Bár néhány hónapja úgy tűnt, a projekt sínen van, valójában ma is kétséges, megépülnek-e a jövő nyáron Budapesten rendezendő úszó-Eb medencéi és járulékos tartozékai. Környezetvédő szervezetek megfellebbezték a beruházás elvi építési engedélyét. De hogyan lett a lágymányosi helyszínből margitszigeti? Mekkora szerepet játszottak ebben az egyetemek, s mennyire volt meghatározó a büdzsé lefaragása?
A 2006-os Úszó-, Műugró-, Szinkronúszó- és Nyíltvízi Úszó- Európa-bajnokság (továbbiakban: úszó-Eb) megrendezését 2002. december 14-én ítélte Budapest-nek a Nemzetközi Úszó Szövetség. 2003. május végén előzetes kormánydöntés született arról, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és az ELTE közös használatában lévő lágymányosi campusra épüljenek a kontinensviadalhoz szükséges medencék. Az Eb lebonyolításához minimum három darab medence szükséges: egy páros ugrótoronnyal felszerelt műugró-, egy bemelegítésre használatos 8 sávos és a versenyzésre szánt 10 sávos, mindkét esetben 50 méteres alkalmatosság.
Sportcsarnokra uszoda
Volt azonban egy apró szépséghiba: az ELTE és a BME közös vagyonkezelésében lévő terület egy részét atlétikai, futball- és tenisz-pályák, öltözők és egyéb sportcélú, valamint adminisztratív helyisé-gek tarkították-tarkítják. Ezek napi használatban vannak, nem úgy, mint a '97-re félkész állapotig fejlődött, de pénz hiányában további evolúcióra képtelen, addig 3 milliárd forintot felemésztő Tüskecsarnok és a betonteknőként megmerevedett, 33 méteres, úszásra szánt medence. A komplexum terve több variánssal futott: a minimálprogram szerintiben 4, a köztes méretűben 6, míg a maximálprojektben 8 medence lett volna. "A 2003. évi februári megvalósíthatósági tanulmány rámutatott arra, hogy a helyszín - adottságai miatt - a kisebb, négymedencés program elhelyezésére ideális, a 6 és különösen a 8 medencés fejlesztés jelentős nehézségekkel és csak kérdésesen vállalható kompromisszumokkal jár" - mondja Péhl Gábor, a BME műszaki osztályának a vezetője. A napirenden előbb mégis a nyolc-, majd a hatmedencés verzió szerepelt. Ennek okát csak talál-gatni tudjuk. A legkézenfekvőbb magyarázat szerint a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) vezetőinek szeme előtt akkor még a világbajnokság megrendezése is lehetőségként lebegett. (Ezen álmokat a fővárosi kabinet tavaly decemberben oszlatta el, amikor kerek perec kijelentette - akkor már a margitszigeti helyszínről szólva -, hogy nem támogatja a vb-rendezés ötletét.) A hat medencéből kettőt a műegyetemisták által használt atlétikapályára, négyet pedig az ELTE "cikcakk" csarnokára szántak. "A látványt megtervezték, a tartalmat nem - mondja Szentgyörgyi József, az ELTE Hallgatói Önkormányzatának akkori elnöke. - Azt hitték, hogy az egész építkezési terület üres."
2003. június 6-án, a Műegyetem dísztermében került volna sor annak az együttműködési megállapodásnak az aláírására, amelyen többek közt részt vett az akkor sportminiszter Gyurcsány Ferenc, a parlament ifjúsági és sportbizottsága elnökeként Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes (MSZP), a MÚSZ, az egyetemek és a Nemzetközi Úszó Szövetség vezetői. Az ELTE gazdasági főigazgatója, Rák György, aki az intézmény főmérnökével és a HÖK-elnökkel vett részt a tanácskozáson, így emlékszik vissza: "Szerdán (június 4.) szóltak, hogy menjük el a találkozóra. A megállapodás szövegét péntek délelőtt, tíz óra előtt hat perccel faxolták át, délután kettőkor pedig már alá kellett volna írnunk. Ha ratifikáljuk, teljhatalmat adunk Görözdi György miniszteri biztosnak, valamint a területről lemondva, a Kincstári Vagyonigazgatóságra (KVI) ruházzuk át a vagyonkezelői jogot. Ekkora volumenű változtatáshoz az egyetemi tanács jóváhagyása kellett volna, amit ilyen rövid időn belül képtelenség összehívni. Ráadásul a területen edző BEAC Újbudának és MAFC-nak hosszú távú használati jogai voltak-vannak, előbb velük is egyeztetni kellett volna." A füstbe ment megállapodástól függetlenül ugyanezen a napon kormányhatározat szente-sítette a helyszínt. "A Kormány - a kedvező város- és felsőoktatás-fejlesztési, valamint sportszakmai szempontokra tekintettel - egyetért azzal, hogy a Budapest XI. kerület, lágymányosi ELTE-BME egyetemi sportcentrum környezetében nemzetközi színvonalú, költséghatékony beruházás keretében megépüljenek a 2006. évi úszó-Európa-bajnokság megrendezéséhez szükséges létesítmények."
