Rendszerkritikusok a periférián - Sopron-Záhony metróvonalat!

  • Miavecz Nóra
  • 2006.05.04 00:00

Belpol

Az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy agresszív vagy kevésbé agresszív kampánytechnikákkal ki tudja hatékonyabban mozgósítani a választókat. Van azonban egy réteg, amelyre e trükkök nem hatottak: ők tudatosan érvénytelenül szavaztak, vagy éppenséggel bojkottálták a választást.
Az elmúlt hónapok arról szóltak, hogy agresszív vagy kevésbé agresszív kampánytechnikákkal ki tudja hatékonyabban mozgósítani a választókat. Van azonban egy réteg, amelyre e trükkök nem hatottak: ők tudatosan érvénytelenül szavaztak, vagy éppenséggel bojkottálták a választást.

Az első fordulóban (azért ezt vesszük alapul, mert akkor valamennyi választásra jogosult voksolhatott, míg a másodikban csak a még nyitott 110 egyéni körzet polgárai) a választók 32,17 százaléka távol maradt, 47 302-en pedig érvénytelenül szavaztak (ez arányában Szabolcsban volt a legmagasabb). A mostani választásoktól egyébként megváltoztak az érvényesség feltételei: "A szavazat érvényességét - ha az egyéb feltételeknek megfelel - nem érinti, ha a szavazólapon bármilyen megjegyzést tettek, a jelöltek sorrendjét megváltoztatták, a jelölt nevét kihúzták, illetve nevet hozzáírtak" - olvasható a választási eljárásról szóló törvényben. Néhány szervezet és párt nagy valószínűséggel részese volt a nem vagy érvénytelenül szavazók táborának április 9-én.

"Rossz a struktúra, nincs valódi beleszólásunk a döntésekbe, felülről és centralizáltan irányítanak. Nincs valódi alternatíva, ezért bojkottáljuk a szavazást" - mondja X, az Autonóm Fiatalok Közösségének (AFK) egyik választási elemzője. A Ne menj el Szavazni Kampány (NSZK) provokátorainak

kiforrott elképzeléseik vannak:

"A rendszert nem az legitimálja, hogy az emberek elmennek szavazni, hanem az, ha nem döntik meg. Önmagában tehát nem elég nemet mondani, alternatívát is kell nyújtani. Mi alulról próbáljuk megszervezni magunkat, önszerveződő kis csoportokban, hálózatosan és hierarchiamentesen. Nem képviseleti demokráciában, hanem közösségben gondolkozunk, legyen szó akár a túlélésünkről, akár mozgalmi propagandáról, akár kölcsönös segítségnyújtásról. A választásellenes kampány az aktivistáskodásunknak tehát csak egy része, az élet minél több területén igyekszünk hasonlóképpen megszervezni magunkat."

Példaként említik a Critical Masst (a világszerte elterjedt biciklis felvonulást a városi kerékpározás népszerűsítésére), amelyen évről évre többen vesznek részt. De ilyen kísérlet a Food Not Bombs (Fegyver Helyett Kenyér!) elnevezésű, nemzetközi ételosztó mozgalom, illetve a squatmozgalom is (házfoglalás, szociális és kulturális célokat szolgáló alternatív közösségi tér teremtése). "Csak kísérletezünk, nem totális modellt kínálunk a kapitalizmus helyett. Senkire sem erőltetjük rá az anarchista diktatúrát" - érvel X.

A magát radikális demokratának tartó Humanista Párt (a nemzetközi humanista mozgalom része, valamint a Békejel egyik szervezője) az NSZK-sokkal ellentétben nem a választás teljes mellőzésére, hanem érvénytelen szavazásra buzdít. A szavazást jó dolognak tartják, de mert nincs olyan párt, amelyik következetesen erőszakmentes lenne, érvénytelenül voksolnak. "Nem adjuk a szavazatunkat olyan pártnak, amelyik a nevünkben háborút támogat, amelyik fenntartja azt a rendszert, amiben egyre több embert fenyeget a hajléktalanság, és nem áll ki következetesen a megkülönböztetés ellen" - mondja Várady Tibor pártelnök, aki maga is indult volna a választásokon, de végül nem sikerült összegyűjtenie a szükséges számú ajánlócédulát.

