Film

Férgek és fűzfapoéták

Emilie Blichfeldt: A csúf mostohatestvér

Kritika

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, ahogy a filmipar figyelme (újra) a teljesíthetetlen szépségideálok felé fordult.

Ahogy az lenni szokott, a szórakoztatóipar gépezete éppen jóízűen bekebelezi saját kritikáját: a teljesíthetetlen szépségideálok köszönik, jól vannak, miközben néhány filmben kicsit szörnyülködhetünk, hogy milyen nehéz nem konvencionálisan szépnek lenni, vagy épp elveszíteni az ifjonti ruganyosságot. A tendencia leginkább az idősebb nők reprezentációjában mutatkozik: Demi Moore a testhorror műfaji keretei között dekonstruálja magát egészen sejtszintig (A szer), Renée Zellweger tulajdonképpen egész boldogan koslat a pasik után ötvenen túli anyukaként (Bridget Jones: Bolondulásig), Pamela Anderson jól megérdemelt hattyúdalát Las Vegasban adja elő (Az utolsó showgirl), Nicole Kidman pedig kalóriacsökkentett BDSM-afférba bonyolódik gyakornokával (Jókislány). A műfajok és hangnemek nagyon különböznek, de az üzenet nagyjából rímel: a társadalmi elvárások csak tönkretenni tudják a nőket, de így vagy úgy, tudnak még maguknak helyet követelni a nap alatt.

Ha kell, kis trükkökkel, ahogy A szerben láthattuk. Bár Emilie Blichfeldt norvég rendező kicsit ódzkodik a Coralie Fargeat-val hasonlítgatástól, a párhuzam mégis adja magát. Groteszk és pokolian vicces Hamupipőke-újragondolásának hősnője kétségbeesésében ugyanúgy a testmódosításhoz (vagy inkább testcsonkításhoz) nyúl, ahogy Demi Moore leselejtezett színésznője. A Grimm testvérek átdolgozásában ismert mese eredeti formájában is bővelkedik vérfagyasztó elemekben, de Blichfeldt még csavar egyet az alaphelyzeten, amikor központi alakjának Hamupipőke csúnyácska és irigy mostohatestvérét, Elvirát (Lea Myren) teszi meg. Nem lőjük le a poént, ha eláruljuk, a lány valójában nem is igazán gonosz és nem is igazán csúnya. Vesztére nem felel meg kora (a meg nem határozott, kissé elmosott 18–19. századi Nyugat-Európa) szépségideáljának, amelyet inkább Agnes/Hamupipőke (Thea Sofie Loch Næss) testesít meg. A két lány a korszak patriarchális és haszonelvű szemléletének köszönhetően köt ki egy háztartásban. Elvira özvegy anyja az elszegényedéstől tartva házasodik össze Agnes koros apjával. A boldog vőlegény az esküvő másnapján váratlanul meghal, ráadásul a végrendelet közzétételét követően az is kiderül, hogy mindkét fél pénztelen volt, és kölcsönösen remélt gazdagságot a frigytől. Nem marad más hátra, jó partit kell fogni Elvirának, hogy kirángassa a családot a szégyenletes szegénységből. A könyörtelenül pragmatikus anya pedig összes megtakarításukat Elvira módszeres, kínzással felérő „megszépítésére” kezdi költeni, hogy elnyerje a daliás Julian herceg (Isac Calmroth) szívét a hamarosan esedékes bálon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.