"Parancsol egy söröcskét? Értem, autóval érkezett. Megnézem, állítólag alkoholmentes italokat is forgalmaznak" - invitál beljebb az ivó ajtajából Tiszaderzs polgármestere, Herédy Dezső. A helyiségben ketten a pultnál beszélgetnek, a csapos hölgy mosogat, a sarokban játékgép. Függönnyel elválasztva az iskolások melegítőkonyhás étkezdéje található. De "Icuka kocsmája" államigazgatási feladatokat is ellát. Itt tartja nem hivatalos fogadóóráit a polgármester, mert az önkormányzat épületében még összefutna haragosával, Bóta Mihály jegyzővel. "Abból nem sok jó sülne ki" - mondja Herédy.
"Úgy járok a rendőrségre, mintha családtag lennék ott - panaszolja a polgármester -, az ember bemegy mint tanú, kijön mint vádlott. Bóta jegyző úr mindenért feljelent. Volt már itt minden: hűtlen kezelés, orvosi titoktartás megsértése, becsületsértés. Tartottak nálam még házkutatást is, jelenleg mintegy 2000 oldalnyi peranyag van. A hivatali dolgozóknak megtiltotta, hogy bármilyen irathoz hozzáférjek. Közben azt híreszteli, hogy én fenyegetem kirúgással az alkalmazottakat. Így bánik velem, mikor pedig a nép bízik bennem, harmadik ciklusomat töltöm, rám szavaztak, nem rá. Értékelték a fejlődést. Ebben a faluban mindent én csináltam. Utakat építtettem, küszöbön állt a Tisza-part hasznosítása, elkészült a gyönyörű tornatermünk. Nem is volt itt semmi baj, amíg a nagypolitikai megosztottság be nem fészkelte magát Tiszaderzsre is. Jómagam a miniszterelnök úr feltétlen híve vagyok, meggyőződéses baloldali emberként helyben igyekszem megvalósítani a programját. A képviselő-testület többsége pedig hat-négy arányban jobboldali. Rendszeresen szerveznek felvonulásokat is a helyi Fidesz erői, miközben azt sem tudják, hogy hány sávnak kell lennie az árpádsávos zászlón. A képviselők többsége pedig minden javaslatomat leszavazza, csak arra megy ki a játék, hogy a baloldali polgármestert eltávolíthassák. Mi szükség erre falun?" - tart expozét a helyi viszonyokról Herédy Dezső, aki szerint Tiszaderzsen szó sincs csődhelyzetről, azt "a sajtó csak felkapta". "Annyi az egész, hogy ha 60 napon túli kifizetetlen számláink vannak, akkor hivatalból kérnünk kell az adósságrendezési eljárás megindítását. De minden intézményünk működik, mindenki megkapja a fizetését, a segélyeket fizetjük.
Még Icukának is tartozunk
vagy kétmillióval, és látja, mégsem tesz ki minket az utcára. Mindöszsze egyszer volt egy 5-6 napos csúszás a kifizetésekben, erre egyből félpályás útlezárást szerveztek tiltakozásul. Tulajdonképpen csak a helyi Fidesz elnöke volt ott meg én, mert más el se ment. Én meg vártam, hogy csak átadnak valami petíciót vagy ilyesmit, mert a tévében is így láttuk. Aztán a rendőrkapitány pár nap után leállíttatta az egészet, mondván, hogy ennek a biztosítására neki nincs három embere."
A polgármester szerint az évi 200 milliós költségvetésű önkormányzatnak úgy 22 millió forint a lejárt tartozása, de a kasszában van 15 millió. A 2008 januárjában megindult adósságrendezés során igyekeznek megegyezni a hitelezőkkel az átütemezésről. Herédy megjegyzi, hitelező ő is, hiszen másfél éve nem kapja meg a járandóságát. "Ez a pénzügyi helyzet nem egyedi Tiszaderzsen, azt mondhatni, hogy 1993 óta folyamatosan fennáll. Kár itt csőddel riogatni a lakosságot. Újabb hitelfelvétellel vagy kötvénykibocsátással nyugodtan kezelhető ez a pénzügyi zavar" - mondja.
