Orbán azt szeretné, ha fejtörést okozna, hogy mit kezdjen az ország a Nyugat-Európából érkező munkavállalókkal

  • narancs.hu
  • 2019. december 15.

Belpol

„Nagyszerű esélyt lát arra”, hogy a románoknak és a magyaroknak közös céljaik legyenek.

Magyarország készen áll, hogy a szomszédjaival, köztük Romániával, felépítsen egy új Közép-Európát – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombat este a temesvári forradalom kitörésének 30. évfordulója alkalmából rendezett gálaesten, a temesvári regionális kereskedelmi kamara rendezvénycsarnokában.

A kormányfő beszédében azt tűzte célul, hogy Közép-Európa a világ egyik legsikeresebb és legversenyképesebb térsége legyen, ahol a városokat autópályák és gyorsvasutak kötik össze, ahol mindenkinek van munkája, ahová visszatérnek a munkások, sőt ahol az okoz majd fejtörést, mit kezdjenek a Nyugat-Európából érkező munkavállalókkal.

„Ha együttműködünk, ez lehetségessé válik, és ez lesz az új európai realitás” – jelentette ki. Közölte továbbá: Magyarország ki akar törni abból a helyzetből, hogy Európa második vonalába tartozik. Azok közé az európai országok közé akar tartozni, ahol a legjobb élni, alkotni, a legkorszerűbb technológiával akar termelni, a legjobb és legtisztább természeti környezetet akarja, és a világ egyik legbiztonságosabb országa akar maradni – sorolta Orbán Viktor, hozzátéve: azt is szeretnék, hogy a magyar emberek munkája legalább olyan értékes legyen, mint azoké, akiket nem rabolt ki és nem rabolt le a kommunizmus.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a ,,Temesvár 30” emlékhét gálaestjén.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a ,,Temesvár 30” emlékhét gálaestjén.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Úgy fogalmazott, hogy ezt a célkitűzést a szomszédos államokkal együtt könnyebb elérni, mint egyedül. Azt mondta, nagyszerű esélyt lát arra, hogy a jövőben románoknak és magyaroknak közös céljai lehessenek.

A 30 évvel ezelőtti temesvári eseményekről Orbán Viktor kifejtette: a temesváriak és Románia polgárai megüzenték a világnak, hogy a közép-európaiak, ha kell, életük árán is, de vissza fogják venni a szabadságukat. 1989-ben kiderült, még az is lehetséges, hogy a szabadságért románok és magyarok képesek összefogni – tette hozzá, kiemelve, hogy 1956-ban a lengyelek és a romániai magyarok után a románok álltak ki legnagyobb arányban a magyar forradalmárok mellett.

A miniszterelnök arról is beszélt, hogy a világpolitika 40 évig azt hitte, meg lehet szelídíteni, meg lehet javítani a kommunizmust, de Románia lakói megmutatták: a kommunizmus kijavítása még kompromisszumokkal sem lehetséges.

Közép-Európa népei mindig is tudták – folytatta –, hogy a szabadságot sosem fogják megkapni ajándékként a nagyhatalmaktól. „Ha a nyugatiakra vártunk volna, még mindig szovjet csapatok megszállása alatt élnénk, a Varsói Szerződés tagjai lennénk, és kommunista pártkongresszuson döntenének a jövőnkről. De mi szabad életet akartunk (...), és a hőseink vérüket is adták érte” –mondta.

Tőkés Lászlót méltatva Orbán Viktor úgy fogalmazott: „azért is vagyunk itt, hogy Tőkés László püspök urunk előtt tisztelegjünk”, és „mert úgy érezzük, tartozunk magunknak az igazság kimondásával és megbecsülésével, és tartozunk mindenek előtt olyan szereplőknek, mint Tőkés László volt”. Ha egy fiatal református lelkész nem veszi magának a bátorságot, és nem fordul szembe a hatalommal, akkor arra a szikrára, amely levegőbe repítette az egész rendszert, még sokáig kellett volna várni.

„Dicsőség Tőkés Lászlónak” – zárta szavait a kormányfő. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által a romániai forradalom kitörésének 30. évfordulójára szervezett emlékhét egyik kiemelt programpontja volt a temesvári gálaest. Harminc éve, 1989. decemberben Temesváron a helyi lakosok élőlánccal próbálták megakadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását. Az élőláncból tüntetés lett, a katonaság a tömegbe lőtt. A megmozdulások átterjedtek egész Romániára, s forradalommá terebélyesedve elsöpörték a kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu uralmát.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.