A kilencvenes években induló, konceptuális művészgenerációnak egyik olyan képviselője, aki életművében következetesen a mindennapi tevékenységekkel, a (látható és láthatatlan) női munkával foglalkozik. Az elsősorban nőknek tulajdonított technikákkal készült művein jelentős szerepet kapnak a rövid szövegek, önironikus kommentárok is. A mostani kiállítás címe reflektál a művész Teljesítem a kötelességem (1995) című diplomamunkájára, amelynek az elkészítése – a címében szereplő mondat repetitív „felhímzése” egy függönygurtnira – felölelt egy teljes szemesztert. Hasonlóan hosszú időtávot fed le egyik legismertebb műve, a Ha száz évig élek is (1997), amelyben a „day by day” feliratú, előre gyártott tekercsekre 8 éven keresztül, napról napra hímezte fel az „I think about the future” feliratot (a projekt akkor állt le, amikor a 100 évre megrendelt tekercsek maradékát ellopták az autójából).
Benczúr szinte minden művére jellemző, hogy ipari sorozatgyártással készült alapanyagok keverednek (simulnak egybe) a kézimunkával. A teljesség igénye nélkül: egy Levi’s boltból származó, az eltérő méretek miatt levágott nadrágszárdarabok a rájuk hímzett az „Egyformaság viszonylagos” felirattal; öltéssel, varrással készült munkák festővászonra (De jó lehet annak, akinek ennyi szabadideje van, 1994); nyugágyvászonra (Ma sem voltam a strandon, 1994) vagy épp MÁV-sötétítőre, narancshéjra, műszőrre, arany- és ezüstláncokra. A szövegek kirajzolódhatnak a pukkanós (puki) fólia egyes buborékjait kitöltő üvegfestékből, a falba „vert” gombostűk sorából, a kínai piacokon fellelhető gagyi izzósorokból, LED-ekből, de készülhetnek post-itekből, lehetnek a plafonon vagy a padlón, helyébe léphetnek a mozifilmeket hirdető neonreklámoknak. A művészre jellemző az installációs, térbeli gondolkodás, ez dominál a most látható kiállításán is.
Az apró, utcáról nyíló kiállítótér átlényegül, az installálás olyan hatást kelt, mintha betoppannánk egy barátunk garzonlakásába; a fregolin száradó „ruhák” alatt benézhetünk a kicsiny konyhába, megtekinthetjük a lakásdekoráció egyedi darabjait, vagy a vasalódeszkát megkerülve felmászhatunk a galériára. Épp csak ágy nincs.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