A Tisza-tó déli partján, Abádszalók szomszédságában fekvő falu házai rendezettek, útjai többsége aszfaltozott. A megkérdezett lakosok többsége egyelőre nem sokat érzett a település nehéz pénzügyi helyzetéből, mindennapi életük zavartalan. Ugyanakkor tartanak a pénztelenségtől, amikor talán be kell zárni a közintézményeket is. A falu az események megítélésében erősen megosztott. Többen úgy vélekedtek ottjártunkkor, hogy Herédy ámokfutása okozta a bajokat. "Nagyon ért a kedveskedéshez az emberekkel, itt egy mosoly, ott egy italmeghívás, közben csődbe vitte a falut" - mondja egy helybéli. Vannak azonban olyanok is, akik szerint az együttműködés hiányáért kizárólag a jegyző a felelős, akinek "a munkakörén túlnyúló hatalmi ambíciói vannak".
A Tisza-parti horgászhelyekhez betonút vezet. A part adottságai kihasználatlanok, a kemping és a benne üzemelő kiskocsma tulajdonviszonyai a polgármester szerint rendezetlenek. Szerette volna a község bérbe venni a "vízügytől" a hasznosítási jogot, de a folyamat félbemaradt. "Így hiába van lehetőség az idegenforgalomra, semmit nem profitálunk belőle" - sajnálkozik a polgármester. A település központjában impozáns épület áll a romosodó régi kúria mellett: a látványos, ám az 1300 fős faluban nagynak tűnő tornatermet a helyi köznyelv "derzsi aréna" néven emlegeti. Bekukkantunk, épp hat gyereknek tartanak testnevelésórát. Õk a teljes harmadik osztály. "Ugye szép? - kérdezi Herédy, miközben ad egy ezrest csokira a legnagyobb gyereknek. - Ez a büszkeségem. A kormány intézte a kedvezményes hitelt, alig 40 millióból felépítettük. Még ezért is mehettem a bíróságra, mert gyanúsan olcsó volt nekik. Most meg el akarják adni."
"A polgármester úr már hosszú ideje azt az álláspontot képviseli, hogy Tiszaderzs bajai személyi ellentétekből, illetve politikai megosztottságból erednek - mondja Bóta Mihály jegyző a polgármesteri hivatalban lévő irodájában. - Ezzel szemben a valós tény az, hogy a személyi konfliktusok csak a következményei annak, hogy a jegyző a polgármester törvénysértéseire a törvényes kötelezettségének megfelelően folyamatosan felhívja a figyelmet. A képviselő-testület egy jó része megelégelte a törvénysértések sorozatát, amely gyakorlatilag Tiszaderzs község csődhelyzetét eredményezte. A polgármester úr a testület döntéseit megkerülve, a jegyzőt is megkerülve írt alá szerződéseket és így tovább."
A polgármester 2006 tavaszán azért akarta a képviselő-testülettel felmentetni Bótát, mert a jegyző írásban tájékoztatta az érdekelteket a vélelmezett törvénysértésekről, majd miután - ahogyan a jegyző fogalmaz - "a törvénysértések nem szűntek meg, hanem folytatódtak, kénytelen voltam feljelentést tenni. Sajnos ennek sem sok foganatja volt, mert a büntetőeljárás alatt is újabb és újabb aktákat kellett küldenem a nyomozó hatóságnak, sajnálatos módon még a 2008. január óta tartó adósságrendezés alatt is."
Tiszaderzset 2007-ben az önkormányzati minisztérium 11 milliós gyorssegélye mentette meg a csődtől. Ennek persze ára volt: korlátozni kellett a kifizetéseket, a képviselők lemondtak járandóságaikról. A javaslatot Herédy Dezső terjesztette elő, amit a képviselő-testület el is fogadott; a polgármester később mégis benyújtotta igényét a tiszteletdíjára. A pénzügyi gondnok ezt elutasította, így jelenleg a polgármester perli az önkormányzatot.
A falu elmúlt évekbeli fejlesztéseit főleg hitelekből finanszírozták, sokszor a működési költségek terhére. 2008 elején aztán a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság elrendelte az adósságrendezési eljárás elindítását a 60 napot meghaladó, kifizetetlen számlák miatt. Ekkor neveztek ki Tiszaderzsre
pénzügyi gondnokot,
továbbá meg kellett alakítani az adósságrendezési bizottságot (ebben kötelezően tag a polgármester, a jegyző, a pénzügyi bizottság elnöke és természetesen a gondnok). A bizottság döntése, a gondnok jóváhagyása nélkül nem történhet kifizetés.
