Orbán Izrael alapítójától vett idézettel határozta meg, ki a magyar

  • Gera Márton
  • 2018. október 8.

Belpol

Amivel tulajdonképpen kizárta a nemzetből azokat, akiknek nem lehet gyerekük.

Elég nagy visszhangot váltott ki Orbán Viktor múlt heti beszéde, amelyben a miniszterelnök meghatározta, hogy ki a magyar.

„Sokat vitatkoztak Magyarhonban arról, hogy ki a magyar. Van, aki szerint az, akinek a nagyszülője magyar volt. Tetszetős válasz, de a korszellem, amelyet kialakítottunk, a fejlődés, amit megindítottunk, az országépítés és nemzetegyesítés, amelybe belevágtunk, a lelkület, amely magával ragadott bennünket, egy új választ is ad arra a régi kérdésre: ki a magyar? Barátaim, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz” – mondta Orbán a Budai Vigadó csütörtöki átadásán.

A kijelentést sokan úgy értelmezték, hogy Orbán kizárta a nemzetből azokat, akiknek nem lehet gyerekük, unokájuk. A mondatot azonban nem a miniszterelnök faragta: ő is kölcsönözte.

Radnóti Zoltán rabbi egy korábbi blogbejegyzésében írt arról, hogy a 20. században „elhangzott egy csodaszép mondás, amin érdemes elgondolkodni: »nem az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, hanem az, akinek még az unokája is az«”.

Bár Radnóti az írásban nem nevezte meg, kitől származik az idézet, a Narancs.hu megkérdezte a rabbit, hogy ki beszélt erről. Radnóti azt mondta, Golda Meir, Izrael alapítója és miniszterelnöke beszélt erről az 1970-es években, és kijelentéssel tulajdonképpen szigorított a zsidó vallásjogi definíción, miszerint az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, vagy ő maga áttért a zsidó vallásra.

A kijevi születésű Golda Meir egyébként szocialista politikus volt, akinek miniszterelnöksége alatt tört ki a jom kippuri háború, és akit gyakran becéztek izraeli vasladynek is. Lényeges különbség, hogy Izrael első minisztereinek egyike egy olyan korban fogalmazta meg ezt a gondolatot - a második világháborút, a holokausztot követően, abban az időszakban, amikor az arab országok a zsidó állam "tengerbe szorítását" tervezték -, amikor folyamatosan kétséges volt a zsidóság és Izrael sorsa, így baloldali politikusként a nemzeti identiás megerősítése volt a fő célja.

Golda Meir

Golda Meir

 

Nem tudni, Orbán miért parafrazálta az idézetet, mindenesetre az enyhén groteszk formában megjelenik Sági György Név a nyelv alatt című, idén megjelent regényében is. A szerző a 17. században élt zsidó származású filozófus, Spinoza gyülekezetéről ír, és az egyik gyülekezeti tag szájába adja a mondatot: „Aki idegen nőt tapint, az többé nem zsidó, hiszi a gyülekezet. Nem az a zsidó, akinek az anyja az. Az a zsidó, akinek az unokája az. Az amszterdami közösség évszázadokkal előzi meg a korát.”

Orbán rendszeresen építi be beszédeibe olvasmányélményeit. Korábban arról lehetett olvasni a sajtóban, hogy Yuval Noah Harari izraeli történész munkáit és a jövőre vonatkozó jóslatait tanulmányozza, illetve gyakran merít a gondolataiból.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.