A kormány szeptembertől felmenő rendszerben bevezeti a sokat kritizált új Nemzeti Alaptantervet (NAT), arról azonban egyelőre keveset lehet tudni, kik és milyen eljárásban készítik a megváltozott tantervhez igazodó tankönyveket.
A Narancs.hu információ szerint a tankönyvfejlesztésért felelős Oktatási Hivatal (OH) nem a nulláról kezd neki a feladatnak, felhasználnak régi, jól bevált tankönyveket is. Erre utal, hogy januárban megkeresték Pethőné Nagy Csillát, az egyik népszerű középiskolai irodalomtankönyv-család szerzőjét, aki azonban nem adta el szerzői jogait az államnak. (Pethőné Nagy Csilla néhány nappal ezelőtt azzal került be a hírekbe, hogy Facebook-oldalán „az irodalomtanítás Mohácsának” nevezte az új NAT-ot.)
Az OH 2019. december 1-től vette át az állami tankönyvkiadással és -fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat az Eszterházy Károly Egyetemtől, a pár évvel korábban megszüntetett Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet jogutódjától. Pethőné Nagy Csillát január 2-án keresték meg azzal, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem jogdíjat fizetnének az eladott példányok után, hanem a szerzői jogokat szeretnék megvenni a tankönyvek digitalizálására és átdolgozására is kiterjedően.
| ||
„Azt nem ajánlották fel, hogy én dolgozhatom át a könyveket. A válaszon nem volt mit gondolkodni. Ez a tankönyvsorozat pedagógiai, tantárgypedagógiai, módszertani és irodalomelméleti szempontból is tudományos paradigmákhoz pozicionálja magát, minden szempontból nagyon tudatosan építkezik. Ilyen tankönyv megírására elég kevesen készültek fel, nem garantálható a minőség megmaradása az átdolgozásoknál, és ezt semmiképp nem akartam kockáztatni” – írta Pethőné a Narancs.hu megkeresésére.
Dilettáns új NAT
Mivel a tankönyvpiac 2014-es államosítása óta új tankönyvet főszabály szerint csak az állam tud engedélyeztetni, Pethőné döntése azt jelenti, hogy könyvei az új NAT bevezetésével párhuzamosan lekerülnek a tankönyvjegyzékről, a 9.-es könyveket már idén tavasszal sem lehet majd megrendelni. A szerző azt mondja, ha tehetné, beszkennelve, digitálisan és ingyen elérhetővé tenné könyveit a pedagógusok számára, de a benne szereplő képek, irodalmi szövegek többsége jogdíjköteles, felhasználásukat tanárként, magánemberként nem tudná finanszírozni.
Amikor januárban Pethőné nemet mondott az OH-nak, még nem ismerhette az új NAT-ot. Most azt is megkérdeztük tőle, ha lehetőséget kapna rá, vállalná-e, hogy egy ilyen tantervhez dolgozza át tankönyveit. „Mai tudásom alapján semmiképp. Ez a NAT szakmailag vállalhatatlan, elavult, szerzőelvű, az irodalmat szemelvénynek, szemléltetésnek tekinti, a kronológiát teszi kizárólagos szervezőelvvé, mennyiségi szemléletű, kizárja a kortárs irodalmat. Pedagógiai-módszertani dilettantizmusa, előíró, utasító jellege is szembeötlő.”
| ||
Pethőné Nagy Csillától azt is megtudtuk, hogy az OH nem tett konkrét ajánlatot a szerzői jogok megvételére, tőle kérték, hogy írja meg, mit tartana méltányos összegnek. „Mivel én szakmai indoklással nemet mondtam, nem tettem ajánlatot sem. Mondhatnám, nincs az a pénz….”
A gimnáziumi magyartanárként is dolgozó szerző nem bánja, hogy az új NAT által definiált oktatási rendszerben már nem az ő könyveiből tanulnak majd a diákok. „Az én irodalomkönyveim elmentek addig, ameddig egy a teljességelv illúzióját keltő, de széleskörű választási lehetőséget biztosító irodalomkönyv elmehetett. Egy korszerű, 21. századi alaptanterv valóban új taneszközöket kívánna. De ezek nem ebben a rendszerben fognak megszületni” – írta Pethőné.
Szűkülő kínálat
Pethőné Nagy Csilla sorozatának első, 12.-eseknek íródott darabjai 2001-ben jelentek meg a piacon, akkor még a Korona Kiadó gondozásában. 2008-ban a kiadási jogokat megvette a Nemzeti Tankönyvkiadó, akkor Pethőné visszaemlékezése szerint komoly fejlesztések indultak. „Méhes Edit szerkesztővel alakult ki a tankönyv mai formájának és tartalmának alapja. A felhasználó diákok színes, az irodalmat sok oldalról közelítő, a társművészeteket, a kortárs irodalmat és a populáris kultúrát is bevonó taneszközt kaptak az átdolgozás eredményeként.”
