A Magyar Narancs karácsonyi, könyvméretű dupla számának egyik ékessége Bundula István interjúja a jeles filozófussal, melyben szóba kerül a 2011-es, filozófusok elleni hecckampány, a teljes elitcsere ötlete és 1945 sokrétű öröksége is. Alább azt a részletet közöljük, melyben Vajda Mihály arról beszél, hogy mit kellett volna kezdenünk Trianon emlékezetével. A teljes interjút keresse az újságosoknál!
Vajda Mihály: Azt kell szerintem végiggondolni, hogy az unióban elsőként miért Magyarországon játszódott le, hogy hatalomra került egy ilyen demagóg nacionalista politikai csoport. Miért van az, hogy ebben a térségben, különösen Lengyelországban és Magyarországon a nemzeti demagógia a leghatékonyabb? Utóbbira persze van válaszom.
MN: Megosztja velünk?
| ||
VM: Nálunk Trianon miatt. A többség nagyon keveset tud erről azon kívül, hogy fúj, meg vesszen Trianon. Mégis, az emberek agyába ettől függetlenül bevésődött Trianon lényege: a nemzeti megalázottság. A lengyeleknél is ez a helyzet, csak korábbi gyökerű, az ország évszázadokig tartó, hol két, hol három részre osztottságának a következménye.
Visszatérve Magyarországhoz: Bibó Istvánnal értek egyet, aki azt mondta: nem az a baj, hogy a Szent István-i Magyarországból lefaragtak, mert azt fenntartani nem lehetett. Az a baj, hogy ész nélkül faragtak le, hol a vasútvonalra hivatkozva, hol arra, hogy a Duna megvédi Csehszlovákiát a magyaroktól, hol tudom is én, mire. El volt döntve, hogy a magyarokat meg kell alázni, mert rémesek, vagy az ördög tudja, milyenek. De ha rémesek, akkor még rémesebbek lesznek a megalázottságtól, a megalázott nemzet időnként megvadul – Bibó hisztériáról beszélt.
Amíg az MSZP és SZDSZ volt hatalmon, folyamatosan kellett volna beszélni a nemzeti megalázottság problémájáról, hasonlóan ahhoz, ahogyan 1968 után Németországban tették ezt. Nekik, nekünk kellett volna, mert a nacionalisták sosem fognak tudni erről megtisztító erővel beszélni. Írtam erről hajdanán, de ki a franc figyel erre a hülye filozófusra.
