Dunaferr-ügy: ez már a vég?

Belpol

A vasmű elmúlt 70 évében voltak már nagyobb mélypontok, azonban úgy tűnik, jelenleg a legsötétebb időszakát éli a gyár.

Részlet a Magyar Narancs karácsonyi dupla számában olvasható cikkünkből.

Teljes a káosz és a bizonytalanság Dunaújváros legnagyobb foglalkoztatójánál, a Dunaferrnél. Kollektív szerződés nyár óta nincs, a béreket harmadik hónapja csúszva fizetik ki, jogait gyakorolni képes vezetővel pedig lapzártánkkor nem rendelkezett a cég.

 „A Dunaferr egyedülálló és irigylésre méltó helyzetben van, hiszen egy olyan még működő kohászati komplexum, amely megőrizte múltját, illetve jelen és jövőbeni működésével szemléltetheti a kohászati munka sajátosságait” – olvasható a Dunai Vasmű 50 évi történetét bemutató, 2000-ben megrendezett kiállítás ismertetőjében. A gyár fennállásának 70. évében semmi ok hasonló optimizmusra. A jelenleg csődveszélyben lévő, homályos tulajdonosi háttérrel rendelkező acélgyár – annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedekben jelentősen megcsappant a foglalkoztatottak száma – még mindig a térség legnagyobb foglalkoztatója. Közvetlenül 4500, közvetve 12 ezernél is több embernek ad munkát. Ha a Dunaferr bedől – vagy bedöntik –,annak súlyos szociális és gazdasági következményei lesznek.

Egy országos jelentőségű vasmű létesítése már Széchenyi Istvánt is foglalkoztatta 1840 körül, s ezt – a közlekedés és a szállítmányozás – miatt a Duna mellé képzelte el. A gondolat bő száz évvel később valósult meg: a Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága 1949-ben az ötéves terv részeként kiemelt létesítménynek jelölte meg – az akkor még Mohács mellé tervezett – vasmű építését. Ám mert ez a helyszín túl közel volt az akkor ellenségnek tekintett Jugoszláviához, végül Dunapentelét jelölték ki. 1950-ben meg is kezdődött Sztálinváros (1961-től Dunaújváros) és a Sztálin Vasmű (később Dunai Vasmű, majd Dunaferr) felhúzása; az első csapolást 1954-ben végezték, de a teljes vertikum kialakítása 15 évig tartott, az utolsóként átadott hideghengermű 1965-re készült el. Azaz a beruházás sokkal tovább húzódott, mint „amennyit a technikai racionalitás megkövetelt és lehetővé tett volna” – fogalmaz Zsámbok Elemér, a Magyar Tudományban 2000-ben megjelent írásában. A vasmű csak sokéves késéssel kezdhetett olyan termékeket gyártani, amelyek akkoriban stratégiai árunak számítottak. Közben folyamatosak voltak a finomhangolások, fejlesztések, de 1967-re a gyár a tervezett termelés több mint másfélszeresét produkálta.

Layout 1

 

A rendszerváltás – sok más gyárral és iparággal ellentétben – a Dunaferrt nem döntötte be, jóllehet a 90-es évek eleje az acélipar visszaesését hozta, és az 1992–95-ös délszláv háborúk miatt nehézkessé vált a dunai szállítás is. „Pénzügyileg a vállalatcsoportnak is ’91 volt a legkritikusabb éve, ’92-ben viszont, ha nem is számottevő nyereséggel, de pozitív eredménnyel zártuk az évet. 1993-ban – elsősorban a jugoszláv embargó miatt – veszteségbe csúszott a cég, de a pozíciónk mindent összeadva ’91-ben volt a legrosszabb, az adott gazdasági környezet miatt” – mondta 1999-ben lapunknak adott interjújában Horváth István, a cég akkori vezérigazgatója. „A rendszerváltáskor a Dunaferr a legnagyobb iparvállalat volt, kiemelt szereplője a magyar gazdaságnak. Nagyon stabil menedzsmenttel rendelkezett és azt gondolom, hogy nagyrészt ennek volt köszönhető, hogy a vállalat talpon tudott maradni” – mondta megkeresésünkre Chikán Attila közgazdász, aki 1998 és 1999 között az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, 1991–1998 között pedig a Dunaferr felügyelőbizottságának elnöke volt. Chikán értékelése szerint akkoriban viszonylag jó termékkínálata volt a vasműnek, s bár voltak leépítések, tömeges elbocsátások nem történtek. „Ha el is kellett küldenünk embereket, próbáltuk megtartani azt, akit lehetett, például tovább foglalkoztattuk őt egy belső kft. ben.” A 90-es évek közepén jött létre a DUNAFERR „Foglalkoztatásért” Acélalapítvány is, e szervezet segítette anyagilag vagy egyéb módon azokat a munkavállalókat, akik nem tudtak azonnal máshol elhelyezkedni.

E rövid cikkajánlónk egy remek tényfeltáró írás kivonata. Az eredeti cikk teljes mélységében, szélességében és magasságában a Magyar Narancs fenomenális karácsonyi dupla számában olvasható - amely előfizetés ellenében immár digitálisan is elérhető! Vásárolja meg az újságosnál, a közértben, a benzinkúton  - vagy szerezze meg most rögtön!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.