Magyar Narancs: Mikor tudta meg, hogy ön az egyik jelölt a képviselõi posztra?
Jüttner Csaba: Néhány nappal az európai parlamenti választások után az egyik lap engem is megemlített esélyes befutóként. Bár maga a lehetõség nem ért meglepetésként, igazából csak akkor kezdtem gondolkodni rajta.
MN: Miért önt választotta az országos tanács? Mondtak errõl valamit?
JCS: Mindenképpen racionális érv, hogy egy, az országgyûlési képviselet szempontjából lefedetlen területrõl kerestek jelöltet. Szerintem ez volt a fõ szempont az országos tanács döntésében. És valószínûleg az eddigi munkám alapján alkalmasnak tartottak a feladatra - de errõl nem nekem kell beszélnem.
MN: Az utóbbi két országgyû-lési választáson Szabolcsban az SZDSZ 2-3 százalékot kapott listán. Ön szerint mi az oka ennek?
JCS: Az azért látható, hogy a pártra leadott szavazatok száma nõ a megyében. Az EP-választáson 70 százalékkal jobb eredményt értünk el, mint a legutóbbi országgyûlési választásokon.
MN: Szabolcsban rendkívül alacsony volt a részvételi arány.
JCS: Igen, de józan számítások szerint a legutóbbi országgyûlési választásokhoz hasonló részvétel esetén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is 5 százalék fölött lett volna az SZDSZ eredménye. Ami a lényeg: van egy fejlõdési folyamat, ami fõleg az önkormányzati választások eredményén mérhetõ. Tizenhét település választott SZDSZ-es polgármestert, ami arra utal, hogy az SZDSZ képviselte értékeket ebben a megyében is el lehet fogadtatni. Az önkormányzati választásokon az SZDSZ például Vásárosnaményban 38,4 százalékot gyûjtött, és volt még jó néhány olyan kisebb és közepes nagyságú település, ahol az országos átlagtól lényegesen több szavazatot kaptunk. A megyei listán azonban csak 4,9 százalék jött össze, így nincs szabaddemokrata a megyei közgyûlésben. A megyén belül vannak tehát fehér foltok a számunkra. A jelölésemben nyilván az is szerepet játszott, hogy a megyében, illetve én ide sorolnám Borsodot és Hajdú-Bihart is, vannak még tartalék szavazatai az SZDSZ-nek. Ezeket egy jó országgyûlési képviselettel, több területre kiterjedõ szorgalmas munkával voksokra lehet váltani a következõ választásokon.
MN: Az ön példája - másodszor 70 százalékkal választották polgármesterré - is azt mutatja, hogy ahol van egy elfogadott személyiség, ott tisztességes számú szavazat jut a pártnak. Csakhogy ezeket az arcokat idejében megtalálták. Nincs e téren lemaradva a párt?
JCS: Minden párt arra törekszik - mi is -, hogy lehetõleg minden településen legyen olyan hiteles közéleti ember, aki közvetíteni tudja a párt üzeneteit közvetlen formában. "riási elõrelépés lenne, ha az SZDSZ-nek minden vagy majdnem minden településen volna ilyen, helyben efogadott embere - de e téren valóban van mit tenni, és nemcsak Szabolcs-Szatmár-Beregben, hanem majdnem minden megyében. Valamennyi választás azt igazolja: ahol elfogadott személyiségekkel vagyunk jelen, akik akár köztiszteletnek örvendõ civilek, akár politikusok, ott az SZDSZ népszerû és az országos átlagnál jóval több szavazatot kap.
MN: Vásárosnamény felõl hogyan látszik: mindenki tisztában van ezzel a pártban?
JCS: Szerintem igen. Azt viszont nem gondolom, hogy a helyi feladatokat az országos vezetés oldja meg. Ez az ottaniak dolga. Természetesen az országos politika döntõ egy párt elfogadtatásában. Például a kormányzati szerepvállalás segíthet abban, hogy megmutassa: amit az SZDSZ vállalt a választói elõtt, azt minél nagyobb százalékban teljesíti.
MN: Egy kelet-magyarországi miért pont az SZDSZ-t válassza? Azt a pártot, amelyet a közvélekedés nagyvárosi, de leginkább fõvárosi pártnak tart?
JCS: Az ott élõket ismerve azt gondolom: nem látványos és irreális ígérgetések kellenek, mert az emberek sokkal okosabbak annál, hogy komolyan vegyék azokat. A megvalósított programok, a beruházások, a konkrét intézkedések számítanak csak, a választó mindig ezek alapján dönt, hogy melyik pártot jutalmazza a bizalmával. Az SZDSZ akkor lesz sikeres 2006-ban, ha azokon a területeken, amiket jelenleg kormányzati pozícióból irányít, érzékelhetõ eredményeket ér el - és ezt nemcsak mi, hanem a választók is ekképp értékelik.
