Nők és gyermekek életét veszélyezteti a kormány

Belpol

Szakadó esőben civilek és aktivisták követelték az Isztambuli Egyezmény ratifikálását a Kossuth téren.

Az Európa Tanács 2011-ben elfogadott Isztambuli Egyezménye (IE) a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Magyarország 2014-ben aláírta az egyezményt, de ratifikálása elmaradt – hiába szorgalmazzák folyamatosan civil szervezetek és magánszemélyek egyaránt. A kormány azonban halogat, sőt úgy tűnik, még a családon belüli erőszak tényét is a menekültekre tolná.

Teszi ezt annak ellenére, hogy az Isztambuli Egyezményben foglaltak betartása emberéletekben számolható. A halogatás egyik oka anyagi természetű lehet, hiszen forrást kell biztosítani az egyezmény törvényi kereteinek a megteremtéséhez, a másik viszont valószínűleg „ideológiai”: az IE a nők elleni erőszakot

nemi alapú erőszakként tárgyalja,

ami a jelenlegi politikai klímába – ahol szent családot és női princípiumot emlegetnek a honatyák – enyhén szólva sem illeszkedik.

Ma ül össze a parlament igazságügyi bizottsága, nekik kellene először igent mondaniuk a ratifikálásra. Ezért szervezett demonstrációt a Nőkért Egyesület, amelyhez csatlakozott az Angyalhír, a Patent, az Újrakezdés csoport, a NANE, valamint a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, amely az Európai Női Lobbi tagja.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az előterjesztés elfogadását szorgalmazók jelenlétükkel és néhány beszéddel hívták fel a figyelmet sokadszorra az ügy fontosságára.

Az ikonikussá vált piros „néma tanú” babákat és az azokat tartó személyeket hókotró járművek kerülgették a Kossuth téren, minden bizonnyal a holnapi Putyin látogatást előkészítve.

Ámon Kata aktivista lakhatási szegénységben élő nők dilemmáit sorolta: „Elmenekülnék-e a bántalmazó elől, ha azzal fenyeget, hogy megöl, vagy hogy bántani fogja a gyerekeimet? Elmenekülnék-e, ha azzal fenyeget a gyermekvédelem, hogy kiemelik a gyerekeimet, ha nem vetek véget a bántalmazásnak? A szociális intézmények vagy a bíróság szerint én vagyok a hibás. Elmenekülnék-e, ha nem lenne pénzem albérletre, ha esélyem sem lenne szociális bérlakásra pályázni, ha tudom, hogy nincsenek krízislakások bántalmazott anyáknak és gyerekeiknek, vagy ha az egyetlen megoldás az anyaotthon lenne? Elmenekülnék-e a semmibe, választanám-e a létbizonytalanságot, hogy a létbiztonság megszűnjön, de a bántalmazás ne?”

false

 

Fotó: Németh Dániel

Békés Dóra a bántalmazott nők Újrakezdés nevű önsegítő csoportja szervezőjeként durva példákat említett, miket mondtak különböző hatósági személyek a bántalmazott nőknek. „Nem indítunk veszélyeztetésért eljárást, mert a gyereken volt ruha” – ezt a gyermekvédelmisek mondták, egy bíró meg ezt: „A testi sértés, ha valóban megtörtént, tolerálható egy feszült válási kapcsolatban.” De még a saját ügyvéd is azt jegyezte meg:

„Andika, a baszásnak ára van”

Egy családsegítő azzal fenyegetett, hogy „ha még egyszer előfordul fizikai bántalmazás, és nem költözik el a gyerekkel, mindegy hova és miből, a kiskorú gyerekeit kiemelem a családból”, az igazságügyi orvos szakértő pedig közölte, hogy „a váll sérülése nem traumás eredetű, hanem természetes, sorsszerű megbetegedés”.

Az Isztambuli Egyezmény ratifikálását azért sürgetik különösen a szakértő civilek, mert ez lehetne az első lépés, hogy a hatóságok, a gyermekvédelem, a gyámügy végre megtanulják, mi a családon belüli erőszak, és hogyan kell eljárni az ilyen esetekben. Ha áldozathibáztatás helyett felelős és jogszerű elbánásban részesülnének a bántalmazottak. Ezzel ugyanis életeket menthetnének meg.

false

 

Fotó: Németh Dániel

„Nem is olyan régen még civilek rengeteg munkájába és erőfeszítésébe került, hogy a családon belüli erőszak önálló törvényi tényállás legyen – idézte fel a harmadik felszólaló, Antoni Rita. – A törvény megszületése legalább olyan nyögvenyelősen haladt, mint az Isztambuli Egyezmény ratifikációja” – fogalmazott, majd így folytatta: „A magyar politikusok többségének a nők biztonsága nemhogy nem fontos, de terhes téma, amit mielőbb le akarnak tudni, míg a civilekkel folytatott egyeztetést kellemetlenkedő ellenségekkel, piaci alkudozásnak fogják fel. A családon belüli erőszakkal foglalkozó törvényalkotás során a nők biztonsága helyett azon aggodalmaskodtak, hogy a szentséges család szó említhető-e egy mondatban az erőszak szóval. Elég sokat elárul ez a fontossági sorrendről, ha választani kell az elvek és a nők biztonsága között. Most is hasonló a helyzet: az egyezmény szövegében foglalt gender szótól akarnak frászt kapni a döntéshozók, csak azért, mert ennek kapcsán szélsőséges fundamentalista csoportok rémeket látnak. De ez az egyezmény nem a genderforradalmárok javát szolgálná. Az áldozatok többségében nem lázadók, hanem olyan nők, akik csak családban szerettek volna élni.”

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.