„Nálunk Trianon miatt”

  • narancs.hu
  • 2016. december 18.

Belpol

Miről kellett volna beszélnie az előző kormányoknak ahhoz, hogy a demagóg nacionalizmus ne kaszáljon nálunk ekkorát? Vajda Mihálynak van rá válasza.

A Magyar Narancs karácsonyi, könyvméretű dupla számának egyik ékessége Bundula István interjúja a jeles filozófussal, melyben szóba kerül a 2011-es, filozófusok elleni hecckampány, a teljes elitcsere ötlete és 1945 sokrétű öröksége is. Alább azt a részletet közöljük, melyben Vajda Mihály arról beszél, hogy mit kellett volna kezdenünk Trianon emlékezetével. A teljes interjút keresse az újságosoknál!

Vajda Mihály: Azt kell szerintem végiggondolni, hogy az unióban elsőként miért Magyarországon játszódott le, hogy hatalomra került egy ilyen demagóg nacionalista politikai csoport. Miért van az, hogy ebben a térségben, különösen Lengyelországban és Magyarországon a nemzeti demagógia a leghatékonyabb? Utóbbira persze van válaszom.

MN: Megosztja velünk?

false

VM: Nálunk Trianon miatt. A többség nagyon keveset tud erről azon kívül, hogy fúj, meg vesszen Trianon. Mégis, az emberek agyába ettől függetlenül bevésődött Trianon lényege: a nemzeti megalázottság. A lengyeleknél is ez a helyzet, csak korábbi gyökerű, az ország évszázadokig tartó, hol két, hol három részre osztottságának a következménye.

Visszatérve Magyarországhoz: Bi­bó Istvánnal értek egyet, aki azt mondta: nem az a baj, hogy a Szent István-i Magyarországból le­faragtak, mert azt fenntartani nem lehetett. Az a baj, hogy ész nélkül faragtak le, hol a vasútvonalra hivatkozva, hol arra, hogy a Duna megvédi Csehszlovákiát a magyaroktól, hol tudom is én, mire. El volt döntve, hogy a magyarokat meg kell alázni, mert rémesek, vagy az ördög tudja, milyenek. De ha rémesek, akkor még rémesebbek lesznek a megalázottságtól, a megalázott nemzet időnként megvadul – Bibó hisztériáról beszélt.

Amíg az MSZP és SZDSZ volt hatalmon, folyamatosan kellett volna beszélni a nemzeti megalázottság problémájáról, hasonlóan ahhoz, ahogyan 1968 után Németországban tették ezt. Nekik, nekünk kellett volna, mert a nacionalisták sosem fognak tudni erről megtisztító erővel beszélni. Írtam erről hajdanán, de ki a franc figyel erre a hülye filozófusra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.