MN: Ön miért az SZDSZ-t választotta? Egy kelet-magyarországi városban ez talán nem magától értetõdõ döntés.
JCS: Ha az ember számára fontosak bizonyos értékek, ráadásul azt is a fejébe veszi, hogy dolgozni kíván a közért, könnyen megtalálja a jó megoldást.
MN: Vagyis?
JCS: Sok mindenben egyetértettem és egyetértek most is az SZDSZ által vállaltakkal. A diplomám megszerzése után, 1981 óta vállalkozóként dolgoztam több mint egy évtizedig. 1990-ig végigéltem, hogy a kisvállalkozók - a megyén belüli szövetségüknél elnök lettem - hogyan próbáltak talpon maradni a szocializmus éveiben. A vállalkozói szabadság - a piac és a versenyhelyzet szabadsága -, amit mi folyamatosan kértünk, kívántunk, idõnként halkan követeltünk, például egy olyan érték, ami a szabaddemokraták szabadságelvével abszolút összhangban van. De említhetném a jog tiszteletben tartását, a toleranciát, az egyenjogúságot, az esélyegyenlõség biztosítását: ezek elsõsorban belülrõl jönnek, mindig is ezekkel azonosultam, 1990 elõtt és után is. Nekem tehát nem kellett sokat gondolkodnom, hogy melyik politikai párt vagy ideológia áll hozzám közelebb: egyértelmû volt, hogy az SZDSZ.
MN: Amik mondjuk Budapesten élet-halál jelentõségû ideológiai pártbeli küzdelemnek tûnnek, abból önök mit érzékelnek?
JCS: A mi mindennapi életünket ezek nemigen befolyásolják. Ezzel együtt azzal semmi bajom, ha például az SZDSZ elfogadhatóbbá tételérõl vitatkoznak, és ebben a témában csapnak össze az álláspontok. Ez a normális. Amit viszont nem szeretek, és ezzel az SZDSZ-ben elég sokan egyetértünk, az az öncélú vitatkozás. Ezekre semmi szükség, és nagyon sajnálom, hogy egy idõ óta ez is jelen van a pártban. Nem tartom elfogadhatónak, ha például a viták kizárólag személyekrõl, egyéni ambíciókról szólnak. Az lenne a jó, ha mindenki tisztában volna azzal, hogy 2006-ban újra ki kell állni a választók elé. Vannak tehát fontosabb témák is, amikrõl beszélnünk kell.
MN: Mik volnának ezek? Ön például mit vár el a párt-jától az országos politikában, hogy könnyû szívvel állhasson a választói elé szabaddemokrata jelöltként?
JCS: Polgármesterként elég közel vagyok a választókhoz, azt hiszem, hogy ismerem nemcsak a városunk, de a megyénk, a keleti térség problémáit. Az embereket az érdekli, hogy van-e jövedelmük, amibõl el tudják tartani a családjukat. Ebbõl adódik a következõ kérdés: van-e elegendõ munkahely? Ha nincs, akkor ennek mi az oka? Az netán, hogy ehhez szükségesek azok a közlekedésfejlesztési beruházások - például autópálya-építés, vasútfejlesztés -, amik megkönnyíthetik a keleti befektetéseket? Továbbá: a vállalkozások támogatása nagyban befolyásolja, hogy teremthetõ-e munkahely vagy sem. Ezek egymással összefüggõ kérdések: elindulunk a kisember problémájától, és eljutunk addig, hogy mi minden miatt nehezebb az életük, hátrányosabb a helyzetük a keleti térségben élõknek. Ha az SZDSZ ezekrõl beszél és ezekre a gondokra igyekszik megoldást találni, akkor közel kerül a választókhoz. Az adócsökkentés mint gazdaságélénkítõ kérdés az SZDSZ számára kulcsfontosságú, ebben következetesek vagyunk évek óta: ha eredményt tudunk elérni e téren, akkor már emelt fõvel állhatunk ki. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és általában a hátrányosabb helyzetû területek szempontjából van még egy döntõ terület: az oktatásfejlesztés. A fejlettebb technológia fogadá-sához ugyanis nemcsak az autó-pálya vagy a vállalkozásélénkítõ támogatások hiányoznak, hanem a képzett munkaerõ is.
MN: Képviselõi programbeszédét hallottuk?
