Németh Miklós hazatérése: Evés közben jön meg

szerző
Somos András
publikálva
1999/33. (08. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lapzártánk napján Németh Miklós, a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnök találkozott Kovács László szocialista pártelnökkel. Az MSZP első embere a négyszemközti megbeszélés után közölte: a jövő év tavaszáig várni kell a hazatérésről szóló nagy döntésre, "beleértve annak időpontját és a politikába való visszatérést is". Pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökének mostani népszerűségi indexe alapján az igazi dilemma számára inkább az lehet: meddig konkurálhat még saját távollétével?

Lapzártánk napján Németh Miklós, a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnök találkozott Kovács László szocialista pártelnökkel. Az MSZP első embere a négyszemközti megbeszélés után közölte: a jövő év tavaszáig várni kell a hazatérésről szóló nagy döntésre, "beleértve annak időpontját és a politikába való visszatérést is". Pedig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökének mostani népszerűségi indexe alapján az igazi dilemma számára inkább az lehet: meddig konkurálhat még saját távollétével?

Németh Miklós idén nyáron a gyökereit keresni jött haza. (Legalábbis a hétfői Népszabadságban úgy nyilatkozott, hogy emiatt nem kívánja 2003 után meghosszabbítani nem is olyan régen újra aláírt EBRD-szerződését.) Pedig minden évben járt itthon, s mindig találgatták is: csak nem tér vissza végleg? Németh azonban mindannyiszor visszarepült, "személyzetisnek", Londonba.

Barátok közt

Az idén is így kezdődött: július elején az Aktuálisnak adott egy prokollinterjút, majd egy-két napos csend következett. Aztán a fordulat: a sajtóban "földalatti birkapörköltekről" keltek szárnyra a hírek. Ezeket Németh jobbára nem az MSZP elnökségének tagjaival költötte el, hanem általa még nem ismert arcokkal, az előző ciklusban önkormányzatokban vagy a parlamentben tapasztalatot szerzett, a kormányzásban ki nem fáradt politikusokkal. A nyár elején még csak egy-két napra, leginkább szakmai előadásokra hazalátogató Németh először a párt megyei tisztviselőivel találkozott, majd július 13-án együtt kosztolt Toller László pécsi polgármesterrel, a párt választmányi alelnökével, Avarkeszi Dezső, Keller László és Tabajdi Csaba egykori államtitkárokkal, Vancsik Zoltán frakcióvezető-helyettessel meg Juhász Ferenc és Juhász Gábor országgyűlési képviselőkkel. Találkozóit Katona Béla szervezte, aki maga is jelen volt e vacsorán, bár egy héttel ezelőtt egy lapinterjúban cáfolta, hogy ő - illetve csak ő - lenne Németh étekfogója. Elismerte ugyanakkor, ő volt a kezdeményező: a katonai felfogás szerint ugyanis a politika egészének tenne jót, ha "egyre több olyan habitussal, gondolkodásmóddal, nemzetközi tekintéllyel rendelkező" politikusunk lenne, mint a londoni bankár. Katona Bélát eme felismerés hullámai idén év elején borították el, amikor felkereste a szigetországban Németh Miklóst.

A kiszivárgás láthatóan nem volt ellenükre a szocialistáknak, bár távolról sem állíthatjuk, hogy a párt egy emberként dobta hanyatt magát örömében.

Kovács László pártelnök különösebben nem volt elkeseredve. Úgy tűnt, ő minden, a visszatéréssel kapcsolatos információ birtokában van. Július közepén így vallott színt: "Németh Miklós haza kíván térni, s jelezte azt is, hogy amennyiben politikai szerepet vállal, ezt csak a szocialista párt színeiben tudja elképzelni. Ennek érdekében találkozik olyan politikusokkal, akikkel korábban nem dolgozott együtt. Ezen találkozók célja: tájékozódni a párt helyzetéről, arról, hogyan fogadnák az ő visszatérését." Kovács szerint júniusban Németh kezdeményezett vele egy többórás beszélgetést. Akkor Németh azt állította (Kovács szerint mármint), hogy még nem döntött, mikor tér vissza, miként arról sem, milyen szerepkörben tudja magát elképzelni. (A legérdekesebb álhír ekkor az volt, miszerint Kovács László felajánlotta volna Németh Miklósnak a szeptemberi siófoki időközi képviselőválasztáson az indulás jogát - pedig az MSZP időközben megnevezte versenyzőjét, akit már jóval korábban lejelentett a választási bizottságnál.) Kettejük mostani megbeszélésén a döntés meghozatalának időszaka biztosan elhangzott.

