A Toroczkai-féle Mi Hazánk egy éve

Nonstop gyűlölet

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. június 23.

Belpol

Kiléptetnék az országot az unióból, előbb persze képviselőt küldenének oda. Mindjárt az elnöküket, az ásotthalmi polgármestert, aki nem is teljesen esélytelen az 5 százalék megugrására. Úgy működnek, mint egy profi párt, ám nehéz elhinni, hogy csupán adományokból.

Szellősen, mégis hatvanan hallgatjuk Toroczkai Lászlót Szentes elegáns kávézójában. Fórum van, és a hétköznap esti időponthoz képest igazán nem rossz szám ez a hatvan, főleg, hogy tapintható a kíváncsiság. Nagyon várták már azt, aki kimondja az „igazságot”, a kellemetlen dolgokat.

A Mi Hazánk Mozgalom elnöke nem lazsálni jött a Kurca partjára, ez gyorsan kiderül. Izomból kezd, azt pedig még nem tudhatjuk, hogy három olykor riasztó, de néha szórakoztató óra áll előttünk. Toroczkai úgy döngeti, hogy mindjárt beszakad a plafon a sok leleplezéstől. „Senki nem az, akinek mutatja magát. Rajtam kívül. A Fidesz egykor liberális párt volt, ma hol van? A Jobbik a nemzeti oldalon volt, ma mégis a liberálisokkal tüntet. Egyedül én mondom 25 éve ugyanazt. Több ezer írásomból és beszédemből mindent vállalok ma is.”

Tíz nappal vagyunk az EP-választás előtt, és közel egy évvel a Toroczkai-féle csoportosulás feltűnése után. Ahogy látom, a párt elnöke elég jól elsajátította a fórumozás alapjait – nem ragozza túl a dolgokat, nem próbál bonyolult gondolatmeneteket bedobni, viszont brutálisan demagóg és magabiztos. A minden korosztályt felvonultató közönség pedig tátott szájjal bámulja őt. Hogy is tehetne másképp, ha azt halljuk: közeledik a polgárháború. Minél több cigány születik, annál hamarabb Toroczkai szerint. A közönség is érzi: végre témánál vagyunk. És jönnek is a sztorik, mondhatni futószalagon. Egy „utcán összevert, kutyákkal közösülésre kényszerített nő”, vagy az iskolai „fajtalankodás, amit a bokszedző elsimított”.

Oldalt egy helyi dühösen csóválja fejét, mások szörnyülködve sóhajtoznak. Természetesen Toroczkai az ilyen reakciókért jött, nemcsak örömmel gyűjti, de szaporítja is ezeket. Gyűlöletpolitikusként ebből él, ez a kenyere. Hogy a történet igaz-e vagy sem, ellenőrizhetetlen. De mindegy is. Akik itt vannak, azok már elképzelték a szörnyű jeleneteket roma elkövetőkkel, és mivel elképzelték, már megtörtént, mellékes, hogy „csak” fejben.

 

Etnikai incidens

Az előttem lévő asztalnál pont a romák megfélemlítésére specializálódott Betyársereg kigyúrt tagjai ülnek. Négyen vannak, épp’ egyikük szőrös tarkójának gyűrődéseit bámulom, akkorák, hogy nem tudom levenni róluk a szememet. Ekkor kezd Toroczkai rólam beszélni. „Tudják, engem mindkét oldal támad. Három hétig volt nálunk Ásotthalmon a kormányközeli PestiSrácok újságírója, nézett az mindent, de nem talált semmit. Ahogy kilépett, máris jött a Soros-féle Magyar Narancs újságírója, az már három hónapig maradt. Bevizsgált mindent, a WC-papírokat is, végigkérdezte a négyezer ásotthalmit, de csak nem tudott összehozni egy lejárató cikket.”

