Az utóbbi hetekben sok szó esett romákról, rasszizmusról - de érdemi gondolatok nemigen hangzottak el. Zsigó Jenő állításai ezért akár "radikálisnak" is tűnhetnek - pedig a helyzet az.
Magyar Narancs: Miért nem vett részt a leszúrt roma fiú ügyében szervezett tüntetésen?
Zsigó Jenő: Kihez szól egy tüntetés? A politikai hatalom jobb- vagy baloldalához? Roma politika tekintetében nincs különbség. Az értelmiséghez? Több mint egy évtizede nem tiltakoznak cigányellenes törvények ellen. A parlamenti képviselőkhöz? Négy cikluson keresztül megszavazták ugyanezeket a törvényeket. Mindezek után mit várhatunk az egyszerű emberektől? Többen úgy vélik, ha a magyarországi cigányok egyenlő jogokat akarnak, az amerikai színes bőrűek példáját követve több száz évig kell harcolniuk. Én ezt elutasítom. Nincs értelme az utcára menni, mert a cigányok jelenlegi állapotáért maga az állam, az eddigi kormányok és parlamentek felelnek. Az ide vezető folyamatokat kell értelmezni, és elvi-politikai kérdésekben megegyezni.
MN: Milyen értelemben került csapdába az ügy, miután az elkövető romának vallotta magát?
ZSJ: Egy képviselőtársam képzeletbeli lehetőségként fölvetette, hogy ha tényleg roma, akkor a romák kezdeményezzék, hogy kapjon életfogytiglant. Egy cigány rasszista nem érdemel mást. Ha viszont mégsem roma, akkor mentsék fel. Hisz 17 éves, nem rasszista vagy kiképzett harcos, aminek látszik, mindössze hirtelen felindulásból ölt majdnem. Ha valaki cigánynak vallja magát, abban a pillanatban nem rasszizmus-ról, csak cigány-cigány konfliktusról van szó. Ez utóbbit nem kell eltagadni, de ezt cigány öngyűlöletnek hívják. Ha egy fiatal a fővárosban roma ösztöndíjat szeretne, cigány szervezetek írásos nyilatkozatával kell igazolnia származását, miután korábban több ezer nem roma jutott jogosulatlanul a pénzhez. A szabad identitásválasztás csalárdságát és kisebbségellenességét akkor értik meg a magyarok, ha felidézzük a magyarigazolványok ügyét: ezeket a kinti magyar szervezetek és az egyházak állították ki. Magyarországot háromféle gyűlölet jellemzi: az újkori magyar-magyar gyűlölet, amely arról szól, ki az igazi, a híg és a light magyar. A cigányok öngyűlölete és főleg a magyarok cigánygyűlölete az, ami megszűnni sose fog. Azt követelhetjük, hogy ne párosuljon szociális elnyomással, a tudástól való megfosztással, szegregációval, fizikai fenyegetettséggel.
MN: Milyen szerepe van mindebben a többségi politikának?
ZSJ: A politikai hatalom képviselői módszeresen kiszorították a cigányokat, koncként odadobták a faji előítéletes többség akaratának. Talán arra számítottak, hogy ezt szabályozni tudják: jobban megnyitni a szelepet vagy kevésbé. De az indulatok elszabadultak, nem visszafordítható indulatokat tápláltak be a társadalom többségébe. A legsúlyosabb és szimbolikus üzenet a többség felé, hogy mi vagyunk jogosultak megválasztani ennek a csürhének a képviselőit. Szándékosan használok ilyen erős szavakat, hogy az üzenet szimbolikus tartalmát érzékeltessem. Nyolc és fél millió cigány van az országban, amikor kisebbségi önkormányzatot választunk. Van ennyi cigány? Hiába tiltakozik a nemzetközi közvélemény és az unió; a politika nem ismeri be, hogy több mint egy évtizede feudális rendszert működtet, elnyomja a cigányok jogos érdekeit, felszámolja politikai jogaikat, és tönkreteszi szerveződéseiket. Kisebbségi jog címszóval tönkretették a cigányságot, majd ezen a területen is a cigányokra verték a balhét. Ehhez képest csak elkerülhetetlen adalék, hogy emberek egy része lelkesen veszt részt embertársai faji szempontból történő ellehetetlenítésében. Szabad a préda.
MN: Amikor 2002-ben Farkas Flórián választási szövetséget kötött a Fidesszel, a Roma Parlament támogatásáról biztosította Medgyessy Pétert. Pedig alig valamit ígért a cigányoknak.
ZSJ: Bíztunk az MSZP reformtörekvéseinek a sikerében. Korábban folyamatos konfliktusban álltunk a szocialistákkal, például Tabajdi Csabával vagy Kósáné Kovács Magdával, akik fölépítették a cigányokat elnyomó Lungo Dromot, és behozták Farkas korábbi helyettesét, Teleki Lászlót.
MN: Történt-e a romákat érintő pozitív változás a jelenlegi kormány idején?
ZSJ: Az MSZP semmit se produkált, nincs egy embere, aki cigányügyekben megszólítható lenne. Kormányzása óta a magyarországi cigányügy hibernált állapotba került. Egyetlen kivétel ez alól a családtámogatási rendszer átalakításában a rászorultsági elv előtérbe helyezése lehet.
