Jankovics Marcell, az NKA elnöke a Nitsch-botrányról
MaNcs: Azzal, hogy ön bocsánatot kért a kiállítás ellenzőitől, saját magát köpte szembe.
Jankovics Marcell: Miért köptem volna szembe magam? A saját véleményemet képviseltem a bocsánatkéréssel. Szavazást kértem a bizottságtól, hogy érdemes-e az ügyben etikai vizsgálatot indítani. A bizottság hét-négy arányban úgy döntött, nem szükséges a vizsgálat. Magamat azért sem köphettem szemen, mert Nitsch művészetét én soha nem tekintettem olyan művészetnek, amit kiállítanék.
MaNcs: Mint magánember vagy mint az NKA elnöke mondja ezt?
JM: Mint NKA-elnököt kötnek a törvények. Abban viszont nincs megkötve a kezem, hogy bocsánatot kérjek. A bizottság tagjaitól beérkezett levelekből kiderül, hogy a többség ízléstelennek tartotta Nitsch művét, még annak a hét embernek a többsége is, akik szerint nem történt etikai vétség, és a művészet szabad.
MaNcs: Ön azt nyilatkozta, a bizottság szavaz majd arról, hogy mégse utalják át a 250 ezres támogatást. Ez utólagos cenzúra.
JM: Még ha lett volna etikai bizottság, abból sem következik, hogy nem utaljuk át az összeget. A múzeum megkapja a pénzét.
MaNcs: Ön szerint mint művész szerint a művészet szabadsága nem zárja-e ki a műalkotás erkölcsi alapon történő megítélését?
JM: Újabban mindenki maga dönti el, mi az etikus, a liberalizálódás olyan mértékű, hogy nincsenek közmegegyezésen alapuló szempontok, amelyek alapján eldönthető lenne, mi az, ami belefér egy bizonyos kategóriába, és mi az, ami nem. Én két hónappal ezelőtt azt sem tudtam, hogy a világon van ez az ember. Az embereknek ma is a nyilvános kivégzés lenne a kedvenc szórakozásuk, az ember egy vérszomjas állat. A kereszténységnek és más világvallásoknak az a törekvésük, hogy ettől az eredeti vérszomjasságtól elszakítsák az embert.
MaNcs: Nitsch viszont azt mondja, a kereszténységtől többet tanult a kínzásról és a kegyetlenségről, mint a görög tragédiákból.
JM: Ez a hatalmi helyzetből adódik. Ha világi hatalomra tesz szert egy szervezet, akkor világi eszközökhöz nyúl: eretnekeket és boszorkányokat éget, az ellenségeket ideológiája nevében gyilkolássza. De ez nem a kereszténység újkori történetéhez tartozik. Ma nehéz azt mondani, hogy a keresztény szellemiség nevében lennénk vérengzők. A lényeg a tanításban van, amely épp a vértől való elszakadást hirdeti. A XX. században az egész világ visszasüllyed a barbarizmusba. Nitsch alkalmas ennek dokumentációjára. De nem ez a cél. A cél az, hogy egyre civilizáltabbak legyünk.
MaNcs: Kinek a célja?
JM: Az enyém például.
MaNcs: Egy dolog, hogy ön hogyan vélekedik a világról mint magánember, és egy másik dolog, hogy miként lép fel mint egy nagy összeg odaítéléséről döntő alap elnöke.
JM: NKA-elnökként csak arra van felhatalmazásom, hogy figyeljem, mi történik az alapnál. Ha nagyobb hatásköröm lenne, akkor sem tudnám tízezer pályázat esetében kiszúrni, melyik az, amely az enyémtől ilyen mértékben eltérő célokat képvisel. Én azonosulni szeretnék a kultúrával.
MaNcs: Kinek a kultúrájával?
JM: Amit én kulturáltságnak nevezek.
MaNcs: Ez szubjektív szempont.
JM: Amikor maga azt mondja, hogy kulturált, nem arra gondol, hogy valaki nyilvánosság előtt ürít, vagy levágja a saját farkát, és elvérzik.
MaNcs: Amit ön kultúrának nevez, az emberről emberre, korról korra változik, ahogy a közerkölcs is. Weöres Psychéjét vagy Flaubert Bovarynéját is elítélték a megjelenésekor. Amit Jankovics Marcell itt és most gondol, az lehet, hogy húsz év múlva semmit sem ér.
JM: A Psychével semmi bajom nem volt, de Bódy filmjében voltak undorító részek.
MaNcs: Ki szerint undorító?
