2012 óta minden mutató szerint jelentősen nőtt a magyar társadalom pártossága és politikai megosztottsága – ez volt Patkós Veronika előadásának legfőbb tanulsága az MTA 2018-as választásokat elemző tanulmánykötetének keddi bemutatóján.
A Várakozások és valóságok: Parlamenti választás 2018 című kötet Böcskei Balázs és Szabó Andrea szerkesztésében jelent meg az MTA Politikatudományi Intézeténél. A keddi könyvbemutató érdekessége volt, hogy azt az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja eredetileg a Magyar Tudomány Ünnepe központi programsorozatába szánta, de az MTA főtitkár-helyettese nem járult hozzá, hogy a Széchenyi István téri székházban rendezzék meg. Barnabás Beáta később két másik társadalomtudományi előadást is kitiltott a központi programból.
Növekvő polarizáció
Patkós a magyar társadalom növekvő politikai megosztottságát egy 2018-as választáskutatási panelvizsgálat és a European Social Survey adataival illusztrálta. A „pártos szavazók” aránya (akik valamely párthoz közelebb állnak, mint a többihez) jellemzően magasabb Nyugat-Európában, mint keleten. A magyar érték 2012-ben megegyezett a kelet-európai átlaggal, azóta viszont ugrásszerűen megnőtt a pártos szavazók aránya, a 2018-as adat már a 2016-os nyugati átlagot is meghaladja. Igaz választási években (2002-ben vagy 2010-ben például) korábban is voltak kiugrások.
A szélsőséges ideológiai pozíciót elfoglalók aránya ellenben korábban nem látott magasságba emelkedett. A kelet hagyományosan szélsőségesebb, mint a nyugat, Magyarország 2010-ig nagyjából a kelet-európai átlaggal mozgott együtt, 2012-ben volt egy jelentős elmozdulás a politikai centrum felé, azóta viszont újból erősödik a polarizáció, 2018-ra már a kelet-európai országok többségének mutatóját is jócskán elhagyta a magyar adat. Patkós Veronika az ESS korábbi méréseit áttekintve azt találta, hogy csak a mindenkori ciprusi eredmények mutatják a jelenlegi magyar helyzetnél szélsőségesebbnek a társadalmat.
| ||
A szekértábor-logika erősödését jelzi a politikai értékelések polarizáltsága is. Ez a szám azt fejezi ki, hogy a kormánypárti választók hányszor elégedettebbek az ellenzékieknél a demokrácia működésével, a gazdasági helyzettel és a kormány teljesítményével. E tekintetben a magyarok mindig is megosztottabbak voltak az európai átlagnál, 2012 után azonban ismét szembetűnő a polarizáltság növekedése, 2018-ra lényegében visszakúsztunk a 2006-os szintre.
Cserjék a platán árnyékában
Patkós tanulmánya szerint a növekvő megosztottság az áprilisi választáson a Fideszt segítette. A Fideszé a leginkább elkötelezett és legkönnyebben mobilizálható tábor, ráadásul szinte minden más pártot ők tartanak a legellenszenvesebbnek, azaz nagyon csekély az esély arra, hogy egy Fidesz szavazó más párt támogatójává váljon. „A pártos elköteleződések és megosztottságok részletes elemzése során nem találkozhattunk olyan adattal, amely ne a kormánypártok ismételt győzelmét valószínűsítette volna” – írja Patkós.
| ||
Szabó Andrea előadásában ezt azzal egészítette ki, hogy bár a választást megelőző közvélemény-kutatásokban a kormánypárti, az ellenzéki és a bizonytalan szavazók többé-kevésbé három egyenlő tömböt alkottak, a győztes stratégia a Fideszé volt az ellenzék megosztottsága miatt. „Valójában nem egyenlő súlyt képviselő csoportok küzdöttek, hanem cserjék harcoltak egymással egy hatalmas platánfa árnyékában” – állt elő egy hasonlattal Szabó.