JCS: Elsõsorban jó értelemben vett lobbista szeretnék lenni. Polgármesterként is részben az vagyok, úgyhogy van némi tapasztalatom. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem érdekel az ideológiai alapú politizálás, de én kizárólag gyakorlati dolgokkal foglalkozom évek óta. Konkrét ügyek megoldásában szeretnék segíteni, pályázati támogatásokat szeretnék, hogy minél több lehetõséget kapjanak a megyebeli szereplõk. Tudom, sokan vagyunk, akik forrásokért folyamodunk. De azt is tudom, hogy egyedül a tervek meg-valósítása az, ami igazán sikerélményt ad egy településnek, egy közösségnek.
MN: Jut elég idõ és energia a két poszt ellátására?
JCS: A döntések elõtt mindig átgondolom a lehetséges következményeket: például nem szeretném, ha országgyûlési képviselõségem a város fejlõdésének a rovására menne. Arra jutottam, hogy a két faladat, nem kis energiával és felelõsséggel, de vállalható. Vásárosnaményban, mind az önkormányzatban, mind az intézményeinkben, megvan a kellõ nyugalom a közös munkához: nincs állandó civakodás, nincs végzetes megosztottság a városban. Ilyen háttérrel nyugodt szívvel elfogadhattam a képviselõséget.
MN: Helyi szinten nem jellemzõ a nagypolitikát uraló ellenségeskedés?
JCS: Tapasztalataim szerint nem. De értelmetlen is volna, hogy az önkormányzati munka túlpolitizált legyen. Jól fölismerhetõ városi érdekek szerinti ügyek vannak, és az a képviselõ, aki nem a települési érdek alapján dönt a konkrét ügyekben, bûnt követ el. Megvannak persze a mi önkormányzati testületünkben is a politikai különbözõségek, amik idõnként, fõleg személyi kérdésekben, föl is erõsödnek, de a helyi ügyekben majdnem mindig városérdekû döntések születnek.
B. I.
Budapesten túl
Az SZDSZ listáira a 2002-es országgyûlési választásokon 313 ezren szavaztak: a kiemelkedõen magas részvétel miatt ez 5,57 százalékot ért, vagyis a párt épp hogy átlépte a bejutási küszöböt. A "fõvárosiként" emlegetett párt Budapesten 104 ezer voksot kapott, szavazatainak kétharmadát tehát vidéken gyûjtötte. Az átlagosnál jobb eredményt a fõvároson kívül Pest megyében ért csak el; általában pedig a 4-5 százalékos határon mozgott. A keleti régióban, valamint Nógrádban és Somogyban viszont a 4 százalék is elérhetetlennek bizonyult, sõt Szabolcs-Szatmár-Beregben a 3 százalék sem jött össze a szabaddemokratáknak.
Azokon a helyeken viszont, ahol országosan ismert és helyben elismert politikusok, illetve az adott településen, kistérségben népszerû városvezetõk indultak egyéni jelöltként, ott esetenként meghökkentõ eredmények születtek. A 2002-ben Fidesz dominálta Hajdú-Bihar és Bács-Kiskun megyében például akadtak olyan városi szavazókörök, ahol az SZDSZ - egyéniben és listán is - egymaga többet kapott, mint az MSZP és a Fidesz-MDF együttvéve. Országos "arcként" például Fodor Gábor (Gyöngyös), Kis Zoltán (Jászberény) vagy a második körben az egyéni mandátumot is megszerzõ Kuncze Gábor (Szigetszentmiklós) teljesített átlagon felül. A több ciklus óta dolgozó polgármesterek (vagy ha nem indultak, akkor az általuk támogatott SZDSZ-es jelöltek) is kivétel nélkül minimum 15 százalékot hoztak egyéniben, s lokális kedveltségük jótékonyan befolyásolta a listákra adott voksok számát is. Az, hogy például Dióssy László Veszprémben, Gál István Balmazújvárosban, Jüttner Csaba Vásárosnaményban, Pap János Békéscsabán, Török Gusztáv Andor Kalocsán vagy Kocsis Imre Antal Szekszárdon és Magyar Levente Jászberényben immár több ciklus óta nagy fölénnyel nyeri a polgármester-választást (utóbbi kettõ ráadásul úgy gyõzött 2002-ben, hogy volt MSZP-jelölt is), magyarázható azzal, hogy az önkormányzati választásokon a polgárok speciális, és nem nagypolitikai szempontok alapján döntenek. Ám az az immár több ciklus óta megfigyelhetõ fejlemény, hogy az SZDSZ városvezetõinek elfogadottsága az országgyûlési választásokon listás szavazatokra is váltható, olyan tény, ami mellett hiba volna elmennie a mindenkori országos vezetésnek.