Közben többször rám néz, nem ismer fel. Pont ugyanúgy magyaráz, ahogy másnak, én pedig ekkor gondolok arra először, hogy ez az ember tulajdonképpen nem is hazudik, hanem mélyen elhiszi, hogy valakinek tényleg van ideje három hónapot terepen tölteni, és hogy fizika­i­lag lehetséges négyezer embert meginterjúvolni, s egy újságíró a WC-papírokkal akar valamire jutni. A tényeken túli igazság lehetne ilyen – már ha létezne ilyen. Azt is átélve adja elő, hogy ő, Toroczkai László Mátyás király távoli rokona (!). „Mátyás édesanyja ugye Szilágyi Erzsébet volt, és az én erdélyi felmenőim is abból a családból származnak” – meséli, és a közönség el is hiszi. Ahogy azt is, hogy az ír fellendülés oka valójában egy elfeledett könyv, a Magyarország feltámadása, amelyet egy Arthur Griffith nevű fickó írt, és ettől, mármint a magyar példán, a passzív ellenálláson, Deákon és a többieken fölbuzdulva kapták magukat össze az írek. A közönség döbbenten figyel, és értesül az eddig eltitkolt igazságról. Vagy arról, hogy az alig két tucat házból álló ózdi Hétes telepen, amikor a minap ott járt, Toroczkai „több ezer cigány közé” ment be. Tódítás, képtelenség és torzítás három órán át – kikövetkeztethetetlen, mennyit él meg ebből ő realitásnak, és mennyi a manipuláció.

Nem is lenne ez érdekes, ha mindez nem tudna hirtelen ijesztővé válni. A Betyársereg közvetítésével nemrég megkereste valaki Törökszentmiklósról – meséli Toroczkai. „Küldtek nekem egy felvételt, én pedig megosztottam.” Ez az, amelyen egy férfi a dohányboltba lépve azonnal leüt két vásárlót, majd távozik. Később a rendőrök elfogták, és kiderült, tette elkövetésekor kábítószeres befolyás alatt állt.

„Hogy elkapják, ahhoz mi kellettünk” – állítja Toroczkai, és nincs a közönségben, aki kételkedne. Lapzártánkkor a helyzet úgy áll, hogy Toroczkaiék friss paramilitáris csapata a magát neonáciként meghatározó Betyársereggel együtt vonul a törökszentmiklósi romák ellen, a rendőri tiltás ellenére. Az etnikai incidens – amelyben Toroczkainak van rutinja, hiszen 2012-ben romaellenes tüntetést vezetett Devecserben, melynek során a vármegyések, a Betyársereg tagjai romák lakta ingatlanokat dobáltak meg és az eset kis híján lincselésbe torkollott – ajándék lenne a Mi Hazánknak. Nem hiába húztak bele a rasszizmusba a kampány végére, ez a balhé lenne a pont az i-n. A híd az 5 százalékhoz.

Mit mondanak?

A különböző közvélemény-kutatók rendre 1 és 2 százalék közé mérték a Mi Hazánkat az EP-választás előtt – ahhoz képest, hogy párttá csak tavaly nyár végén alakultak, nem rossz eredmény. A Political Capital elemzője szerint ennél is több lehet bennük. „Korábban beláthatatlanul távolinak tűnt az 5 százalék elérése, de nem túl magas részvételnél most már elképzelhetőnek tartok 3-4 százalék körüli eredményt is” – mondja Hunyadi Bulcsú.

Toroczkai még a Jobbik alelnökeként, a vesztes országgyűlési választás után megpróbált akkori pártja elnöke lenni, és csak szoros versenyben maradt le Sneider Tamás mögött tavaly májusban. De nem fogadta el a vereséget, és robbantott. Előbb ő lépett ki a Jobbikból, majd Dúró Dóra, Volner János, Apáti István és Fülöp Erik is követte – ők lettek a Mi Hazánk országgyűlési képviselői. A Magyar Idők szerint 112 önkormányzati mandátummal rendelkező képviselő – köztük 9 polgármester – lépett ki a Jobbikból, ez a párt 468 fős önkormányzati hadának a negyede. Árgyelán János, a Mi Hazánk pártigazgatója azt mondja a Narancsnak, hogy valamivel 100 alatti az önkormányzati politikusok száma, akik a Jobbikból kilépve lettek mi hazánkosok. Ezzel egybecseng, hogy a párt megyei vezetői közül közel 90 százalékuk a Jobbik különböző szintjein politizált korábban. A kilépők érvei hasonlók voltak: a néppártosodó Jobbik elárulta az eredeti eszméket, vállalhatatlan politikai alkukat kötött stb.