A kötet szerkesztője rámutatott, hogy a megosztottság a választás utólagos értékelésében is érezhető. Míg a válaszadók kétharmada szerint a 2018-as választás szabad volt, a választások tisztaságának megítélésében teljes a szembenállás, gyakorlatilag ugyanannyian mondták tisztának a választást, mint amennyien nem. A válaszok pártpolitikai alapon különülnek el: a Fidesz támogatóit leszámítva minden választói csoport elég komoly problémákat látott a választás tisztaságában. Maga Szabó Andrea (és szerzőtársa, Tóth Csaba) egyébként „egyenlőtlen játéktérben zajló szabad választásként” értékelte a 2018-as voksolást.
| ||
Szilágyi Emese jogász ennek az egyenlőtlen játéktérnek az egyik legfontosabb elemét, a kormányzati propagandakampányokat vizsgálta. Két nappal a választás előtt a Kúria fontos döntésben mondta ki, hogy jogsértő volt a kormány menekült tömeget és STOP-táblát összeházasító, ENSZ-ellenes kampánya. Szilágyi szerint a döntés azért lényeges, mert a Kúria világos különbséget tett propaganda és tájékoztatás között, és leszögezte, hogy a kormányzati kampány nem csak akkor lehet jogsértő, ha vizuálisan hasonlít a kormánypártok kampányához, az üzenetek tartalmi egyezőségét is vizsgálni kell.
Két nappal a szavazás előtt persze sok gyakorlati jelentősége nem volt az ítéletnek. Precedenst teremthetne, de kérdés, a választási ügyekben is ítélkező majdani közigazgatási bíróságok mennyire követik majd a Kúria iránymutatását. A kormány ráadásul egy törvénymódosítási javaslattal is próbál reagálni a Kúria számukra kedvezőtlen döntésére.
A könyvbemutatón elhangzott további érdekességek
- Bene Márton közösségi médiát vizsgáló előadásából kiderült, hogy bár a Jobbiknak és a Kutyapártnak is több követője van a Facebookon, mint a Fidesznek, a kormánypárt a kampányban sokkal sikeresebb volt reakciók és megosztások kiváltásában. A Fidesz egyéni politikusai közül csak Orbán Viktornak van kiemelkedően sok követője, igaz, ő az abszolút favorit a mezőnyben. Az LMP a követők és a reakciók számában is elmarad attól, amit választási eredménye alapján várnánk.
- Dobos Gábor és szerzőtársai a választási ígéreteket elemezték. A legtöbb ígéretet magasan a Jobbik programja tartalmazta, szám szerint 1606-ot. Mivel a Fidesznek nem volt választási programja, a kutatók a központi honlap híreit vizsgálták, és arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy az elhangzó ígéretek számát tekintve a migráció csak a harmadik legfontosabb kampánytéma volt, megelőzte a területfejlesztés és a közlekedés. Ez azért lehet, mert a Fidesz politikusai a kampányban rengeteg helyi fejlesztést ígértek.
- Mikecz Dániel generációs perspektívából nézte meg a választásokat. Arra jutott, hogy az előző ciklus „bulitüntetései” nem igazán nem igazán tudták a választásokra is mozgósítani a fiatalokat, a legaktívabb korosztály az 50-59 éveseké volt.
- Böcskei Balázs az ellenzéki szavazók viselkedéséből arra következtetett: nem igaz az a vélekedés, hogy az LMP vagy a Momentum támogatói ne lettek volna hajlandók egyéniben átszavazni a „régi baloldal” jelöltjeire. Vidéken a Jobbik profitált az új és a régi baloldal átszavazóiból is, de ez „nem hozott ellenzéki egyéni mandátumokat.”
Az MTA TK PTI és a Napvilág Kiadó kötetében a fenti témák mellett például a centrális erőtér bomlásáról, a Jobbik néppártosodásáról, a migráció és a korrupció kampánybeli megjelenéséről és a választást megelőző közvélemény-kutatásokról lehet olvasni.
