Magyarországon a rendszerváltást követő évek elsősorban a kisebbségben lévők helyzetét nehezítették meg: a politikai reformok megalkotásánál a magyar törvényhozók egyáltalán nem vették figyelembe a kisebbségieket - állítja a Human Rights Watch/Helsinki jelentése. A romák elszigeteltségük, rossz társadalmi pozíciójuk miatt alig képesek saját érdekeik és jogaik védelmére; ezzel - részben - összefüggésbe hozható, hogy az elmúlt években újra megerősödtek a romák ellen elkövetett rendőri túlkapások. A szervezet legutóbbi, 1993-as jelentésével egy időben a szervezettől független Kertesi Gábor közgazdász is készített egy tanulmányt, amely szerint ha a magyarországi romákat ´93-94-ben ért hatósági diszkriminációs és rendőri jogsértéssel járó eseteket összeadnánk, és arányosítva a teljes magyar népességre vetítenénk, mintegy 180 ezerszer történt volna jogellenes fellépés magyar állampolgárral szemben a hatóságok részéről. Ha ehhez hozzáadjuk az általában "erőszakosnak" és "diszkriminatívnak" minősíthető cselekmények arányosan vetített számát, a további 560 ezer eset már megmozgatja az ember fantáziáját.
Üdvözlünk az őrsön
Az ORFK által néhány hónapja kiírt pályázatra olyan, II-IV. évfolyamos, középiskolás roma fiatalok jelentkezését várják, akik "vonzódást éreznek a rendőri pálya iránt", tanulmányi eredményük legalább közepes, "a törvényekkel összeütközésbe nem kerültek", valamint szüleik beleegyezésüket adják ahhoz, hogy ösztöndíjszerződést kössenek a rendőrséggel. A testület szándéka: növelni a roma rendőrök számát.
A rendőri hivatást ily módon elsajátítani szándékozó, első körben mindössze húsz leendő "cigány származású rendőrrel" az ORFK tanulmányi szerződést köt: a hallgatók tanulmányi eredményüktől függően 500-2000 forintos havi tanulmányi ösztöndíj mellett tanszerköltség-térítést, ruhapénzt, valamint kollégiumi elhelyezést kapnak. Cserében arra kötelezik magukat, hogy a sikeres érettségi vizsgát követően rendőr-szakközépiskolában vagy a Rendőrtiszti Főiskolán folytatják tanulmányaikat. A kétéves tiszthelyettesképzőben (aminek elvégzése, az érettségi megszerzése mellett, egy 1992-es főkapitányi rendelkezés nyomán mindegyik, nem diplomás rendőrnek kötelező) többek között angol vagy német nyelvet, közrendvédelmet, nyomozástant, informatikai ismereteket, valamint - 170 órában - intézkedéslélektant tanulnak. Egy év elteltével, próbaidősként már terepen intézkedhetnek - igaz, csak korlátozott jogkörrel -, a tiszthelyettesképző befejezése után pedig "minőségileg képzett" rendőr válik belőlük (´91 előtt egy hathetes gyorstalpaló után már fegyverrel a kezében teljesített szolgálatot a jelölt, igaz, utána még tíz hónapig képezték tovább).
A pályázattal megcélzott megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Heves) fiatal cigány lakosságának nem csupán hosszú távú munkát adna az ORFK: csökkentenék a rendőrhiányt is. Zsinka András ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság személyügyi főosztályának helyettes vezetője szerint részben javíthatná a romák és a rendőrök közötti elmérgesedett viszonyt, ha több roma rendőr lenne soraikban.
A rendőrségnél az állások közel tíz százaléka betöltetlen, ez közel 3500 üres helyet jelent - leginkább a hierarchia legalsó fokain -, és havonta 100-120 rendőr távozik a csapattól; minden bizonnyal nem ez a húsz roma rendőr jelenti majd a megoldást a létszámhiányra. A bankokhoz, őrző-védő cégekhez, gazdasági társaságokhoz való nagy elvándorlás egyik oka Zsinka András szerint a rendőrök alacsony fizetése: havi 30-35 ezer forint. A szakma ettől függetlenül népszerű a fiatalok körében: idén a kétéves helyettes rendőrtiszti iskola 1800 helyére hatezren jelentkeztek. Egyre kevesebb a tapasztalt "öreg róka", akiktől tanulni lehetne. A jövőben a kétéves tiszthelyettesi képzés tananyagába beemelik a romák kultúrájáról és hagyományairól szóló anyagot: talán, ha megismertetik a cigány kultúrát és történelmet a rend őreivel, "megértőbbek és toleránsabbak lesznek a romákkal szemben" - mondta az ezredes a Narancsnak.
A pályázat egyelőre kísérleti jellegű: az is kérdés, hogy az őrsökön mit fognak szólni a rendőrök az "etnikumbeli" kollégákhoz. Az ezredes határozottan állítja, hogy belső megkülönböztetés sohasem volt, és az előfordulása is kizárt. Példaként említette, hogy náluk a rendőrnők sincsenek kitéve megkülönböztetésnek (a pályázni vágyó 20 roma fiatal közül egyébként négy lány is lehet). A rendőr, az rendőr, "ezek a fiúk pedig színesítik majd a rendőri állományt" - mondta Zsinka.