Nézzük a Mi Hazánk programját! Mit írnak a szórólapokon? „Az egyetlen párt, amely szerint létezik cigánybűnözés.” „Az egyetlen párt, amelyik hisz az iskolai szegregációban.” És az egyetlen párt, amely írni-olvasni tudáshoz kötné a szavazati jogot; amely bevezetné a szibériai bérrabtartást és a halálbüntetést; visszahozná a sorkatonai kiképzést; amely népszavazást tartana az uniós tagságról. Hunyadi Bulcsú így összegez: „Szélsőséges választók megszólítása, provokatív hang, rendpárti politizálás, a különböző szélsőséges, paramilitáris szervezetek bevonása. Ehhez jön az irredentizmus, antiszemitizmus, a különböző összeesküvés-elméletek, elitellenesség, EU-ellenesség. Ezek adják a Mi Hazánk botránypolitizálásának alapját.”

„Pofonegyszerű”

Ismét a fórum. Toroczkai hosszan ecseteli az uniós támogatások körüli visszásságokat, majd előáll azzal, hogy „a megoldás pofon­egyszerű”: az uniós forrásokat nem a politikának kellene szétosztania, hanem az egészet oda kéne adni a „munkáltatóknak”, ettől meg is oldódna a kivándorlás kérdése, növekednének a bérek is. Többször hangsúlyozta: „po­fon­­egyszerű”.

Legfeljebb irreális. Akárcsak uniós országként a bérrabtartás vagy a cenzus bevezetése, de csúnyán félreértenénk a Mi Hazánkat, ha a megvalósíthatóságot kérnénk számon rajtuk. A látszattal ellentétben nagyon is tisztában vannak azzal, hogy úgysem kerülnek olyan helyzetbe, ahol ezeket megvalósíthatnák. Túl nyers a hang, túl sok a megosztó téma, túl radikálisok, hogy több társadalmi réteget maguk mellé állítsanak – arra viszont jók, hogy egy hardcore szélsőjobbos szavazói réteget elcsábítsanak és elzárjanak a Jobbiktól. Ez ugyanis a cél: a Mi Hazánk bár a nem kormánypárti palettán sajátos programmal és mondanivalóval rendelkezik, növekedési potenciálja – a fenti okok miatt – meglehetősen korlátozott. (Nehezítheti az EP-választáson való jó szereplésüket a megcélzott választók EP-ellenessége, illetve a tény, hogy a Fidesz a harsányságot és durvaságot leszámítva, végül is évek óta megcsinálja azt, amit a Mi Hazánk reklámoz. Nehéz megjósolni, hogy ezek a tényezők mennyire befolyásolják a lehetséges szavazóikat.)

Ettől függetlenül a Fidesznek nemcsak ez az előnyös, de az is, hogy a Mi Hazánk eleve kizárja, hogy a jelenlegi ellenzékből bárkivel tárgyaljon. Toroczkai olyan mély undorral és megvetéssel beszél a baloldalról, a Jobbikról, de akár az LMP-ről vagy a Momentumról is, hogy a minimális kommunikációt is nehéz lenne elképzelni köztük. Nem kell ecsetelni, hogy a Fidesznek mennyire kívánatos, hogy az ellenzéken belül annyi összehangoltság se legyen, mint most. Ezen dolgozik a Mi Hazánk is. Toroczkai két fórumát is meghallgattam az elmúlt hetekben, és ezeken véletlenül sem ejtette ki olyan sikeres magyar üzletemberek nevét, mint Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz István; de az is fura volt, hogy Szentesen a szomszédos „erős ember”, Lázár János neve sem került elő. Bezzeg Márki-Zay Péter neve sűrűn röpködött, ahogyan az utoljára tíz éve hatalmi pozícióban lévő Gyurcsány Ferencé is. De a Mi Hazánk abban is tudatos, hogy rárepül az ellenzék politikai témáira (Európai Ügyészség, fideszes parkolási botrány, „rabszolgatörvény”), tart abból pár sajtótájékoztatót (amelyekről a közmédia hosszasan be is számol), aztán megy vissza a saját témáihoz. Főleg a rasszizmushoz és a populizmushoz („rohadt bankok, szemét Brüsszel!”).