"A csődhelyzet már 2006 végén nyilvánvaló volt - állítja a jegyző. - 2007 nyarán a térség egyéni választókerületi országgyűlési képviselőjének (aki a fideszes Varga Mihály - K. P.) kellett lakossági fórumot összehívnia tájékoztatás céljából. Sajnálatos módon ezen a polgármester úr törvényes kötelezettségének nem tett eleget, így nekem kellett helyette tájékoztatnom a lakosságot az önkormányzat valós anyagi helyzetéről, a tartozás mértékéről."
Bóta szerint még az is gondot okozhat, hogy nem minden hitelező nyújtotta be igényét a törvényes határidőn belül, és a jogszabályok értelmében a jövőben elvileg érvényesíthetik igényeiket. A jegyző úgy látja, hogy mindenekelőtt az eltúlzott mértékű beruházások - amik a működéstől vonták el a pénzt - vezettek a jelenlegi helyzethez. A "derzsi aréna" költségei önmagában még kezelhetők lettek volna - más kérdés, hogy amikor a csarnokot építeni kezdték, még 145 iskolás gyerek volt az általános iskolában, de mire felépült, az alsó tagozatban 45 gyerek maradt (a többieket a szülők más helyre vitték), ráadásul számottevő lakossági igény sincsen a tornateremre.
"Az önkormányzati törvény és az adósságrendezési törvény elég jól behatárolja a polgármester, a jegyző és a képviselő-testület szerepét - magyarázza lapunknak Tarjáni-Nagy Sándor, aki bírósági megbízásból 2008. november végéig volt Tiszaderzs pénzügyi gondnoka. - Gyakorlatilag együttműködésre kötelezi őket. Arra viszont nincs megoldása, ha hármuk között nem megfelelő a kapcsolat, patthelyzet alakul ki. Főleg egy-két nagyarányú fejlesztésnél lett volna szükség az okos együttműködésre, akkor
elkerülhető lett volna
a mai, valójában 70 millió forintos tartozás. A bíróság majd dönt arról, hogy történtek-e esetleg törvényszegések, visszaélések. A vállalati csődtörvény mintájára készült adósságrendezési törvény rendelkezik Tiszaderzs további teendőiről. Mivel határidőig nem sikerült a hitelezőkkel a megállapodásokat tető alá hozni - közel 50 hitelező van -, fel kell osztani, el kell árverezni az önkormányzati vagyon azon részét, amely nem érint közszolgáltatásokat, és amely nélkül is teljesíteni tudja az önkormányzat a kötelezően előírt tevékenységeit. Az iskola, óvoda stb. védett. Derzsen viszont értékesíthető vagyontárgy alig van, a pár ingatlanból, földterületből és gépből álló vagyon nem fogja fedezni a hiteligényeket. Fontos a kifizetési sorrend is: először a magánszemélyek juthatnak a pénzük egy részéhez, aztán jönnek a bankok, majd a közműcégek. Ami viszont nagy hiány a törvényben, hogy a legjobban azok járhatnak, akik az adósságrendezés során nem nyújtották be igényüket. Õk ugyanis pár év elteltével újra a teljes összegért perelhetik az önkormányzatot. Vagyis módosításra szorul a törvény, hiszen ez a lehetőség időzített bomba az adósságcsapdából kivergődő önkormányzatok számára."
Pénz a kanyarban
"Az önkormányzatok többsége csődközeli helyzetben van - véli Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára. - Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint 2005 végén 61 százalékuk, a megyei önkormányzatok háromnegyede, a megyei jogú városok egyharmada, a fővárosi kerületek fele, a városi önkormányzatok kétötöde nem tudta visszafizetni a likvid hitelt. Az önkormányzatok 20 százaléka 2003-2006 között egyik évben sem fizette vissza annak teljes összegét! A vizsgált időszak óta a helyzet tovább romlott." Zongor sok más szakemberhez hasonlóan úgy véli, a fő probléma az, hogy az állam feladatokat osztott le az önkormányzatoknak, miközben ezek finanszírozását csak részben teljesíti. A hiányzó összeget és a fejlesztéseket a település egyéb bevételek híján gyakran hitelből fedezi. Az eladósodás mértékéről megoszlanak a vélemények, pontos számok már csak azért sem állnak rendelkezésre, mert az önkormányzatok egy része - hogy elkerülje az adósságrendezési eljárást - leplezi súlyos helyzetét. A rövid lejáratú hitelek finanszírozását ráadásul sok önkormányzat a bűvös csodaszernek vélt kötvénykibocsátással igyekszik orvosolni. Az ezekből származó bevételt azonban általában nem fejlesztésre, hanem a működés finanszírozására fordítják. (A témáról bővebben lásd: Lék a vízvonal alatt, Magyar Narancs, 2008. december 11.)
