, de csökkent a kormánnyal szembeni elégedetlenség, a proteszthangulat is. A politikai napirend uralásának ez a hatása a népszavazás utáni hónapokban is kitarthat, hosszabb távon pedig minden azon múlik, mennyire tudja az ellenzék meglovagolni a hagyományos proteszttémákat: a korrupciót, az egészségügy és az oktatás állapotát.
Tóth Csaba szerint a baloldal teljesítményén múlik 2018: a népszavazás megmutatta, hogy a Fidesz a menekülttémával sem tud csodát tenni. Ráadásul a kormányellenes szavazók területileg koncentráltak, így benne van a pakliban, hogy 20-30 egyéni választókerületet is elbukik a Fidesz–KDNP, és ez már az abszolút többséget veszélyeztetheti. A népszavazási eredményekből ugyanakkor az is kiolvasható, hogy az érvénytelen szavazat melletti sikeres kampány nem tudott új választói rétegeket megszólítani. A szándékosan rontott voksok területi mintázata az SZDSZ 2006-os és az Együtt 2014-es támogatottságával mutat átfedést.