MN: Miért hagyta ott az Országos Cigány Önkormányzatot (OCÖ) és mondott le a Romaügyi Tanácsban betöltött miniszterelnöki tanácsadói pozíciójáról?
ZSJ: A tanácsban az égvilágon semmi érdemi dolog nem történt, holott érdemi, stratégiai kérdéseket lehetett volna a miniszterelnök elé terjeszteni. Az OCÖ pedig hatalomhű, kontraszelektált szervezet. A cigányság és a hatalom közé ékelt szigetelőréteg, amelyen nem mennek át a cigányság érdekei. Vezetői ráadásul többször úgy vélték: nem feladatuk a politizálás. A rendszerváltást követő politikai hatalom átvette az Országos Cigánytanácsban, a Hazafias Népfrontban kialakított kápórendszert, és mindig lesznek olyanok, akik fenntartás nélkül kiszolgálják a mindenkori hatalom elvárásait. Maguk a cigányok is részt vesznek saját maguk elnyomásának fenntartásában. Miközben a romaügy irányítása a többségi politikai elit kezéből is kikerült, a manipulációkkal fölhergelt tömeg önállóvá vált, a politikusok által tálcán fölkínált cigányokkal bármit megtehet.
MN: A többség, a hatalom vagy a média manipulációjára gondol?
ZSJ: A cigányok munkanélkülisége egy százalékkal se csökkent, a faji előítéletet pedig a szegénység váltja ki és konzerválja. Ha a cigányok munkanélküliek, akkor az ország etnikai alapon kettéosztható rabszolgákra és rabszolgatartókra. Demagógia azt mondani, hogy a cigányok menjenek dolgozni, hiszen a magyarok adhatnak munkát, és ha nem adnak, a cigány nem dolgozhat. A rabszolgalétnek két típusa van: amikor még óriási szükség van a rabszolga fizikai-szellemi munkaerejére, és amikor már nincs. Nálunk ez utóbbi a helyzet. Ez foglalkoztatáspolitikai, emberjogi, alkotmányjogi és politikai kérdés. Az a rasszizmus, ha az állam tömegesen munkanélküliségben tartja a romákat. Ha nem számolják fel a romák munkanélküliségét, az polgárháborúhoz vezet. Nem az előítéletek ellen kell harcolni, hanem a szegénységet kell megszüntetni. A Nemzeti Fejlesztési Terv 2 ezt most lehetővé teszi: uniós forrásokból lehet fölszámolni a cigánytelepeket és a munkanélküliséget. Magyarországnak el kell ismernie, hogy a cigányokat cigányságuk miatt érik hátrányok, ezért a forrásokhoz is cigányként kell hozzájutniuk. Különben régiók elcigányosodása, felszámolhatatlan munkanélküliség és iskolai szegregáció várható. Ehhez képest kit érdekel Mortimer játéka az identitással és a karddal?
MN: Az Oktatási Minisztérium pénzzel és szakmai segítséggel ösztönzi, hogy megszűnjön a roma gyerekek iskolai elkülönítése. Ezt sem tartja kormányzati előrelépésnek?
ZSJ: Miután meghozták az első cigánytörvényt, hogy alattvalóik vezetőit ők választják, meghozták a második cigánytörvényt is: Magyar Bálint első miniszteri ciklusában vezették be a felzárkóztató oktatást, amely leszakította a cigány gyerekeket a többségiektől. Ahelyett, hogy megszüntették volna a szabad iskolaválasztás elvét.
MN: Ezt hirdeti a minisztérium is, ostor helyett mézesmadzaggal.
ZSJ: A jó szándékot nem vonom kétségbe, az eredményességet igen. Nem lehet megvásárolni az országot. Itt elveket kellene kimondani: alkotmányellenes bűncselekmény a faji megkülönböztetés. Nem jutalmazni, hanem büntetni kell, különben sosem érti meg az ország, hogy maga is részese egy elnyomó rendszernek. Az állam akkor is súlyosan törvényt sért, amikor elfogadja a gyűlöletbeszédet. Mindaddig, amíg valaki meg nem húzza a ravaszt.
MN: Mire vezetne a tiltás? Ön hol kezdené?
ZSJ: Azokat kellene megkérdezni erről, akik ellen a gyűlöletbeszéd irányul: elsősorban a zsidókat és a cigányokat. A zsidók számára képzettségük, kapcsolatrendszerük és egzisztenciális biztonságuk elegendő védelmet jelent. Más a helyzet a romák esetében: ha a korlátlan gyűlöletbeszéd aktivizálódik, nem kell Dunába lövést, Hitlert, Szálasit emlegetni, hisz a cigányellenes törvények üzenetét jól érti a társadalom. Az önkormányzatok elképesztő gyorsan elsajátították, hogy kell "lerendezni" a kisebbségi jogokat, az oktatási rendszer szereplői pedig azt, hogy kell megszabadulni a cigány gyerekektől. A minisztériumok is tudják, hogy kell romák támogatásaként föltüntetni azt, aminek a romák a közelébe sem férnek. Kérdezzük meg a cigányokat, át-élik-e a demokrácia szépségét az őket körülvevő gyűlöletbeszéd zsivajában. Magyarországnak a közvetlen és a közvetett népirtásban is viszonylag friss történelmi emlékezete és rálátása van. Most meg kellene állni. Gáz van.
