„Orbán megerősítette a civileket”

Megint kiscsoportnyi tömeg jött össze demokratikus pártok vezetőit hallgatni – hatalomról, történelemről, annak meghamisításáról, emlékezésről vagy épp az Európai Unióról. A Szabadság téri tüntetők rendezvénye ezúttal, az EU-s választás előtt egy nappal nem csak az emlékműről szólt.

A Szabadság téri civilek, akik már 46. napja tiltakoznak a megszállási emlékmű ellen, Európában maradni címmel szerveztek kisebb eseményt – ezúttal a Széchenyi térre, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elé, ha már az V. kerület fesztivált rendezett megszokott helyükre –, amelynek keretén belül demokratikus pártok vezetői szóltak a választókhoz.

Mégsem volt ez a szombat délelőtti megmozdulás pártrendezvény. A politikusok a választás fontosságára hívták fel a figyelmet, a demokratikus alapértékek és az EU-s tagság mellett érveltek. Nyoma sem volt kortesbeszédeknek. Szabó Tímea (PM), Juhász Péter (Együtt), Bokros Lajos (MoMa), Popper Gábor (Liberálisok), Horváth Csaba (MSZP) és Gyurcsány Ferenc (DK) jelenlétükkel és beszédeik során is azokat a civileket éltették, akik szembe mernek szállni a hatalommal, és ki mernek állni a véleményük mellett. A felszólalások többsége így az elátkozott emlékműről, történelemhamisításról, emlékezetpolitikáról, na meg az EU-ról szólt. (Talán nem kell magyaráznunk, hogy az LMP – Schiffer András ominózus kijelentése után – miért maradt ki a buliból.)

 

Fotó: Németh Dániel

Az esemény az Örömódával vette kezdetét, majd gyors üdvözlet gyanánt Lovas Zoltán – a Szabadság téri civilek egyike – elmondta, hogy az EU-s csatlakozás 10. évfordulója, valamint a másnapi választás miatt tartották fontosnak, hogy ilyen módon, politikusok részvételével szóljanak minél több emberhez.

A politikusi beszédeket Mécs Imre vezette fel, akit Lovas – aki ezúttal a konferanszié szerepkörét is magára vállalta – csak úgy mutatott be, hogy az ember, akit három szám jellemez: 1956, 1989 és 2014. Mécs Imrét konkrétan ováció fogadta, amely után az unió iránti elkötelezettségéről szólt, valamint egy bizonyos sehonnai bitang emberről beszélt, aki miatt, politikája ellenére is muszáj minden erőnkkel – nemcsak földrajzilag – Európában maradni.

„Kétséget és bizonytalanságot érzek, ha azt hallom: haza” – idézte Szabó Tímea Szántó T. Gábor versének egyik sorát. A PM-es képviselő történelemről és emlékezésről beszélt, arról, hogy vajon mi történik azzal az országgal, amely társadalmának tagjai nem teszik fel a szükséges kérdéseket, ahol lapokat tépnek ki a történelemkönyvből. „Huszonöt éve azt hittük, hogy megszabadultunk az amnéziapolitikától.” De Szabó arról is szólt, hogy a napokban döbbenten olvasta, hogy Orbán Viktor újabb pozíciót nézett ki magának – köztársasági elnök lenne. Méghozzá azért, mert a nemzet egészét akarja képviselni. Mondta ezt „az az Orbán Viktor, aki szerint a Szabadság téren készülő emlékmű makulátlan, a halálbüntetés pedig megérne egy misét”.

 

Fotó: Németh Dániel

A párbeszéd és a közös hang megtalálása lenne a cél – mondta Szabó Tímea – „a felelősség nem csak másé: közös, oszthatatlan. Itt van a történelmünk, itt kell emlékeznünk.”

