Dunaferr-ügy: ez már a vég?

Belpol

A vasmű elmúlt 70 évében voltak már nagyobb mélypontok, azonban úgy tűnik, jelenleg a legsötétebb időszakát éli a gyár.

Részlet a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában olvasható cikkünkből.

Teljes a káosz és a bizonytalanság Dunaújváros legnagyobb foglalkoztatójánál, a Dunaferrnél. Kollektív szerződés nyár óta nincs, a béreket harmadik hónapja csúszva fizetik ki, jogait gyakorolni képes vezetővel pedig lapzártánkkor nem rendelkezett a cég.

 „A Dunaferr egyedülálló és irigylésre méltó helyzetben van, hiszen egy olyan még működő kohászati komplexum, amely megőrizte múltját, illetve jelen és jövőbeni működésével szemléltetheti a kohászati munka sajátosságait” – olvasható a Dunai Vasmű 50 évi történetét bemutató, 2000-ben megrendezett kiállítás ismertetőjében. A gyár fennállásának 70. évében semmi ok hasonló optimizmusra. A jelenleg csődveszélyben lévő, homályos tulajdonosi háttérrel rendelkező acélgyár – annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megcsappant a foglalkoztatottak száma – még mindig a térség legnagyobb foglalkoztatója. Közvetlenül 4500, közvetve 12 ezernél is több embernek ad munkát. Ha a Dunaferr bedől – vagy bedöntik –,annak súlyos szociális és gazdasági következményei lesznek.

Egy országos jelentőségű vasmű létesítése már Széchenyi Istvánt is foglalkoztatta 1840 körül, s ezt – a közlekedés és a szállítmányozás – miatt a Duna mellé képzelte el. A gondolat bő száz évvel később valósult meg: a Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága 1949-ben az ötéves terv részeként kiemelt létesítménynek jelölte meg – az akkor még Mohács mellé tervezett – vasmű építését. Ám mert ez a helyszín túl közel volt az akkor ellenségnek tekintett Jugoszláviához, végül Dunapentelét jelölték ki. 1950-ben meg is kezdődött Sztálinváros (1961-től Dunaújváros) és a Sztálin Vasmű (később Dunai Vasmű, majd Dunaferr) felhúzása; az első csapolást 1954-ben végezték, de a teljes vertikum kialakítása 15 évig tartott, az utolsóként átadott hideghengermű 1965-re készült el. Azaz a beruházás sokkal tovább húzódott, mint „amennyit a technikai racionalitás megkövetelt és lehetővé tett volna” – fogalmaz Zsámbok Elemér, a Magyar Tudományban 2000-ben megjelent írásában. A vasmű csak sokéves késéssel kezdhetett olyan termékeket gyártani, amelyek akkoriban stratégiai árunak számítottak. Közben folyamatosak voltak a finomhangolások, fejlesztések, de 1967-re a gyár a tervezett termelés több mint másfélszeresét produkálta.

Layout 1

 

A rendszerváltás – sok más gyárral és iparággal ellentétben – a Dunaferrt nem döntötte be, jóllehet a 90-es évek eleje az acélipar visszaesését hozta, és az 1992–95-ös délszláv háborúk miatt nehézkessé vált a dunai szállítás is. „Pénzügyileg a vállalatcsoportnak is ’91 volt a legkritikusabb éve, ’92-ben viszont, ha nem is számottevő nyereséggel, de pozitív eredménnyel zártuk az évet. 1993-ban – elsősorban a jugoszláv embargó miatt – veszteségbe csúszott a cég, de a pozíciónk mindent összeadva ’91-ben volt a legrosszabb, az adott gazdasági környezet miatt” – mondta 1999-ben lapunknak adott interjújában Horváth István, a cég akkori vezérigazgatója. „A rendszerváltáskor a Dunaferr a legnagyobb iparvállalat volt, kiemelt szereplője a magyar gazdaságnak. Nagyon stabil menedzsmenttel rendelkezett és azt gondolom, hogy nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy a vállalat talpon tudott maradni” – mondta megkeresésünkre Chikán Attila közgazdász, aki 1998 és 1999 között az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, 1991–1998 között pedig a Dunaferr felügyelőbizottságának elnöke volt. Chikán értékelése szerint akkoriban viszonylag jó termékkínálata volt a vasműnek, s bár voltak leépítések, tömeges elbocsátások nem történtek. „Ha el is kellett küldenünk embereket, próbáltuk megtartani azt, akit lehetett, például tovább foglalkoztattuk őt egy belső kft. ben.” A 90-es évek közepén jött létre a DUNAFERR „Foglalkoztatásért” Acélalapítvány is, e szervezet segítette anyagilag vagy egyéb módon azokat a munkavállalókat, akik nem tudtak azonnal máshol elhelyezkedni.

E rövid cikkajánlónk egy remek tényfeltáró írás kivonata. Az eredeti cikk teljes mélységében, szélességében és magasságában a Magyar Narancs fenomenális karácsonyi dupla számában olvasható - amely előfizetés ellenében immár digitálisan is elérhető! Vásárolja meg az újságosnál, a közértben, a benzinkúton  - vagy szerezze meg most rögtön!

Neked ajánljuk