A rendszer kritizálása mellett abban is egyetértenek az AFK-val, hogy nem elég csupán nemet mondani, a szerveződés legalább olyan fontos - ám az autonómokkal ellentétben ők a civil aktivizmust a képviseleti demokráciában való részvétellel együtt tartják igazán hatékonynak: "A mozgalom nem helyettesíti a pártosodást. Hiszünk abban az ideában, hogy lehetnek olyan képviselők, akik valóban képviselnek minket, és proaktívan kapcsolatot tartanak a lakossággal." A párt éppen ezért arra buzdít mindenkit, hogy induljon ősszel az önkormányzati választásokon: "Ha valaki bejut, kidolgozunk egy programot, amelynek három fő pillére a valós demokrácia az önkormányzatoknál, a környezetvédelem és a lakhatáshoz való jog versus kilakoltatás témája lesz. Csehországban egy 19 éves lánynak sikerült bekerülnie az önkormányzatba, reméljük, itt sem lehetetlen."

A Zöld Párt szerint a választás nem tiszta, a rendszer súlyos visszaélésekre ad lehetőséget, amivel a pártok élnek is rendesen; honlapjukon erre számos példát hoznak fel, fotó- és hangdokumentációkkal együtt. Stekler Ottó, a Zöld Párt egyik tagja kifejti: "Mi nem a választást bojkottáljuk, csak úgy gondoljuk, hogy

nem tartható állapot,

ami most van: nem legitim a választás, nincsenek egyenlő esélyek, az utolsó hetekben megindul a tőzsdézés a pártok között, adják-veszik a szavazócédulákat, mert a jelenlegi nagy pártoknak egy céljuk van: kizárni minden lehetséges alternatívát, ami kontrollt vagy bármilyen számonkérhetőséget jelent." Ilyen körülmények között nem is akarnak bejutni a parlamentbe: sőt ők nem is politikai párt, mert a politika nem megoldás, csak megosztja az országot. Véleményük deklarálására március 17-én a Kossuth téren elégették választási ajánlószelvényeiket. Stekler a kopogtatócédulás rendszer helyett azt a módszert vezetné be, hogy - mint a választásokkor - mindenki a saját önkormányzatánál, a fülke magányában döntse el, kit ajánl képviselőjelöltnek. "Mivel ott személyazonossággal igazolnak, senki sem írhatja alá helyettem" - magyarázza Stekler, aki szerint jelen helyzetben csak alulról érdemes szerveződni, igaz, e téren egyelőre ők sem túl aktívak.

Azt mindenesetre tudják, hogy "a hagyományos környezetvédői hozzáállás elmaradott gondolkodásmód, meg kell birkózni a politikával, el kell mozdulni a hagyományos környezetvédő szemléleten egy kicsit túlmutató, a jövő gazdasági technológiái felé vezető zöld gondolkodás felé. Mindezt jogállamban. Ami most nincs."

Örök élet, ingyensör, adócsökkentés háromszög - ezek az érvénytelen szavazásra biztató Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) programjának sarkalatos pontjai, de gyakorlatilag bármit (boldogságot, szépséget, pénzosztást) hajlandók voltak megígérni. Mármint az összes Nagy Istvánok, ugyanis a párt valamennyi egyéni jelöltjét így hívták - leszámítva a később csatlakozott Niner-Kudurri-Ussurt.

Az ötletgazda, Kovács Gergő street art művész az igazi pártok kifigurázásaként és az ígéretverseny kiröhögtetésére ötlötte ki a kétfarkú kutya figuráját, illetve az "álpártot". Az MKKP-nak egyébként se a demokráciával, se a választásokkal nincs baja, a választási kampányt azonban a demokrácia paródiájának tartják. Ezért is hirdettek konkrét programmal, helyszínnel, időponttal elmaradó nagygyűlést, hogy felhívják a figyelmet a pártok "öndicsőítő" rendezvényeinek totális feleslegességére. A választásokon ők is érvénytelen szavazásra biztattak (a párt igény esetén kétfarkú kutyát ábrázoló matricát adott pártolóinak, akik ezt felragaszthatták a szavazólapra). A poénnak indult kampány országos ismertségre tett szert: a párt szegedi kampányközpontján kívül többek között Budapesten, Székesfehérváron, Kaposvárott és Veszprémben is plakátkampányoltak önkéntes szimpatizánsok, többen is felajánlották nekik az ajánlócédulájukat, holott mindenki tisztában volt azzal, hogy nem bejegyzett párt az MKKP. A negatív kampány aztán őket is elérte: megalakult az Egyfarkú Kutya Párt, amely az interneten valótlan rágalmakat kezdett terjeszteni az "álpárt" jelöltjeiről. Baráti szervezetként, hasonló meggyőződésből alakult meg viszont a Multifarkú Kutya Párt, amely