De honnan a pénz?

Feltűnő ellentmondás, hogy miközben korrupcióellenes ügyészséget szorgalmaznak, a finanszírozását firtató kérdésekre a párt nem hajlandó válaszolni.

A Mi Hazánk február elejétől – ekkor tartotta egy budai hotelben évértékelőjét Toroczkai – külsőségeiben is úgy működik, mint egy igazi, bár nem túl nagy párt. Legalább három budapesti irodát működtet, s formailag profi, 34 oldalas kampányfüzetet adott ki. Más is erre utal: szórólapok, logók, zászlók, erős Facebook-jelenlét, médiastáb, óriásplakátok, rendszeres sajtótájékoztatók, ingyenes havilap, március 15-i rendezvény, ingyenes május 1-jei dzsembori a Hajógyári-szigeten, temérdek fórum országszerte (lásd térképünket). Sőt, a Mi Hazánknak van webshopja is, ahol a párt logóival ellátott bögréket, pólókat, pulóvereket, kitűzőt lehet vásárolni. A Political Capital a múlt héten a pártok FB-költéseit rendezte sorba, ez alapján pedig a Mi Hazánk megelőzte a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot, a KDNP-t, de még a DK-t is; feleannyit költött, mint a Párbeszéd. Az LMP FB-költéseinek pedig mintegy 40 százaléka a Toroczkaiék által e célra elköltött 855 ezer forint – ami önmagában nem hatalmas összeg, viszont annak fényében elgondolkodtató, hogy a többiek költségvetési támogatásban részesülő szervezetek, a Mi Hazánk viszont egy fillér állami pénzt sem kap. Van sajtócsapatuk is: a Facebook-oldalukat harmincan kezelik, a párt sajtófőnöke a korábbi Hír Tv-s Kisberk Szabolcs, a kommunikációs főmunkatárs Walter Péter Pál (ő sem válaszolt anyagi természetű kérdéseinkre).

Azt állítják, hogy mindent adományokból finanszíroznak. Olyan pénzből működnek, amelyet a párt szimpatizánsai fizetnek be a Takarékbanknál vezetett számlájukra. Toroczkai a Magyar Hangnak azt mondta: „néhány tízmillióból kampányolnak”, ami azért tűnt ügyes válasznak, mert nem hangzik feltűnően soknak, már-már hihető is, miközben kellően sejtelmes. Kételyeink azonban nemcsak a ködösítés miatt vannak a párt pénzügyeivel kapcsolatban. A fórumokon nem találkoztam a szimpatizánsi támogatás hangsúlyozásával, úgy tűnik, különösebb kampányt sem szerveztek erre, pedig adományt szerezni enélkül ma már szinte lehetetlen. Az persze nem elképzelhetetlen, hogy pár milliót össze lehet így is kalapozni, de az a legalább 60 milliós költség, amelyet mi alsó hangon reálisnak vélünk (erről lásd keretes írásunkat), nagyon távol van ettől, nem beszélve arról, hogy a Mi Hazánk közönsége (nem kifejezetten nagyvárosi, nem túl magas iskolai végzettséggel rendelkező, politikaellenes stb. emberek) sem a legnyitottabbak az ilyen gyűjtésre. Összehasonlításként: a tavalyi választások előtt a Jobbik a legerősebb ellenzéki pártként, Simicska Lajos médiájának hátszelével közel 100 milliót tudott összeszedni az ÁSZ-büntetés fedezetére. Hasonló nagyságrendben tudnának Toroczkaiék is gyűjteni?

 

Elszámoltathatatlan párt

De kiderülhet valaha, hogy pontosan mennyit költöttek, és hogy honnan érkeztek az adományok? Aligha. Toroczkaiék ugyanis kitalálták azt a működési formát, ahol a bevételek és támogatások leginkább rejtve maradhatnak.