Az elsősorban a Nemzetközi Úszó Szövetség illusztris vezetői előtt kínos fiaskó után a felek abban maradtak, hogy 12-én újra egyeztetnek. "Három kérésünk volt - mutatja a tárgyalásról készült, a két egyetem közös álláspontját is tartalmazó Emlékeztetőt Rák György. - Az egyik, hogy a kieső területek helyett cserébe kapjunk a környéken sportolásra alkalmas pályákat. A másik, hogy az üzemeltetési költséget, amely a hatmedencés programmal 250 millió forint lett volna évente, ne nekünk kelljen fedeznünk, hacsak nem adnak plusztámogatást kifejezetten erre a célra. Valamint szerettük volna, hogy az egyetemek tanulói kedvezményesen használhassák az uszodát. Eme felvetésekre azonban semmilyen választ nem kaptunk." Mi több, a tárgyalás végén Görözdi György miniszteri biztos már azt tartja fontosnak leszögezni, hogy "ha megoldhatatlan problémák vagy a beruházást jelentősen fékező körülmények maradnak, nem kizárt, hogy a kormány a felszínre került problémák ismeretében a beruházásról szóló döntést inkább felülvizsgálja, mint hogy érdekeltség hiányában bármit ráerőszakoljon az egyetemekre". A Műegyetem és az ELTE másképp látja: "Az egyetemek kifejezetten érdekeltek voltak a programban - hangsúlyozza Péhl Gábor és Harasta Miklós professzor, az építészmérnöki kar korábbi dékánja. - Már csak azért is, mert lehetőséget biztosított volna a félkész program legalábbis részleges folytatására, befejezésére."
Draskovics nincs, sziget van
Az Emlékeztető szerint a 20-i egyeztetésre már nem került sor, az egyetemek számára észrevétlenül hagyták el a terepet a korábbi tárgyaló felek. "Velünk többet nem beszéltek, arról sem értesítettek minket, hogy elvetették a lágymányosi helyszínt" - mondja Rák György. "A lágymányosi helyszín elhagyásának okáról máig nem rendelkezünk pontos információval" - állítja Péhl Gábor. Egyedül Detrekői Ákos, a Műegyetem akkori rektora említi, hogy a májusi végi, a campusról hozott elődöntés után alig egy hónappal a MÚSZ-elnök Gyárfás Tamás arról tájékoztatja, hogy a Margitsziget lesz az Eb helyszíne. Görözdi miniszteri biztos állítja: "(É) a döntést az egyetemek - amelyekkel korábban is többször egyeztettek a Sportminisztérium illetékesei - és az egyéb, a Lágymányoson tervezett beruházásban érdekelt személyek és szervezetek is megismerhették. Az egyetemekkel a kormány május 30-i előzetes döntését követő és a július 18-i keltezésű, végleges döntést tartalmazó kormányhatározat elfogadása közötti időszakban is rendszeresen egyeztetett a sporttárca (É) A margitszigeti helyszínről a 2003. július 18-án hozott, végleges kormányhatározat döntött." Az említett iratban viszont, akárhogy is böngésztük, egyszer sincs a Margitsziget megnevezve. A határozatból annyi olvasható ki, hogy a kormány 5,9 milliárd forint központi költségvetési támogatást biztosít az Eb létesítményfejlesztési programjára. Ha volt is szó a Margitszigetről, annak a beterjesztésben kellett szerepelnie. Amennyiben elfogadjuk a miniszteri biztosnak a Margitszigetről döntő kormányhatározatra vonatkozó állítását, téves a sporttárca és a MÚSZ vezetői által többször hangoztatott magyarázat, miszerint a Draskovics-csomag pénzelvonó intézkedései után esett a választás a legolcsóbban kivitelezhető helyszínre. 2004. április 27-ig garantálva volt az 5,9 milliárd, miközben a szigetterv már háromnegyed éves volt. Ekkor született meg az a kormányhatározat, amely alig 2,2 milliárd forintra csökkentve a fejlesztési program szubvencióját, hatályon kívül helyezte az előző évi determinusokat, s amelyből - elődjéhez hasonlóan - a margitszigeti meg-nevezés szintén hiányzik. Görözdi György szerint ebben "azért nincs szó a szigetről, mert a helyszín kijelölése nem a határozat feladata, de a beterjesztésben a Margitsziget szerepelt". (Magyar Hírlap, 2004. október 29.) Ha a júliusi határozat mégsem tekinthető a margitszigeti helyszín szentesítésének, az a 2004. január 26-án a Sportfolió Kht. által kiírt, a Hajós Alfréd uszoda bővítéséről szóló tervpályázat legitimitását kérdőjelezi meg.