már kettő darab örök élet,

vezetékes sör és a Sopron-Záhony 8-as metró ígéretével igyekezett túllicitálni a kétfarkúakat. A váci Negyedik Út szintén aktívan kampányolt, saját plakátokat készített, és ugyancsak beígérte a csillagos eget. Kovács Gergő elmondta azt is, hogy számára érthetetlen okokból idővel a szegedi fideszesek közül sokan meggyőződéssel vallották: az MKKP-t az MSZP pénzeli. Vélhetőleg a választási eredmény megerősítette őket ebbéli meggyőződésükben. Azt persze lehetetlen megállapítani, hogy hányan voksoltak valójában a kutyapártra, de az bizonyos: a Csongrád megyei 2. választókörzetben (Szeged egyik fele), ahol az MKKP kampányközpontja volt, másfél százaléknyi érvénytelen szavazat született.

Lakner Zoltán politológus úgy látja, "még nem volt és nem is lesz olyan gazdasági-társadalmi-politikai rendszer a történelemben, amely 100 százalékos támogatottságot és konszenzust élvezne. Ha pedig van szólásszabadság, gyülekezési jog és szervezetalapítási szabadság, akkor a rendszer saját ellenzéke is kialakul és működhet, ameddig nem alkalmaz erőszakot." A beágyazott politikai szervezetek mellett igen nehéz versenyképessé válni, információkat eljuttatni a társadalom egy megfelelően széles köréhez, ráadásul minél több embert meggyőzni a világ egy másféle, még sosem volt módon való berendezésének lehetőségéről és realitásáról. A politikai alternatívává váláshoz ráadásul nem elég a "de rossz a világ" üzenete, hanem komoly meggyőzési technikákra, erőforrásokra is szükség van - mondta Lakner Zoltán lapunknak. Török Gábor politológus szerint "ezeket a politikai erőket nem lehet sem komolyan venni, sem komolyan elemezni, sem jelentőségük, sem esélyük. Egy szubkultúrát, réteget szólítanak meg, amely azonban makropolitikailag láthatatlan. A politikai tényezővé váláshoz több kell: értelmes program, sok pénz, hiteles vezetők, fogékony szavazók stb. Ráadásul nem új, másrészt nem sajátosan magyar jelenségről van szó. Ilyen antiestablishment típusú politikai szerveződések korábban is működtek már. Valószínűleg az internetnek komoly szerepe lehet abban, hogy low budget alapon is viszonylag komoly elérést képesek generálni."

Összeszalámizott demokrácia

A szavazás bojkottjára, illetve érvénytelen voksolásra biztató, alternatív, szélsőbalos és antiglobalista mozgalmak külföldön is vannak. Mindegyiküket összeköti a neoliberális gazdaságpolitika és a konzervatív értékrend diktátuma elleni tiltakozás.

Kanadában például egy Edibleballot nevű szervezet kedvenc időtöltése a szavazócédula-zabálás, amivel arra akarnak ráébreszteni mindenkit, hogy az átlagember politikai részvétele mindössze addig tart, amíg ki nem lép a szavazófülkéből. Nem forradalmat akarnak, de a demokratikus változások szerintük csak széles körű társadalmi megmozdulásokkal érhetők el. A szavazócédulák majszolásán kívül még vagy tízféle megsemmisítő módszert ajánlanak azoknak, akiknek ehhez nincs gusztusuk: használják vécépapírként, dugják fel az orrukba, vagy éppenséggel csavarjanak bele egy óriási jointot, és szívják el.

Ankarában a szalámi dívik megsemmisítő eszközként. Christos, az egyik török aktivista - aki egyben a helyi szavazatszámláló bizottság tagja - elmesélte, hogy egyetlen szalámis szavazat körülbelül 100 másik szavazatot képes megsemmisíteni. A megfelelően kiválasztott szalámiból az egész napi tárolás során ugyanis kiszivárog az olaj, elmosva a többi boríték tartalmát is, érvénytelenítve ily módon a szavazatokat. Ezért Ankarában a jó anarchista korán kel, és elsőnek adja le szavazatát - az egész rendszer ellen.

Franciaországban a Parti Blanc, az Üres Szavazólap Pártja azért a lehetőségért kampányol, hogy lehessen érvényes, de egyik jelöltet sem preferáló voksot leadni, amellyel a választópolgár a jelenlegi politikai választékkal szembeni elégedetlenségét fejezhetné ki. Mások lennének így az arányok, változna a bejutási és a finanszírozási küszöb, tehát jobban működne a demokrácia - ha pedig a "fehér" szavazatok elérnének egy bizonyos százalékot, új választásokat kellene kiírni.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.