A TÖOSZ adatai szerint míg 2001-ben 115 milliárd forint volt a teljes önkormányzati adósságállomány, 2007-ben már 700 milliárd körüli - ebből a kötvénykibocsátások több mint 200 milliárdot tettek ki. Az összeg a központi költségvetési hiány 4,5 százaléka.
Zongor számait lényegében megerősítette lapunknak Géczy Bálint, az önkormányzati minisztérium sajtóreferense is. A 700 milliárdos, 2007-es adathoz viszont hozzáteszi: 2008-ban csak szeptemberig 169 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényt az önkormányzatok. A korlátlan adóssághalmozásnak az 1996 óta hatályban lévő adósságrendezési törvény kíván határt szabni: ha az önkormányzat nem egyenlíti ki számláit a törvényes határidőig, akkor mérlegelés nélkül köteles önmaga ellen adósságrendezést kérni. Ilyenkor a pénzügyi gondnok vezetésével a település anyagi helyzetét kell konszolidálni. A cél, hogy a hitelezők hozzájussanak legalább pénzük egy részéhez, az önkormányzat is működjön tovább, és lássa el közfeladatait, valamint az állami kötelezettségvállalás is korlátozott keretek között maradjon.
1996 óta 27 településen zajlott ilyen eljárás - jelenleg tíz helyen. Bár a legnagyobb adósok olyan megyei jogú városok, mint Szolnok vagy Pécs, Géczy szerint tipikusan az 1000-1500 lakosú kistelepülések a legveszélyeztetettebbek, amelyek döntően központi költségvetési forrásból működnek. Többnyire nem mérik fel, hogy egy-egy beruházásnál nem állnak rendelkezésükre a tőke- és kamatterhek törlesztéséhez szükséges források, és nem racionalizálják a gazdálkodásukat. Zongor Gábor sem tagadja a felkészültség hiányából és a személyi állomány szakképzetlenségéből adódó problémákat, de szerinte sokatmondó az is, hogy a legtöbb csődeljárás eddig a gazdaságilag egyébként is elmaradott térségekben (Somogy, Borsod) volt.
Így aligha véletlen, hogy az önkormányzatok a szabályozások változtatását kezdeményezik, a TÖOSZ folyamatosan tárgyal a kormányzattal. A szövetség szerint szükség van az ún. önkormányzati minimum meghatározására, az állam és a települések közötti "szolgáltatásszerződés" felülvizsgálatára, és elengedhetetlen a helyi adók rendszerének átalakítása is.
A kormány még 2007 őszén nyújtotta be az Országgyűlésnek módosító javaslatait az önkormányzatok kötelezettségvállalásairól. A gazdálkodási fegyelem erősítéséért az eddigi hitelfelvételi korlát helyett úgynevezett adósságkorlátot állítana a törvény: az önkormányzatok csak fejlesztésekre vállalhatnának kötelezettséget, működési célra kizárólag likvid hitelt vehetnének fel, amit a tárgyévben vissza is kellene fizetniük - ezzel megszűnhetne a hosszú távú, működési célú eladósodottság. Sok szakember viszont mindezt látszatmegoldásnak tartja egy olyan helyzetben, amikor az önkormányzati rendszert gyakorlatilag az alkalmi minisztériumi gyorssegélyek tartják működésben.
Mindezek ellenére várhatóan nő, sőt egyes vélemények szerint tömeges méreteket is ölthet az adósságrendezési eljárások száma. Azt pedig, hogy mit jelentene egyes településeken a fizetések, az önkormányzati segélyek akár csak átmeneti elmaradása, jól példázza néhány szabolcsi és nógrádi település. Kisnaményban 2008 őszén például kis híján verekedéssé fajultak a segélyre várók és az önkormányzati dolgozók vitái.
