Ma adják át a Sirály kulcsait a Fővárosi Önkormányzat vagyonkezelőjének a helyet működtető Marom Egyesület vezetői. A Sirály utolsó vegzálása március 21-én kezdődött, ennek a csütörtöknek a délutánján kapott a a Marom Egyesület a Fővárosi Önkormányzattól egy e-mailt, amelyben felszólították őket, hogy péntek reggelig hagyják el a helyiséget. (600 négyzetméteres, berendezett helyről beszélünk, a felszólításnak lehetetlen lett volna eleget tenni.) Péntek reggel biztonsági őrök szállták meg a Sirályt, mire válaszul civilek barikádokkal védték a helyet. Az egyesület nem azt kifogásolja, hogy menniük kell, hiszen a hely az önkormányzaté, hanem az eljárást. Ezért a Helsinki Bizottsághoz fordultak, amely kész akár Strasbourgig is vinni az ügyet jogorvoslatért. Hamarosan olvashatják Schönberger Ádámmal, a Marom Egyesület vezetőjével készült interjúnkat, ma pedig, a Király utcai hely utolsó napján fotókat készítettünk, mintegy búcsúzóul.
A Sirályt nem most zaklatják először, a rendőrség jelenléte szinte végigkíséri a kulturális befogadóhely történetét. A kezdetekről 2011 novemberében készítettünk interjút Szalai-Szabó Istvánnal, aki a régi Sirály színházi részének felelőse volt. Az interjú idején éppen átalakulóban volt a hely, de az kiderül, hogy már a legelején is érezni lehetett a közösségre vágyó fiatalok – és mint említettük, a rendőrök – kiemelt figyelmét.
Szalai-Szabó István: Elkezdtem utánajárni, próbáltam megértetni a döntéshozókkal, hogy mindenki jobban járna, ha legalább átmenetileg, a jogi helyzet tisztázódásáig rendbe tennénk és értelmesen használnánk a Király utca 50. alatti, majdnem tíz éve üresen álló helyiséget. Gyorsan elterjedt, hogy lesz itt egy új hely, rengetegen jöttek segíteni, festettünk, villanyt szereltünk.
Magyar Narancs: Miből volt pénz a felújításra?
SZSZI: Kölcsönkértem. Őrült pillanat volt, de hittem a hely jövőjében, meg úgy éreztem, nincs más esélyem. 2006. október 5-től, a nyitás napjától vagy háromnegyed évig ott is laktam, mert minden este megjelentek a rendőrök – éjjelre ugyanis több száz ember tódult a Sirályba, és nekem kellett hazaküldenem őket. Én ugyan csak egy találkozóhelyet akartam, ahol érdemi ügyek vannak, ahol színház van, ahol megbeszéljük a dolgainkat, de a hely melletti tömeges kiállásból látszott, hogy valamit nagyon eltaláltunk. A jogi és anyagi felelősséget persze csak az általam továbbra is vitt Városi Színház Nonprofit Kft. tudta vállalni, de a programok szervezésében sok civil szervezet vett részt. A Védegylet, a Nagymező utcai fakivágások elleni tüntetések és a millás demonstrációk – sorolhatnám a civil fejlődéstörténet állomásait. És sorolhatnám a számos kiállítást és koncertet, a több száz színházi előadáson túl a Sirályban otthonra lelt KoMa, HOPPart és a támogatott Bodó Viktor-féle társulat sikereit – hozzátéve, hogy minden program létrejöttét, azaz a Sirály működését a pályázati rendszeren keresztül elnyerhető pénzek biztosították. Pontosabban az a keret, a minisztérium által az önkormányzati színházaknak adott támogatás tíz százaléka, amit a 2008-as törvény garantált a független színházak számára. Így maradt fenn a Sirály az elmúlt öt évben. Ez a támogatás szűnik meg a mostani törvénymódosítással.