JM: Ha azt látom, hogy valakinek a lába közül kiesik egy véres cafat, az nekem undorító. A lakosság legalább fele hasonlóan gondolhatja.
MaNcs: Mondjuk, hogy undorító. De hogy jutunk az undorítótól a tiltásig?
JM: Én nem értek egyet Semjénnel abban, hogy be kellett volna tiltani a kiállítást. Helytelen lépés volt viszont egy volt templomban megrendezni...
MaNcs: Ez kétszáz éve volt templom.
JM: Mikor volt a Siratófal templom? A zsidóknak mégis ez a szent hely. Ami egyszer szent volt, az szent marad. A kiállítás alkalmat adott az újabb összeütközésre a főváros és a kulturális kormányzat között.
MaNcs: Az NKA viszont a kettő között helyezkedik el. Ez az ügy önnek cikibb, mint Demszkynek.
JM: Cikibb, mert nem értek egyet a támogatásával, továbbá ciki, hogy a bejegyzések és a telefonok engem is támadnak, hogy miért adtam közpénzt erre a célra, holott az ellenőrzésre a pályáztatáson belül nekem nincs lehetőségem. Se pro, se kontra nem tudom befolyásolni a döntéseket. Adja isten, hogy ne is legyen ennél sokkal több, mert nem is tudnám áttekinteni. A személyes véleményem az, hogy Nitsch nem egy jelentős művész, nem hasonlíthatjuk Caravaggióhoz vagy Weöres Sándorhoz. Ez az ember feltűnési viszketegségből megpróbálja a lehető leghatásosabban eladni magát, az emberek pedig szeretik a vér látványát. Én nem szeretem, habár vágtam le csirkét, és nyúztam le nyulat, de annak az volt a funkciója, hogy megegyük.
MaNcs: Orbán Viktor is töltötte a véres húst a kamerák előtt.
JM: De más a puszta ölésből eredő vér látványa, és más a táplálkozásból eredő vér. Ha tudtam volna, hogy milyen ez a Nitsch, és én dönthettem volna a pénzről, akkor nem támogatom, mert a közt felháborító akcióra közpénzt költeni szerintem törvénytelen.
MaNcs: Akkor minek alapján adna pénzt? Valakinek az érzékenysége alapján? Az én érzékenységemet például az ön aranyozott karórája bántja.
JM: Itt különbséget kell tenni: ha a bíróság kimondja, hogy ez a kiállítás a Lex Göncz értelmében valamely kisebbséget sértett, akkor ezt a jövőben figyelembe kell vennünk. Nagyon szerencsétlen volt, hogy ez az egész a szombathelyi sírgyalázással egy időben történt. Semjén többször használta ezt analógiaként.
MaNcs: Csakhogy ez nem analógia, hanem csúsztatás.
JM: Mert?
MaNcs: Mert a sírgyalázás a Btk.-ba ütközik, mert félreérthetetlenül a gyűlölet megnyilvánulásának és nem a művészi szabadság kifejeződésének tekinthető. Ezenkívül pedig a zsidó temetőben akaratlanul szembesülök a horogkereszttel, míg a kiállítás választás kérdése: én döntöm el, hogy megnézem-e, vagy sem.
JM: Ha egy meggyalázott sírkövet beviszek a múzeumba, és kiállítom, hogy dokumentáljam vele, ami jellemző a világunkra, akkor ugyanennél a problémánál vagyok.
MaNcs: Nem, mert a horogkereszt tiltott önkényuralmi jelkép, ábrázolása büntetendő.
JM: Nem véletlen, hogy a Mazsihisz is tiltakozott. A liberalizmusnak kell valamilyen határt szabni. A liberalizmus a szabadságot jelentő szóból ered, a szabadság pedig elsősorban szabad akaratot jelent, vagyis hogy szabad választásból tudok lemondani arról, ami másokat sért. Ha egy elképzelt kisebbség vagy többség nevében azt csinálok, amit akarok, akkor visszaélek a társadalommal.
MaNcs: Pontosan ezt teszi Semjén: egy vélt többség nevében beszél akkor, amikor Demszkyt bocsánatkérésre szólítja fel.
JM: Baj, hogy én bocsánatot kértem?
MaNcs: Nekem nem baj.
JM: De azt mondta, hogy magamat köptem szembe ezzel.
MaNcs: Volt egy döntés, ami elől ön kihátrált.
JM: És mi történt volna, ha Demszky bocsánatot kér? ´ úgy érzi, nem kellett ezt tennie. Én pedig a neveltetésemnél fogva ilyen korlátolt vagyok, úgy érzem, hogy meg kellett tennem.