Juhász Péter pedig Bródy János dalából – mely az esemény kezdete előtt szólt nem sokkal – vett idézettel kezdte beszédét: „ezek ugyanazok”, majd elmesélt egy történetet egy vérkommunista igazgatónőről, akinek az iskolájában ő maga 89-ben, amikor érettségizett, azt tanulta, hogy 56 ellenforradalom volt, a második világháborúban pedig a részvétel miatt az emberek, a nép volt a hibás. Ez az igazgató pedig nem más volt – soha ki nem találnánk –, mint Hoffman Rózsa, aki ma mintha picit mást gondolna. Majd személyes, családi történetén keresztül beszélt arról, hogy a Szabadság térre tervezett emlékműnek nincs helye sem Budapesten, sem Magyarországon. Bizakodva szólt arról, hogy ha fel is állítják a szobrot, amint lehet, el fogják távolítani, persze csak akkor, ha addig a civilek le nem döntik.

A Modern Magyarország Mozgalom vezetője, Bokros Lajos a bátrakat köszöntötte, azokat, akik a „fortélyos félelem” ellenére is mernek nemet mondani. Bokros azt mondta, hogy a Szabadság tér nem a szabadság tere többé, hanem a nemzeti emlékezet meghamisításáé. A MoMa elnöke szerint a Fidesz nem az unió értékrendjét élteti, hanem a diktatúráét, és a kormány pártja gyakorlatilag koalíciót alkot a Jobbikkal, aminek szimbolikus jelképe nem más, mint a német megszállási emlékmű.

A felszólalókat Popper Gábor követte, aki maga is Szabadság téri, és aki szerint az emlékmű nemcsak nettó történelemhamisítás, de a liberális alapértékek földbe tiprása is. Résztvevőként arról is beszélt, hogy sokat gondolkodik azon, „miért nem vagyunk többen”. Ezzel nemcsak a Szabadság téri jelenlétre, de talán a mai eseményre is utalt, amelyen egy-két száz ember volt jelen. Popper számba vett néhány lehetőséget, mint az egzisztenciális félelem vagy az érdektelenség, majd különböző szolidaritási megnyilvánulásokról szólt, többek között a németországit említette, valamint a harminc amerikai szenátor leveléről szólt.

(Hétfőn a Szabadság téri civilek nyugati országokban élő magyar értelmiségiek által írt petíciót visznek a Sándor-palotába Áder Jánosnak, amely 1300 aláírást tartalmaz az elátkozott emlékmű ellen.)

 

Fotó: Németh Dániel

„Ezt a csatát Orbán Viktor elvesztette. Lesz egy szobor, amit senki sem akar. Ha senki sem akarja, akkor nincs is helye. Oda kell vinni, ahol a hatalmi arrogancia miatt helye van, a Szoborparkba.” Végül pedig reményteljesen hozzátette, hogy „Orbán azt érte el, amit valószínűleg a legkevésbé akart. Megerősítette a civileket. Mert ugye küzdeni fogunk?”

A sorban Horváth Csaba következett, aki beszédében többek között arról is szólt, hogy „a sokszínűség nem káosz. Ma elvileg béke van, de egyben háborúskodás is.
Elegünk van ebből, nagyon-nagyon. Meguntuk. Meguntuk, hogy a fejünk felett hoznak döntéseket, hogy megmondják, mi a jó nekünk. Tiszteletet kérnek, de nem tisztelnek senkit.
Nemzeti érzelműnek mondják magukat, de kiadják az országot az oroszoknak.”

Zárásként Gyurcsány Ferenc mondott beszédet, amelyben elmondta, hogy van, amikor nem kötünk kompromisszumot. „A gonosszal nem lépünk koalícióra” – mert azt a szellemiséget, ami áthatja a kormányt, pusztítónak találja. „Merjék a jót, a tisztességeset, a felemelőt, az angyalit választani.” De arról is szólt, hogy sokan azt mondják, kevesen küzdenek, szeretnének többeket látni, miközben már az maga a tragédia, ha küzdeni kell a jóért. Majd köszönetet mondott a Szabadság térieknek, kiállásukról beszélt, arról, hogy ezen az eseményen „kicsit őket ünnepeljük, amiért vállalták ezt a harcot. Azért vannak a téren, mert háborgó lelküket akarják megnyugtatni.”

Az esemény egy nagy közös kézfogással ért véget; este Freedom Partyval folytatódik a rendezvény, holnap pedig a szavazással.

A Szabadság téri emlékmű avatásáig pedig elvileg már csak épp egy hét van, de nincs még biztos információ arról, hogy mikor lesz az ünnepélyes átadás. Mindenesetre a civilek kitartanak.