„Úgy éltük meg az elmúlt kilenc-tíz évet, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban pedig a kard” – mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a Bálványosi Szabadegyetemen. Csakhogy ez a gondolat egyszer már elhangzott a magyar politikában. Lakner Zoltán politológus Facebook bejegyzésében emlékeztet arra, hogy ezt a gondolatot egyszer már Rákosi Mátyás is használta 1948-ban:
"Hogyha csak tőlünk függne, mi az újjáépítést úgy végeznők, hogy mind a két kezünkben kalapács vagy szerszám volna. Sajnos, a magyar reakció rákényszerít bennünket arra, hogy csak az egyik kezünkben legyen építő szerszám és a másik kezünkben kardot, vagy egyéb védő - és ha szükséges - támadó fegyvert tartsunk.
Egyébként csak pár szót kellett volna kicseréni Rákosi 1948-as beszédében, és ugyanígy működött volna az a két mondat is:
„Ezek az urak nyílt színen még most is csak úgy foghegyről oktatják ki különösen Kelet-Európa népi demokráciáit és magyarázzák nekünk a demokrácia kezdő alapelemeit. Ugyanakkor pedig a színfalak mögött leplezetlenül, mint a nemzetközi imperializmus ügynökei lépnek fel.”
Vagy éppen ez:
"Ha ezen a téren nem történik gyors változás, és nem szűnik meg ez a politikai liberalizmus, ha nem térünk rá a politikai felvilágosító munkára a saját otthonainkban is, akkor a reakciónak ezen a téren sikerül leépíteni azt, amit mi annyi áldozattal a demokrácia erősítésére felépítünk."
Igaz, ezt már 1948. november 27-én mondta az elvtársaknak.
