Összeállítottuk a vidéki ellenzéki politikusok toplistáját!

  • narancs.hu
  • 2016. december 19.

Belpol

Nincs könnyű dolguk, de ők teszik, amit tenniük kell. Nézzük például Baranyi Krisztinát!

Nem könnyű az ellenzék dolga Magyarországon: alig van pénzük, az elektronikus médiából kiszorultak, és sokszor egymással sem sikerül zöld ágra vergődniük. Országos politikusként maradt némi mozgásterük, de vidéki önkormányzati képviselőként vagy aktivistaként igen behatároltak a lehetőségeik. Ám azok, akik igazán rátermettek és hajlandók vállalni a konfliktusokat helyben, képesek áttörni az ingerküszöböt.

Baranyi Krisztina (Együtt). Rögtön egy kakukktojás; ferencvárosi önkormányzati képviselő, de lendületbe jött vidéken is az után, hogy 2015-ös föllépése eredményeként az állam nekifogott megtisztítani a mérgező anyagoktól az egykori Budapesti Vegyi Művek Illatos úti telepét és annak környezetét. Úgy tűnik, az Együtt politikusa rátalált a neki való témára: a fővároson kívül több helyen próbált tenni azért, hogy egy fokkal elviselhetőbb legyen az életünk. Az Átlátszó cikke után ő tett feljelentést amiatt, hogy Vásárosnaménynál a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. telephelyéről nem megfelelően megtisztított szennyvíz ömlik a Tiszába. Baranyi Krisztina rendszeresen mérte a vízminőséget, majd a vízművek elkezdte kitakarítani a fekáliát a Tiszába vezető csatornából, és fokozta a tisztítási hatékonyságot. A képviselő novemberi mérései alapján a víztisztaság már közelíti a normális szintet.

false

A Greenpeace fülese után Baranyi rárepült a kiskunhalasi vegyihulladék-lerakatra is, miután kiderült, hogy a város határában 1000 tonnányi veszélyes szemét rothad mindenféle műszaki védelem nélkül. Még egy törvényjavaslatot is beadott az Együtt, hogy megelőzhető legyen a részben hiányos szabályozás miatti környezetkárosítás, vagy ha már nagy a baj, akkor közpénzből gyorsan rendezhető legyen a kármentesítés. A javaslat – természetesen – az illetékes parlamenti bizottságon se ment át, így az Országgyűlés nem szavazhatott róla.

A vásárosnaményi szennyezési ügy után a képviselő folytatta a Tisza vízminőségének mérését, és egészen elképesztő eredményeket kapott: szerinte a Felső-Tisza környékén található szennyvíztisztítók miatt is folyamatosan szennyeződik a folyó; van olyan szakasz, ahol kavarog a fekália, illetve több helyen a vízminőségi határértéket sokszorosan túllépő kommunális eredetű szennyezést lehet regisztrálni. Legutóbb Áder Jánosnak írt ez ügyben levelet, ha már a köztársasági elnök is aggódik a környezetért. Baranyi Krisztina folytatja tovább a saját forrásból és közadakozásból finanszírozott méréseket.

A köztársaság őrzői című cikkünkben 8 (+1) vidéki ellenzéki politikust mutatunk be, olyan embereket, akikre valóban büszkék lehetünk. A teljes cikket, a teljes listát keresse a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában, az újságárusoknál!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.