"Számunkra ismeretlen okból"
2003 nyara és 2004 tavasza közt látszólag semmi nem történt, pedig a tárca ez idő tájt élénk szakmai konzultációt folytatott a sportszövetségekkel, az önkormányzattal, a területen működő használókkal, szakhatóságokkal és kezelőkkel. Főkert-szakvéleményt és közműtérképet készíttetett, megtörtént az új terület geodéziai és talajmechanikai vizsgálata. A teniszpályák és a klubház tulajdonosa a Pénzügyminisztérium helyett az akkor még Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium (GYISM) lett. Tervek hiányában előkészítő egyeztetés volt az engedélyező angyalföldi építési hatósággal, valamint a régészeti feltárások miatt a Budapesti Történeti Múzeummal. (Ennek tudatában a miniszteri biztos a Népszabadságnak "feltöltött, régészeti emlékeket nem rejtő területként" aposztrofálja majd októberben a johannita rend középkori kolostorának maradványait rejtő terepet.) E hónapok érdekességei közé tartozott, hogy a XIII. kerületi városvezetés 2003 decemberében a Margitsziget teljes területére változtatási tilalmat rendelt el, hogy azt fél évvel később, 2004 júniusában a létesítményfejlesztés helyére feloldja.
2004. június 18-án az Építész Stúdió Kft.-t kihirdették a tervpályázat győztesének. A sajtó júliusban kezdett el cikkezni a margitszigeti helyszínről. Ettől kezdve a MÚSZ és a sporttárca a Draskovics-csomag övszorító intézkedésével indokolta a kedélyborzoló helyszínt. Meglehetős eredményességgel: senkinek nem jutott eszébe megkérdezni, hogyan lehetett a terjeszkedés magyarázatául szolgáló áprilisi pénzelvonást úgy előre látni, hogy a bővítési tendert már januárban kiírhassák.
Július végén megjelent az első, a zöldmozgalmak által fogalmazott tiltakozó közlemény. A Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyar Közlekedési Klub, a Parlagfűmentes Magyarországért Mozgalom, a Terézvárosi Zöld Kör, a Védegylet, a Zöld Fiatalok és a Zöld Gömb SK petíciója elfogadhatatlannak tartotta, hogy egy adott területre érvényes változtatási tilalom részleges fel-oldásával önkényesen ki lehessen emelni a kívánt területrészeket. Először hangzott el, hogy a sportkapacitás-koncentrálás miatt a Margitsziget veszíteni fog rekreációs park jellegéből. Ugyanebben a hónapban a GYISM is szervezett egy Környezetvédő Szakmai Fórumot, amelyen "a megjelent szervezetek nem emeltek kifogást a fejlesztés meg-valósításával szemben". A Lágymányosnál leragadt, értetlenkedő Endrédy István fideszes frakcióvezető-helyettest, a fővárosi környezetvédelmi bizottság alelnökét Demszky Gábor nevében Atkári János tájékoztatta: "A grémium az ELTE lágymányosi sportközpont területén lévő versenyrendezést támogatta. Ezzel egyetértő kormányhatározat született tavaly júniusban. Később számukra ismeretlen okból a döntést megváltoztatták."
Észrevétel nincs
Az első elutasító szakhatósági állásfoglalást a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Felügyelet adta ki 2004. augusztus 10-én. "A Nemzeti Sportuszoda bővítése során tervezett létesítmények (medencék, víziközművek, 60 férőhelyes VIP-parkoló, hajóállomás stb.) a margitszigeti ivóvízbázis belső és külső védőterületére esnének. Belső védőterületen csak vízkivétel létesítményei helyezhetők el. Külső védőövezeten meglévő tevékenységek, létesítmények meg- és fennmaradása környezeti felülvizsgálat vagy környezeti hatásvizsgálat eredményétől függően megengedhető, de új létesítmény létesítése tilos. Belső és külső védőterületen parkoló, új út és hajókikötő létesítése vízbázis-védelmi szempontból egyáltalán nem elfogadható." Három nappal később a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség - a fenti kifogások mellett - a szennyvízelvezetés megoldatlansága miatt sem járult hozzá az elvi építési engedély kiadásához.
Ekkortájt a nyilvános polémia fő tárgyát a sziget besorolása jelentette. Endrédy István egy 1998-as fővárosi közgyűlési rendeletre hivatkozva állította, hogy a kérdéses terület védett közpark. Ugyanígy gondolta pár hónappal később Schneller István főépítész is a létesítményfejlesztési program véleményezése közben. A miniszteri biztos ugyanakkor a Magyar Hírlap októberi felvetésére, miszerint "a fővárosi önkormányzat nem oldotta fel a Margitsziget minden ilyen beavatkozást kizáró védett közpark voltát", úgy reagált: "Ilyen védettség nincs, a szigetnek ez a része városi park övezeti besorolás alá esik, melyben például a sportlétesítmények építése nevesítve van."
Novemberben a zöldpalettát újabb árnyalattal gazdagító, az alakulás fázisában lévő, nem hivatásos környezetvédőkből álló Mozgalom a Margit-szigetért Egyesület (Momart) a projektet bíráló nyílt levelet címzett az időközben miniszterelnökké választott Gyurcsány Ferenchez. December elején a Nemzeti Sporthivatal (NSH) helyszínbejárással egybekötött sajtó-tájékoztatót tartott. A jelenlévők megtudhatták: költséghatékony-sági elvek szólnak a Hajós Alfréd uszodával szomszédos terület igénybevétele mellett, amelynek bevonásával elkerülhetővé válik több védett és értékes fa kivágása; biológiai szennyvíztisztító berendezéseket szerelnek fel, a Fővárosi Vízművek pedig egy másik kútból pótolja majd az ivóvizet. Ábrahám Attila NSH-elnök és címzetes államtitkár újságírói kérdésre azt válaszolta: van B terv, ha a bővítési elképzelésekhez a fővárosi közgyűlés mégsem adná tulajdonosi hozzájárulását. A Zöld Demokraták, a Duna Kör, az Európai Zöldek Egyesülete, a Zöld Alternatív Alapítvány és a Környezetvédelmi Unió - amennyiben a környezetvédelmi szabályokat betartják - támogatásukról biztosították az építkezést.
A Fővárosi Önkormányzat - a korábbi szóbeszéddel ellentétben - decemberben mégsem döntött a tulajdonosi hozzájárulás megadásáról. Január elején a hezitáló Demszky Gábor a főváros környezetvédelmi ügyosztályának korábbi meglátásaira alapozva Persányi Miklós állásfoglalását kérte. "A városvezetés kezdetektől fogva a lágymányosi helyszínen történő Eb megrendezését támogatta. A Kormány (É) korábbi döntését megváltoztatva 2004 áprilisában viszont már úgy határozott, hogy a Margitszigeten lesz a világverseny." (A főpolgármester nem tudta, hogy a sziget kijelölése egy 2003. júliusi döntés eredménye.) Aggályai közt szerepelt a zöld- és a kizárólag gyalogosok számára fenntartott és általuk használt terület csökkenése, a nagyszámú idős, egészséges fa elvesztése, a Margitsziget (zaj)terhelésének növekedése. "Összességében várható, hogy olyan folyamatok indulnak be, amelyek ellentétesek mindazokkal a törekvésekkel, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat mindeddig képviselt: fokozott védelmet biztosítani a Margitszigetnek, mert ez a terület az ország, de az egész régió egyedülálló természeti értékét jelenti." A környezetvédelmi és vízügyi miniszter nem foglalt állást, a labda pedig hat nappal később visszapattant a fővároshoz. A zöldtárca helyettes államtitkára, Haraszthy László a Momart egy korábbi kérvényére reagálva a következőt proponálta: "Javasoljuk, hogy a sziget zöldfelületének további csökkenése megakadályozása, illetve a terület esetleges helyi védetté nyilvánítása érdekében az Egyesület keresse meg a Fővárosi Önkormányzatot. A Margitsziget zöldfelületének és tájképének (...) megóvását tárcánk támogatja."