Elszólásszabadság

A Nagy Visszatérés imázsát nem csak Németh Miklós vagy az MSZP politikusai rajzoltatják a médiával. Ennek bizonysága volt az az augusztus 6-i reptéri interjú, amire Németh láthatóan nem készülhetett fel. Az RTL Klub kamerája előtt a bankár fáradt, sápadt, sietős üzletember benyomását keltette, akinek komoly nehézséget jelent, hogy magyarul kell interjút adnia. Estére aztán a Régi Sipos étterem előtt - ahová újabb halvacsorára volt hivatalos ismert szocialistákat meginvitálva -már kissé jobb színben tűnt fel. Sikerült a kiszivárogtatott időpont előtt egy órával a helyszínre érkeznie, s - jó taktikai érzékkel - mielőtt félbehagyta vacsoráját, kiküldött az utcára sereglett újságíróknak két-három tálca jéghideg akármit. Nincs abban semmi rendkívüli, mondta ekkor, hogy ő most itt látható, úgyszólván életnagyságban, mert az elmúlt nyolc évben a "színrózsa minden irányából" fogadott el hasonló meghívásokat, és nyolcnapos ittléte alatt 15-16 hasonló étkezési meghívásnak tesz eleget. Pedig a MaNcs információi szerint e találkozóra például ő válogatta meg a meghívottakat, nem is Katona Béla. Jelen volt Lamperth Mónika alelnök, Gál Zoltán, Kósa Ferenc elnökségi tag, Géczi József Alajos a tudomány, Sáling József az újat akaró szakszervezetisek képviseletében, aztán Tóbiás József, a baloldali ifjak elnöke, Tóth József XIII. kerületi polgármester és néhány országgyűlési képviselő. Németh hangsúlyozta, ő csak magánember, semmiféle politikai szándék nem motiválja. (Nyilván magánemberként abrakolt 20-25 ízben, váltott lovakkal, öt nap leforgása alatt.) Ezenkívül még leszögezte azt is: 2003 áprilisa előtt ő is meg a bankja is szerződést bonthat. Kitért az elől a kérdés elől, hogy indulna-e az MSZP színeiben, viszont a pártnak benyomott egy gyomrost: ha hazatér, az "csak egy modern, európai szociáldemokrata értékeket hirdető, nem bürokratikus, tisztán és egyenesen a néphez és társadalomhoz szólni tudó pártba képzelhető el, tehát nem mint pillangó, egyik pártból a másikba". Egy kolléga körmönfont kérdésére ("Ezek szerint a szocialista párt nem ilyen?") Németh frappánsan így válaszolt: "Sok minden történt az elmúlt nyolc évben, de ha azon mérem a mai MSZP-t, már amennyire ismerem, hiszen nem élek itthon, hogy el tudott-e odáig jutni, hogy egy klasszikus vagy erős szociáldemokrata pártként aposztrofáljam vagy annak nevezzem, akkor azt mondom, hogy még nem tart ott."

Horn Gyula

a fejét vakarja

Ez a körmondat kissé megdöbbentette a pártközvéleményt. A visszahőkölést jól szemléltetik Kovács László legfrissebb megszólalásai. A Napkelte múlt csütörtöki adásában megismételte egy korábbi kijelentését: kész elfogadni, hogy Németh Miklós - ha a párt benne látja a választási győzelem esélyét - akár listavezető is legyen. A Népszava szombati számában viszont már feddőleg lépett fel: bár Némethnek igaza van abban, hogy van mit javítani, "nem szerencsés, ha ezt olyasvalaki mondja, aki éppen haza készül térni, és aki ennek a pártnak a színeiben kíván politikai szerepet vállalni".