A Mi Hazánk Mozgalom pro forma olyan, bíróságon bejegyzett egyesület, amely pártként működik. (A párt ugyanis az egyesület egy speciális formája.) Bankszámlája van, és a Mozgalom a kiadója a különböző propagandaanyagoknak is. Vonatkozik rá a párttörvény, de egyesületként csupán egy nem túl részletes önbevallást kell beadnia a bíróságnak május végén. Az Állami Számvevőszék arról tájékoztatta lapunkat, hogy mindaddig, amíg a Mi Hazánk nem kap állami támogatást, számvevőszéki ellenőrzés sem lesz náluk. Vagyis, ha nem rendel el az ügyészség vizsgálatot törvénytelenség gyanúja miatt, addig hatósági ellenőrzés nem fogja zavarni Toroczkaiékat.

Toroczkai jó másfél évtizede a Hatvannégy Vármegyével már felépített valami hasonlót, kicsiben. Ott sem volt állami támogatás egészen 2010-ig (ezt követően a Jobbik kezdte pumpálni belé az állami pénzt), addig adományokból tartották fenn magukat, igaz, ezekről szintén nem nyilatkoztak. Törvényességi eljárás akkor indult ellenük, amikor nem adták le a pénzügyi beszámolójukat. A sajátos módszerekről az Átlátszó ezt írta 2014-ben: „Sokan keresik fel a mozgalmat azzal, hogy kisebb-nagyobb összegeket adnának egy-egy célra, ám ezekről sosem lesz papír, csak mendemonda. A tagok a bajtársi alapba mindenféle hivatalos papír, igazolás nélkül pénzt gyűjtenek a szervezetnek. Ami összejön, azt mind elnyeli a láthatatlan zseb. Felhasználásáról semmit sem tudunk. De a pénz, vagy legalább ennek értelmes hatása nem látható a mozgalmon” – közölte egy csalódott vármegyés.

A párt 2019-es „adományairól” legkorábban a jövőre esedékes bevallásból szerezhetünk tudomást. Legalábbis arról a részéről, amit be is vallanak. Ám annak eredetéről akkor sem kell mondaniuk semmit.

Alsó hangon 60 millió

A Transparency International Magyarország 2014-ben megbecsülte a pártok kampányköltéseit az országgyűlési választásokon. Ekkor közzétettek egységárakat is, amelyeket a magyar kampányokat ismerőktől, illetve a részt vevő cégektől tudtak meg. Jóllehet, ezek alapján sem lehet pontosan megbecsülni a Mi Hazánk költéseit, de kiindulópontot adhatnak hozzá. Eszerint egy választási fórum, sajtótájékoztató 20–80 ezer forintba kerül; egy konferencia, nagyobb sajtóesemény, fogadás ára 120 ezer forint; a tüntetésé 200 ezer; a nagygyűlésé 2–6 millió forint; kampánynyitó vagy kampányzáró gyűlés pedig 4–6 millió forintból jön ki.

A 70 vidéki fórum alapján (ezek helyszínét a párt a saját FB-oldalán tette közzé), 50 ezer forintos költséggel számolva 3,5 millióból jött ki; 3 millió az óriásplakátok ára (ezt bevallották); az utcafórumokra, útlezárásokra, kisebb politikai akciókra további félmillió forintot becsültünk; nagyobb politikai rendezvényre (ilyen volt az ásotthalmi megalakulás, az augusztus 20. a Vajdahunyadvárban, az ’56-os megemlékezés a Corvin közben, a május 1-je a Hajógyári-szigeten, vagy március 15. a Belvárosban) 3 milliós „egységáron” 15 milliót, a legalább tíz sajtótájékoztató után 200 ezer forintot számoltunk. Facebookos megjelenésre 855 ezer forintot költöttek (ez az összeg csak a pártköltést jelzi, az egyéni politikusi hirdetéseket nem). Eddig ez 22,55 millió forint.

Nehezen megbecsülhető az ingyenes havilap, a szórólap, a kampányfüzet ára (amelynek nemcsak nyomtatási, de tervezési, írási költsége is van), illetve a csapat körüli videókat jegyző kommunikációs stáb díjazása, illetve a logók, a zászlók, a standok költsége. Beszéltünk olyan forrással, aki szerint „az újságjuk nyomdai és szórási költséggel kb. 40 millió, a március 15-i rendezvényük 1,5–2 millió volt”. Ha viszont minderre 40 millió forintot számolunk, akkor összesen már 62,55 milliónál járunk. És ez egy szerény, konzervatív becslés.

Figyelmébe ajánljuk