A Civil Bátorság Estéje névre keresztelt esemény gyakorlatilag hosszú önvallomás volt a magukat képviseltető civil szervezetek és alapítványok (Greenpeace, Autonómia Alapítvány, Társaság a Szabadságjogokért, Civil Kollégium Alapítvány, Energiaklub és az Ökotárs Alapítvány) részéről. „A két évvel ezelőtti események jó ürügyet szolgáltattak arra, hogy sokunkban elinduljon a gondolkodás” – hangzott el az este elején. Ez már csak azért is fontos lehet, mert a USAID Civil fenntarthatósági jelentésének legfrissebb (2015-ös) eredményei szerint a haza civil szféra nem muzsikál valami jól. A jelentés olyan különböző aspektusokból vizsgálja a szektort, mint a jog, a szervezeti kapacitás, a pénzügyi életképesség, az infrastruktúra és kapcsolatrendszer, az érdekérvényesítés vagy a társadalmi elismertség. Az egytől hétig terjedő skálán (ahol az egyes a legjobb, a hetes a legrosszabb) Magyarország jelenleg 3,4 ponttal áll körülbelül középen. Bár 2014-hez képest jelentős gyengülést nem mutat az eredmény, ez annak is köszönhető lehet, hogy a megelőző években eleve sokat romlott a helyzet.
Az estén a szervezetek vezetői legfőképpen arra keresték a választ, hogy a 2015-ös eredményekkel összehasonlítva hová pozicionálhatjuk magunkat idén. Összességében lassú romlást folytató tendenciát látnak, másrészt viszont vannak nagyobb, kiemelhető pozitív és negatív változások is. „A médiapiac folyamatos változása, a más-más tulajdonosi hátterek miatt fel kell tennünk azt a kérdést magunknak, hogyan folytatjuk a médiamunkát és hogyan találunk más csatornákat, ahol direktbe tudjuk közvetíteni a magunk üzenetét” – kezdte Schmidt Hajnalka, a Greenpeace Magyarország igazgatója, majd rátért az olyan mozgalmak jelentőségére, mint a Taníték vagy a Ligetvédők. Utóbbi csoport egyébként sokszor előkerült még az este folyamán mint kitűnő példája annak, amit a civil szervezetek is tenni kívánnak.
Hibákat viszont nemcsak máshol, magukban is bőven találtak a szervezetek, kezdve rögtön azzal, hogy „volt egy olyan remény, hogy ha már a pártok nem tudnak hitelesen hozzányúlni a dolgokhoz, akkor majd megteszik ezt a civilek. Én azonban nem látom, hogy benyomultak volna a politikába” – mondta el Nun András az Autonómia Alapítványtól. Ezt a TASZ-os Kapronczay Stefánia is elismerte azzal kiegészítve, hogy a párbeszéd bár nagyon fontos lenne, több szinten is hiányzik: először is a politikával, a döntéshozókkal való kölcsönös kommunikációra lenne szükség, másfelől jogosan érte a legtöbb civil szervezetet az a kritika, hogy ők maguk sem az állampolgárokkal bonyolított párbeszédre koncentrálnak. Ezen próbálnak most javítani, felülvizsgálva egyúttal azt is, hogy amit eddig nyújtottak, az valóban az emberek érdekét szolgálta-e.
A hiányzó vitakultúra elsiratása és a „vissza a gyökerekhez, avagy forduljunk vissza az emberek felé!” szlogenek mellett viszonylag kevés szó esett a konkrétumokról. A kétirányú kommunikáció, vagyis az emberek igényeinek felmérése a civilek nyújtotta szolgáltatásokról és a kevésbé intézménysült mozgalmak munkájának segítése, az erőforrások átadása volt az az egy-két javaslat, mely megvilágíthatja a civilek jövőbeni útját. A sikerhez azonban szükség van új emberek támogatásának megnyerésére is, mely talán a legnagyobb kihívás elé állítja a szervezeteket. „A helyi ügyek és a helyi aktivizmus nélkül nem megyünk semmire, koalíciókra, hálózatra van szükségünk” – mondta Varga Máté, a Civil Kollégium Alapítvány elnöke.
Náluk a közösségszervezés már elindult, ha lassan is. Abban ugyanis egyfajta konklúzióként mindenki megállapodott az este végére, hogy a kívánt változás nem egyik napról a másikra fog végbemenni. Bár a közönség soraiból felszólalók reményeiket fejezték ki afelől, hogy „sosem tudhatjuk, mikor indul el egy olyan mozgalom, mely rögtön változást hoz”, a többség azért a hosszan tartó, kemény munka mellett tette le a voksát.