És ha Kovács eme interjúig nem is fogalmazott ilyen karakánul, Horn Gyulának egy percig sem rejtette véka alá Némethtel szembeni ellenérzéseit.

Horn július közepén azt fejtegette, hogy annak az érvényesülését támogatja, aki sokat áldozott életéből a párt-, illetve a kormányzati munkára. Németh "nem élte át azt a rengeteg kínt, feszültséget, gyalázkodást", ami az elmúlt években az MSZP-t érte; Horn szerint épp ezért Kovács Lászlónak kell lennie a miniszterelnök-jelöltnek. A későbbiekben a Napkeltében azonban megadta magát: ő is örülne, ha egykori főnöke segíteni tudna az MSZP-nek. Egyes vélemények szerint a rendszerváltás előtti kormányfő és külügyminisztere máig nem tudott megegyezni abban, melyiküknek jutott először eszébe a határ megnyitása az NDK-sok előtt; bár nyilván nem ez az egyedüli ok, amiért kerülik egymás társaságát. Hisz nem igaz, hogy a Régi Siposban nem lehetett volna egy kis helyet szorítni a szerény étkű Horn Gyulának, ha az egybegyűltek olyan nagyon vágytak volna sziporkázó szellemességére.

Németh mindenesetre a harmincas-negyvenes szocialista generáció tagjait tünteti ki figyelmével. Egy fiatal, befolyásos MSZP-politikus úgy látja, a Szekeres-Jánosi-Vastagh-Baja tengelyt komolyan aggasztja Németh feltűnése, ezért ők Kovács Lászlót próbálják megerősíteni pozíciójában. Egy párttársa szerint viszont Kovács László jól egyensúlyozik, és neki sincs ellenére, hogy a Németh mögé felsorakozó fiatalok nagyobb szerephez jussanak. Mindketten úgy látják: Németh és Kovács egymással is rivalizálnak, ám ez nem akadályozhatja őket az együttműködésben.

Ez még akár igaz is lehet. Az MSZP rokonszenvindexe ezekben a hetekben a Fideszéhez hasonlóan magas (27 százalék), elutasítottsága viszont csak 11 százalékos. Az elmúlt egy évben tehát mintha magukra találtak volna. E mutatókat Németh tovább javíthatja: a Medián júliusi adatai szerint a volt kormányfő országos ismertsége 85, népszerűsége 67 százalékos, míg Kovácsé 83, illetve 58 százalék. Ugyanakkor a pártot segítő baloldali publicisták népes táborát - akik szerint már csak Németh Miklós segíthet az MSZP-n - nemigen igazolja semmi.

Juhász Ferenc Szabolcs megyei MSZP-s képviselő, a parlament honvédelmi bizottságának alelnöke a MaNcsnak elmondta: az elmúlt héten a megyében közös rendezvényeken vett részt a volt kormányfővel. (Németh ezenkívül még Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében is járt.) Az európai integrációval kapcsolatos álláspontja nagy érdeklődést váltott ki a kötetlen beszélgetések résztvevőiből. Mostani programját az előző évek hasonló forgatókönyvei szerint szervezte, csak most "az intenzitás nőtt és szervezettebbé vált" - tette hozzá Juhász. Más forrásból úgy tudjuk, Németh most is meglátogatta édesanyját és húgát a Borsod megyei Monokon, és ha már ott volt, találkozott a megyei szocialistákkal, köztük Szabó György volt népjóléti miniszterrel. Németh, bármit is mondjon, tisztára úgy tesz, mint aki bázist szervez magának a párton belül. És ha a Kovács László vezette idősebb, meghatározó tagtársak az ő személyén keresztül ki tudnak egyezni a fiatal, feltörekvő generációval, hát nincs az a szakszervezeti lobbi (az mostanában amúgy is nehéz napokat él át, hála a Nagy Sándort, Paszternákot és Sándor Lászlót feldobó Fidesz-ármánynak), de többet mondunk, nincs az a Horn Gyula Baráti Kör, aki meg tudná állítani.

Somos András

szerző
Somos András
publikálva
1999/33. (08. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra