Pikó: A kormány visszahozza a tanácsrendszert

  • narancs.hu
  • 2020. december 19.

Belpol

Józsefváros polgármestere szerint nem az önkormányzatok, hanem Orbán korrupt rendszere a súlyos teher az országban. 

A kormány megszünteti a magyar önkormányzatiságot, visszahozza a tanácsrendszert.

Stílusos karácsonyi ajándék a járvány sújtotta magyar embereknek, hogy egy mai kormányhatározat megtiltja az önkormányzatok számára a veszélyhelyzet alatt a különböző szolgáltatási díjak emelését és elvonja az iparűzési adó egy részét, azt a hamis látszatot keltve, mintha ezek jelentenének súlyos terheket az emberek életére nézve” – írja a Facebookon Pikó András, aki Orbán Viktor szombati bejelentésére reagált, mely szerint január 1-től felére csökkentik az iparűzési adó mértékét. 

Józsefváros polgármestere szerint amikor a kormány megakadályozza, hogy az önkormányzatok bevételekre tegyenek szert, akkor lakosaik számára pótolhatatlan feladataik ellátásában akadályozza a helyhatóságokat. „Nem az embereket védi, épp ellenkezőleg: saját állampolgáraira támad rá”. Nem az önkormányzatok, hanem Orbán Viktor „korrupt rendszere” a súlyos teher az országban: „a kormányfő apjának bányájából kitermelt túlárazott kő, Tiborcz István kastélyprogramja, vagy Mészáros Lőrinc járvány idején elnyert állami közbeszerzései” – fogalmaz. 

Pikó szerint a kormány célja, hogy ne lehessen helyben igazságos lakáspolitikát megvalósítani, az elesetteken segíteni, közalkalmazottakat munkájuk mértékének megfelelően elismerni, közszolgáltatásokat fenntartani. „A kormány, ahogyan az elmúlt években rárontott a sajtóra, a civilekre, az igazságszolgáltatásra, a felsőoktatásra, úgy jelölte ki fő ellenségévé idén az önkormányzatokat.”

A kormány ezekkel a lépéseivel megszünteti a 30 éves magyar önkormányzatiságot és visszahozza Magyarországra a tanácsrendszert. A saját népe ellen fordul pont akkor, amikor a járvány sújtotta ország lakói naponta megtapasztalják, valódi segítséget a bajban helyben kaphatnak csak.

– írja Pikó András. 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.