MaNcs: De ezek mind érzések meg vélemények. Itt viszont valaminek a betiltásáról van szó.
JM: Amióta NKA-elnök vagyok, ez a legnagyobb botrány, és nekem meg kell találnom a precedenst, hogy hogyan viselkedjek. A Kiscelli Múzeum mellett megyek el naponta, és megdöbbentő igazolva látni tézisemet, hogy az emberek vérszomjasak, hogy kíváncsiak a kiállításra, pedig a művészeteknek, a kultúrának és a vallásnak az a feladata, hogy ezt az állati, ösztöni lényünket valamilyen módon javítsa.
MaNcs: Miért lenne az a feladata?
JM: A többség egyre civilizáltabb, és ha valaki nem ennek megfelelően viselkedik, mondjuk gyilkolászik, akkor azt becsukják, és kirekesztik. Tegnap az HBO vetített egy filmet, amiben egy ministráns levágja egy katolikus érsek kezét, kiszúrja a két szemét, és 78 késszúrással megöli, miközben levágja a nemi szervét, mert a pap korábban filmezte a fiú közösülését. Undorító, a katolikus egyház támadásnak is felfoghatná. A televízióban rendszeresen ilyen véres produkciók mennek. Én nem vagyok ennek híve.
MaNcs: Nem kell odakapcsolnia.
JM: Bocsásson meg, de ez nem így működik, hogy nem kell. Ez a világ azért ilyen barbár, mert az emberek ilyeneket látnak.
MaNcs: Ez a világ mindig ilyen barbár volt, tévé nélkül is. Betiltaná a tévében a véres jeleneteket?
JM: Szívem szerint igen. A világ nem engedhető teljesen szabadjára, meg kell mondani, mi a jó és mi a rossz.
MaNcs: A kiállítás hetekig nyitva volt, csak akkor lett botrány, amikor Semjén a saját kontextusából kiragadva, nagyobb nyilvánossághoz segítette Nitschet. Az Új Hölgyfutárnál is Torgyán parlamenti felmutatásával kezdődött a botrány. Ha mindkét esetben hagyták volna, hogy a saját fogyasztói kör nézze meg vagy olvassa a terméket, akkor meg lehetett volna spórolni a felesleges indulatokat.
JM: Következményeit tekintve még nem tudom eldönteni, hogy szerencsés volt-e ez. Nekem személy szerint kellemetlen a botrány. Nem biztos, hogy baj, hogy a magyar nép szembesül ezzel, mert így ítéletet tud alkotni. Arra jó volt, hogy megossza a társadalmat. Nekem az a fontos, hogy személyes meggyőződésem is kapcsolódjék ahhoz, amit hivatalosan mondok.
MaNcs: Eredményes-e ön szerint, ha az állam megvesszőzi a neki nem tetsző véleményt kifejező polgárokat, és védelmet nyújt a neki tetszőknek?
JM: Ha egy jó ügyet tiltunk be, akkor megbuktunk. Ha egy rossz ügyet hagyunk érvényesülni, akkor az magától bukik meg. Nitsch bukása nyilvánvaló: ha megnézi valaki A Hét műsorát, láthatja, hogy művészete kimerül a véres lószarban dagonyázásban.
MaNcs: Ugyanazt mondjuk: döntsenek a nézők.
JM: Igen, de én nem vittem volna egy templomba. Bárhol másutt lehetett volna, de jellemző, hogy Nitschnek szakrális helyre volt szüksége. De ne állítsa magáról, hogy ő katolikus, és erre ezért volt szükség.
MaNcs: Ne mi döntsük már el, hogy Nitsch katolikus-e. Ön szerint miért akarták betiltatni a kiállítást?
JM: Mert az egyházak ezen felháborodtak, és Semjén ezért kérte a bezáratást.
MaNcs: A katolikus egyház kiadott egy tiltakozó nyilatkozatot, de a bezáratás ötlete Semjéntől származott. Ehhez csatlakoztak az egyházak és a civilek. Milyen alapon fog ön ezentúl dönteni?
JM: Van egy még el nem fogadott miniszteri rendelettervezet, ami módosítja az alap döntési mechanizmusait, de az elnöki hatáskör nem nagyon bővíthető. Legfeljebb, ha törvényi felhatalmazásom van, akkor utólagosan módosíthatok a döntésemen, szakmailag érvényteleníthetem.
Varró Szilvia
Lásd még a 24-25., 38-39. oldalt.