Bár pontos adatok az utóbbi évekből nem állnak rendelkezésre, Pethőné úgy tippeli, évfolyamonként körülbelül 20 ezer diák használja a taneszközeit. „Privát információim alapján mondom, hogy a felhasználók közt ott van a gyakorló gimnáziumok nagy része, felekezetre való tekintet nélkül több rangos egyházi iskola, továbbá olyan innovatív oktatási intézmények, amelyek elhivatottak a modern, korszerű, tanulói tevékenységekre és produktumokra épülő módszertan, az egyéni és kooperatív munkaformákat alkalmazó fejlesztő pedagógia és a befogadót, az olvasót középpontba állító irodalomtanulás-irodalomtanítás mellett. Kaptam már elismerő visszajelzést olyan magyartanároktól is, akik tanulási nehézségekkel küzdő, alig-alig motivált fiatalokkal dolgoznak.”
Miután a Nemzeti Tankönyvkiadó jogutódját 2014-ben felvásárolta az állam, Pethőné Nagy Csilla könyvei is kivételezett helyzetbe kerültek, a piacot korlátozó jogszabályok miatt sorra koptak ki mellőle a versenytársak. Ezzel a szerző nem értett egyet. „Az egyike voltam azoknak, akik szót emeltek a tankönyvkínálat sokfélesége, sokszínűsége mellett. Azt gondolom, a pedagógusok különböző intézményekben, különböző családi háttérből jövő, különböző érdeklődésű és motiváltságú gyerekekkel, osztályokkal dolgoznak. Rossz, hibás felfogás az, hogy akkor teszünk eleget a tanuláshoz való egyelő hozzáférés elvének, ha mindenki ugyanazt kapja” – írta a Narancs.hu-nak Pethőné.
Elavult szemlélet
A választási szabadság mára annyira lecsökkent, hogy a középiskolai irodalomoktatásban a Pethőné-féle tankönyvcsalád mellett csak Mohácsy Károly Színes irodalom sorozatát találjuk a tankönyvjegyzéken, illetve 9. osztályban rendelkezésre áll egy állami fejlesztésű, újgenerációsnak nevezett tankönyv is.
A Mohácsy-sorozatot korábban egy magánkiadó, a Krónika Nova adta ki, így a 2014-es államosítás után e könyvek forgalmazása is veszélybe került. Tavaly azonban az állam megvette a felhasználási jogokat, most pedig a 2008-ban elhunyt Mohácsy jogörököseitől úgy értesültünk, hogy a 9.-es tankönyv szerzői jogait is eladták az Oktatási Hivatalnak. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az OH a Mohácsy-könyvek és az állami fejlesztés valamilyen vegyítésével kívánja lefedni az új NAT-ot követő irodalomtankönyv-kínálatot.
| ||
Pethőné Nagy Csilla szerint az eredetileg az 1978-as tantervhez íródott Mohácsy-sorozat már akkor elavult szemléletet tükrözött. „Vagyis a Mohácsy-könyvekhez való visszatérés teljesen kompatibilis a Takaró Mihály által átdolgozott, kronológia és szerzőelvű irodalomtantervvel. A 19. század végi, 20. század eleji irodalomolvasási paradigmához tér vissza mindkettő. A tanár (vagy a tankönyv) elmondja, mit kell tudni a szerzőről, a szövegről, a műről, az irodalomolvasást memoriterekben és szemelvényekben kimerülő szemléltetésnek tekinti.”
A tankönyvszerző szerint ebben a helyzetben az elhivatott magyartanárokban bízhatunk. „Az 1970-es évek elején jártam gimnáziumba. Irodalomkönyvet évente egyszer láttam, amikor hazavittem szeptemberben. De magyartanárom – Szende Béláné (Ibi néni) – a kezünkbe adta Pilinszkyt, Nemes Nagy Ágnest, Eliotot, Stoppardot, sőt Jarry Übü királyát is. Jártunk író-olvasó találkozókra, olvastuk az ÉS-t meg a Jelenkort. Így kell ezt az Übük világában. A taneszköz segíthet vagy árthat, de a kulcs a pedagógus: minél több, a szakmai autonómiáját és felelősségét vállaló pedagógusra, magyartanárra volna szüksége az országnak.”
