Orbán üzent az őt kritizálóknak: Hisztéria. Sikongatás. Mókusok. Kellemetlen pofák. Soros. Puding.

  • narancs.hu
  • 2018. december 21.

Belpol

A kormányfő újra világossá tett mindent.

Orbán Viktor szokásához híven interjút „adott” a Kossuth Rádiónak - már ha persze interjúnak lehet nevezni azt, amikor egy politikus álkérdéseket kap, de legyünk nagyvonalúak, és ne hívjuk sajtótájékoztatónak azt, ami rendre közpénzen történik az ún. közrádióban.

A téma, amiről Orbán kifejtette a nézeteit, a rabszolgatörvény volt, illetve természetesen az ennek nyomán kipattant tüntetéshullám. Az interjút a hvg.hu szemlézte részletesen.

Orbán a törvénnyel kapcsolatban elmondta, hogy ők csak a buta szabályokat akarták megszüntetni, „aki többet akar keresni, dolgozzon többet”, de nem lehet őket túlórára kényszeríteni. „Aki mást állít, hazudik.” Orbán szerint ez egy jó törvény, a puding próbája azonban az evés.

false

 

Fotó: MTI

De ezután jött a kormányfői állásfoglalás legjobb része!

A múlt szerdai parlamenti botrányról például azt mondta, mindannyian ismernek kellemetlen alakokat. „Vannak olyan pofák, olyan mókusok”, akik azzal akarnak kitűnni, hogy feltűnően viselkednek. „Legszívesebben az ember elküldené”, de nem akart udvariatlan lenni, meg hát ott volt a törvényhozás, ezért tűrt. „Blokád alá vettek minket, valaki beült a székembe, rátette a kezét a szavazógombjaimra.”

Orbán szerint a parlament nem cirkusz, ő is volt ellenzékben. Tudja, hogy az nem jó érzés, de az emberekkel kell beszélni ilyen esetben, meggyőzni őket, hogy nekik van igazuk, botrányokozással nem lehet megfékezni a törvényhozást. A választóknak is azt üzente Orbán, ne idegeskedjenek. A kormánypárt sem fog, el fogják végezni a munkát.

A tüntetésekről, a rongálásokról, a szánkókról is kérdezték Orbánt. Erre azt válaszolta a kormányfő, hogy a rabszolgatörvény csak ürügy. „Nem lepett meg, ugyanez a hisztérikus sikongatás” fogadta már őt sokszor, például amikor az IMF-et „hazaküldték” vagy bevezették a közmunkát.

Szerinte azok kiáltanak most világvégét, akik valóban tönkretették az országot. „Az ellenzéki szemfényvesztésnek nincsenek korlátai.” A tüntetőket megérti, fontosnak tartja, hogy figyeljenek rájuk. „Ismerem az érzést, amikor az ember azt érzi, igaza van, mégsem figyelnek rá.” De ezt élesen el kell választani a vandalizmustól.

A füstbombát Orbán szimbolikusnak tartja – olyat azok dobálnak, akik el akarják fedni az igazságot –, azokat nem jó szándékú emberek dobálják, illetve jogilag is aggályosnak. De itt a lényeg, amit mindig el kell mondani, hátha a Fidesz-szavazók nem tudnák: Nemzetközi szervezetek is mozognak a háttérben. A legagresszívabbakat Soros György fizeti.

Ki más?

Figyelmébe ajánljuk

Ezért nem költenek tömegek kultúrára

De miért nem? Hiszen a legtöbbünknek van igényünk a minőségi szórakozásra, nem lehet elegendő az ostoba sorozat a tévében. Mennyibe kerül a rendszeres kultúrafogyasztás, hányan engedhetik meg maguknak azt az életszínvonalat, amibe ez belefér?

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.