Országszerte felálltak a PÖCS-ök – Belső elhárítás dolgozik az iskolákban

  • narancs.hu
  • 2015. október 23.

Belpol

A pedagógusok többsége tanévkezdéskor döbbent rá, hogy közre kell működnie kollégái állami „értékelésében”. Nyomtatott kiadásunk nagy cikkének izgalmas részletei.

Országszerte felálltak a PÖCS-ök a tanárikban – közel két hónapja ezen a mondaton élcelődik a pedagógustársadalom és az érdeklődő közvélemény. A tanárok jellemzően augusztus végén tudták meg, hogy az Oktatási Hivatal (OH) kézikönyveinek értelmében haladéktalanul el kell kezdeni a pedagógus önértékelési csoportok (PÖCS) létrehozását, az éves és ötéves önértékelési tervek megszövegezését. Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár október 5-én, a pedagógus világnapon tartott sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, számára szimpatikusabb lenne a Belső Értékelési Csoport (BECS) elnevezés. Ezzel sem lendített sokat az ügyön, Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke legalábbis azt mondja, azóta a „belső elhárítás” fogalma honosodott meg az iskolákban, a tanárok egyébként sem a megalázó névválasztás, inkább az újabb adminisztratív terhek, az autonómia maradékának felszámolása és a tantestületi légkör megmérgezése miatt utasítják el az önértékelést.

false


Az intézkedéssel szemben nyilatkozatban állt ki a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola és a zuglói Bóbita Óvoda, előbbi felhíváshoz nyolc további intézmény, utóbbihoz több ezer magánszemély csatlakozott. „A pedagógusok torkán különösebb ellenállás nélkül nyomták le az új köznevelési törvényt és a munkateher növelését. Sokan most ébrednek rá, hogy az oktatásirányítás vállalhatatlan célok elérése érdekében vállalhatatlan eszközökhöz nyúl, és eközben a tanárokat is felhasználja. Ehhez nem mindenki adja a nevét” – mutat rá az elégedetlenség okaira Mendrey. Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) vezetője kritizálja, hogy az önértékelés pontos metódusát nem jogszabály, hanem egy hivatali kézikönyv tartalmazza, melynek kiadása előtt velük senki sem egyeztetett. Horváth Péter, a köznevelési törvény alapján létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is úgy nyilatkozott a HVG-nek, hogy „mélyponton van a pedagógusok közhangulata, egyrészt elfáradnak a magas óraszám miatt, másrészt a tanfelügyeleti rendszer is nagyon erősen kezd rájuk telepedni.”

Folytatás az e heti Magyar Narancsban…

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.