Film

Férgek és fűzfapoéták

Emilie Blichfeldt: A csúf mostohatestvér

Kritika

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, ahogy a filmipar figyelme (újra) a teljesíthetetlen szépségideálok felé fordult.

Ahogy az lenni szokott, a szórakoztatóipar gépezete éppen jóízűen bekebelezi saját kritikáját: a teljesíthetetlen szépségideálok köszönik, jól vannak, miközben néhány filmben kicsit szörnyülködhetünk, hogy milyen nehéz nem konvencionálisan szépnek lenni, vagy épp elveszíteni az ifjonti ruganyosságot. A tendencia leginkább az idősebb nők reprezentációjában mutatkozik: Demi Moore a testhorror műfaji keretei között dekonstruálja magát egészen sejtszintig (A szer), Renée Zellweger tulajdonképpen egész boldogan koslat a pasik után ötvenen túli anyukaként (Bridget Jones: Bolondulásig), Pamela Anderson jól megérdemelt hattyúdalát Las Vegasban adja elő (Az utolsó showgirl), Nicole Kidman pedig kalóriacsökkentett BDSM-afférba bonyolódik gyakornokával (Jókislány). A műfajok és hangnemek nagyon különböznek, de az üzenet nagyjából rímel: a társadalmi elvárások csak tönkretenni tudják a nőket, de így vagy úgy, tudnak még maguknak helyet követelni a nap alatt.

Ha kell, kis trükkökkel, ahogy A szerben láthattuk. Bár Emilie Blichfeldt norvég rendező kicsit ódzkodik a Coralie Fargeat-val hasonlítgatástól, a párhuzam mégis adja magát. Groteszk és pokolian vicces Hamupipőke-újragondolásának hősnője kétségbeesésében ugyanúgy a testmódosításhoz (vagy inkább testcsonkításhoz) nyúl, ahogy Demi Moore leselejtezett színésznője. A Grimm testvérek átdolgozásában ismert mese eredeti formájában is bővelkedik vérfagyasztó elemekben, de Blichfeldt még csavar egyet az alaphelyzeten, amikor központi alakjának Hamupipőke csúnyácska és irigy mostohatestvérét, Elvirát (Lea Myren) teszi meg. Nem lőjük le a poént, ha eláruljuk, a lány valójában nem is igazán gonosz és nem is igazán csúnya. Vesztére nem felel meg kora (a meg nem határozott, kissé elmosott 18–19. századi Nyugat-Európa) szépségideáljának, amelyet inkább Agnes/Hamupipőke (Thea Sofie Loch Næss) testesít meg. A két lány a korszak patriarchális és haszonelvű szemléletének köszönhetően köt ki egy háztartásban. Elvira özvegy anyja az elszegényedéstől tartva házasodik össze Agnes koros apjával. A boldog vőlegény az esküvő másnapján váratlanul meghal, ráadásul a végrendelet közzétételét követően az is kiderül, hogy mindkét fél pénztelen volt, és kölcsönösen remélt gazdagságot a frigytől. Nem marad más hátra, jó partit kell fogni Elvirának, hogy kirángassa a családot a szégyenletes szegénységből. A könyörtelenül pragmatikus anya pedig összes megtakarításukat Elvira módszeres, kínzással felérő „megszépítésére” kezdi költeni, hogy elnyerje a daliás Julian herceg (Isac Calmroth) szívét a hamarosan esedékes bálon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.