Január 8-án a Zöld Demokraták az egységes zöldálláspont kiala-kításáért konferenciát rendeztek, ám számos civil szervezet politikai kezdeményezésnek tartotta az eseményt, s így távol maradt. A Zöld Demokraták országos választmányi elnöke, Erdei Csaba korábban úgy fogalmazott: "A mintegy 3000 zöldszervezet csak kisebb hányada tiltakozik a margitszigeti uszodafejlesztések ellen." Szám szerint 25; ők január 17-én nyílt levélben fordultak a miniszterelnökhöz, amelyben a korábbról már ismert kifogások mellett szóvá tették, hogy a döntés-előkészítésből kiszorították őket.
Két nappal később az m1 Körzeti híradójában Korchma Zsombor, az SZDSZ-frakció szóvivője szóba hozta azt a tervet, amely akkor már néhány napja a kabinet előtt hevert tanulmányozáson. "Egy olyan előterjesztés, ami azt állítja, hogy lehetséges úgy megrendezni az Eb-t, hogy jelentős átalakításokat nem kell végezni, tehát a park és a fa nem sérül, mi ezt a verziót támogatnánk, de ennek megvalósíthatóságát még meg kell vizsgálni." "A szóban forgó pályázatot kizárták a versenyből formai okok miatt" - vetett véget a tétova gondolatmenetnek Gy. Németh Erzsébet, az MSZP fővárosi frakciójának vezetője. Ez volt az a verzió, a "B" terv, amely a telekhatáron belül bővítette volna a medencéket, úgy, hogy a műemléki védettségű lelátónak egy-egy sorát vette volna el. Erről nyilatkozta a közgyűlést megelőző napokban Demszky Gábor, hogy "előttünk van egy másik, megfontolásra érdemes javaslat".
Január 27-én a fővárosi közgyűlés koalíciós többsége megszavazta a tulajdonosi hozzájárulást. Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes, aki állítja, nem ismerte a fenti variánst, a döntést a következők-kel indokolja: "Az, hogy a kérdéses területen a fővárosnak tulajdonosi kompetenciája van, 2004 augusztusában derült ki. Ekkor az NSH már túl volt a pályáztatáson, a győztes tervhez kellett a bólintásunk. Minket kész tények elé állítottak, új helyszínt találni, másik tervet készíttetni már nem volt idő. Annyit tehettünk, hogy megpróbáltunk minél előnyösebb feltételeket kiharcolni a főváros számára. Kaptunk az államtól 150 millió forintot, amiből felújíthatjuk a Főkert Bauhaus-épületét, és parkosíthatjuk az egykori Vörösmarty kertmozi helyén éktelenkedő Kalandparkot. Összességében tíz négyzetméterrel csökken majd a zöldterület, és csupán 14 nagy értékű fát kell kivágni. Nem ipari üzem épül, hanem rekreációs célokat szolgáló uszoda. A gyerekeknek például kedvezményes lenne, bár hogy mennyire, azt még nem tudjuk. Ha az úszószövetség lemondana a rendezésről, az 500 ezer euró bírsággal és az eseményt átvállaló fél költségeinek fedezésével járna."
A tulajdonosi ámen előtt két nappal a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség is megad-ta a szakhatósági hozzájárulást. A szennyvízkérdést ideiglenes gondként definiálta, amelyet a várhatóan 2008-ra elkészülő csepeli szennyvíztisztító telep old meg. (A legújabb tervek szerint lenne szennyvíztisztító, plusz 500 négyzetméter bevonásával.) Az irat egyik érdekessége, hogy "a 2006-os évi rendezvénnyel kapcsolatos összes létesítmény és azokkal szemben a jogszabályok által támasztott környezetvédelmi követelmények ismerete nélkül engedélyes csak saját felelősségére kezdheti meg a bővítéssel kapcsolatos további munkákat. (É) A Margit-szigetet védő árvízvédelmi vonal magassági értelemben nem rendelkezik az árvíz ellen kellő biztonsággal. (É) Ezért a tervezett létesítményt az árvíz és jégzajlás veszélyeztetheti." A felügyelőség kijelenti továbbá: "A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda tervezett bővítésével megvalósuló beruházás országos, illetve helyi jelentőségű védett természeti értékeket, természet közeli állapotú élőhelyet nem érint, ezért természetvédelmi szempontból észrevételünk nincs."
A miniszteri biztos szerint július 27. és augusztus 6. között a szigeten még soha nem volt precedens a fenti természeti jelenségre. Mint mondja, még a 2002-es, a fővárost augusztus második felében elérő dunai árvíz sem veszélyeztette a Hajós Alfréd uszodát. "A felvetett eshetőséggel nem kell számolni. A nyíltvízi versenyek helyszíne pedig nem a sziget melletti Duna-szakasz és nem is a Duna (hanem a Balaton - a szerk.), így ebből a szempontból is lényegtelen a folyó vízszintjének alakulása."
Igyekezet és nyitottság
A közgyűlési határozat egyik kardinális kitétele az építtetőre vonatkozik, aki a beruházás megvalósítójaként - az NSH irányítása alatt álló magánszemélyként vagy társaságként - a létesítmények tulajdonosa lesz. "Ennek értelmében bárki lehet az Építtető" - jelezte a szerződéstervezetet tanulmányozó fővárosi sportügyosztály. A főépítész és a környezetvédelmi osztály egymástól függetlenül megfogalmazott álláspontja szerint "el kell zárkózni attól, hogy a margitszigeti közös tulajdonú ingatlanon magántulajdonként jelenjen meg az állami tulajdon helyett. Intő példa erre számos eset, amikor nagy közparkok területén - különösen a perifériáján - a használati engedély idővel, sokszor követhetetlen jogi lépéssorozatok után, tulajdoni joggá változott, megszüntetve ott a közpark funkciót." A miniszteri biztos állítja: az építtető állami tulajdonban lévő társaság lesz, amit botorság a kivitelezővel összetéveszteni.
Bár az ügyosztályok és a főépítész a megállapodás más pontjaival szemben is - így a létesítmény befedése, annak más módon való hasznosítása, az ingatlan-nyilvántartásba önálló ingatlanként és helyrajzi számmal való bekerülése és az egyéb beruházásokra vonatkozó (csupán) 10 éves moratórium miatt is - kifogást emeltek, ezek szintén visszhangtalanok maradtak.
Február végén a Momart benyújtotta fellebbezését a főváros közigazgatási hivatalához, mivel úgy ítélte meg, hogy az elvi építési engedélyt elfogadhatatlan környezeti és vízbázisvédelmi hiányosságokkal adták ki. Ezt megelőzően törvényességi felügyeletet kért a közgyűlés határozatai ellen, mivel állítása szerint fővárosi rendeletek szabályban rögzítik: a fentihez hasonló esetekben közterület-használati hozzájárulás csak közművek javításához vagy azok létesítéséhez nélkülözhetetlen munkálatokhoz adható ki, s akkor is csak ideiglenesen. Az egyesület kifogásolta, hogy a közgyűlés által elfogadott "Megállapodás" térítésmentesen, véglegesen átadja a közterületet egy későbbi időpontban kijelölendő építtetőnek. A közigazgatási hivatal a fellebbezést elutasítva - az idő szűkösségére és az Eb megtartásának szükségességére hivatkozva - a napokban azonnali végrehajtást rendelt el. Két, szintén protestáló szervezet még nem kapott választ. A Zengő növényállományát harciasan védelmező Védegylet, a korábban a négyes metró, jelenleg a 10-es út építésével, pontosabban annak blokkolásával (eredményesen) foglalatoskodó Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége - hallgat. Elmondásuk szerint azért nem élnek civil szervezeti státusuk nyújtotta jogi lehetőségekkel, mert nem futja rá idejükből és kapacitásukból.
A miniszteri biztos állítja: "Nincsenek olyan érdemi környezetvédelmi szempontok, amelyek a fellebbezések valós alapjául szolgálnának. Inkább arról lehet szó, hogy egyes személyek vagy szervezetek minden igyekezetünk és nyitottságunk ellenére talán nem rendelkeznek kellő információval a beruházásról." A történtekről szerettük volna a MÚSZ-t is megkérdezni. A szövetség főtitkára, Ruza József nem kívánt nyilatkozni.