Az állomány katalizálása
Az elképzelés hatékonyságáról csak találgatni tud Bólyai János, aki a Rendőrtiszti Főiskolán tanítva nemegyszer találkozott már romaellenességgel. Az egyik problémát az okozza - fejtegeti -, hogy a rendszerváltást követően a rendőrségnél nem történt igazi személyi változás, "az emberek pedig általában megkövetelik a rendőröktől a keménységet és a maximális hatékonyságot", emiatt aztán rendőreink esetenként felhatalmazva érzik magukat diszkriminatív lépésekre, sokszor brutalitásra. Szerinte azonban elképzelhető, hogy a romákkal szembeni súrlódások enyhítését célzó pályázat rosszul sül el: mint Kurt Lewin szociálpszichológus rámutatott - emlékeztetett Bólyai - egy kisebbségből a többségi csoportba kerülő személynél felléphet az öngyűlölet és a megvetés, előfordulhat a származási csoport megtagadása; lehet, hogy a roma rendőr a saját csoportjából származókkal szemben sokkal erősebb diszkriminációval lép fel.
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke erre ironikusan annyit jegyez meg: a roma rendőr nem üti meg roma testvérét, és ez "javítja a rendőrök romák elleni atrocitásairól szóló statisztikákat". Noszkai Gábor független jogász szakértő még ennél is tovább megy: szerinte egy romának, ha rendőrnek áll, fel kell adnia identitását. Zsinka ezredes viszont abban reménykedik, hogy ha ezek a fiúk-lányok dolgozni kezdenek, "katalizálják" majd az állományt; "máshol lesznek a hangsúlyok".
Hogy most hol vannak, arról talán ősszel megtudhatunk valamit a Csepeli György vezette kutatás eredményeiből: a szociálpszichológus a rendőrök mássággal kapcsolatos attitűdjeit kívánja feltérképezni. "A kisebbségek jelenlétére mindenhol szükség van, a jog pedig nem ismer különbséget ember és ember között." Véleménye szerint mindegy, hogy a rendőr roma vagy sem, hiszen a szolgálati szabályzat nem tesz különbséget sem elkövető, sem felderítő szinten (a valóságban ez, úgy tűnik, nem egészen így van: lásd "Nemzetközi károkozás" című keretes írásunkat - a szerk.). Azt ő is elismeri: a rendőrség szervezetéről kialakult véleményt pozitívan befolyásolná, ha a diszkriminációnak még a látszatát is elkerülnék.
Ez nem mindig sikerül. Tonhauser László rendőrezredesként még ´93-ban is úgy nyilatkozott: "Nem tudom elfogadni, miért ne mondhatnánk ki, hogy van cigánybűnözés, amikor például a cigányzene, a cigányfolklór kifejezések használhatók." Ez a kifejezés Noszkai szerint már csak azért is elfogadhatatlan, mert "bár a kisebb vagyoni kárt okozó tyúklopásban elképzelhető, hogy több a roma elkövető, a privatizációs visszaélések esetében meglehetősen alulreprezentált a cigányság".
"A rendőr nem pusztán állampolgár, hiszen az erőszak monopóliuma az ő kezében van, és tudatában kell lennie, hogy az állampolgárt meghaladó felelősséggel rendelkezik", állítja Noszkai. A rendőrségi túlkapások száma valószínűleg nem nőtt, csak napjainkban többet lehet az ilyen esetekről megtudni. Évente 700-800 esetben tesznek feljelentést rendőrök ellen bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekménye miatt. Szakértők szerint ez az előforduló eseteknek csupán a töredéke: nem mindenki fordul jogvédő szervezetekhez.
Hézagok a törvényben
Kuncze Gábor belügyminiszter egy márciusi nyilatkozata szerint "előfordul: azért gyanúsítanak meg valakit bűncselekmények elkövetésével, mert cigány. Ez tűrhetetlen, ez ellen a leghatározottabban fel is lépünk. (...) A parancsnoknak felelnie kell rendőrei tetteiért." Az ügyészi nyomozó hatóságok, amelyek a rendőrök elleni feljelentéseket vizsgálják, az esetek túlnyomó részében megszüntetik az eljárást, legtöbbször azért, mert "bűncselekmény nem állapítható meg", vagy a "tettes ismeretlen" - azaz az esetek rendőr tanúi fedezik egymást. Ez bűnpártolás - állítja a téma egyik szakértője, Kőszeg Ferenc országgyűlési képviselő (SZDSZ), a Magyar Helsinki Bizottság vezetője. A jogszerű rendőri fellépést a roma rendőrök számán - ha ez egyáltalán fontos -, a rendőrök képzettségén és felszereltségén kívül a törvényi háttér is befolyásolja. Márpedig az 1994. évi XXXIV., a rendőrségről szóló törvény (Rtv.) a témával foglalkozó szakértők szerint aggodalomra ad okot. Az "új" szabályozás hézagjai - állítják - továbbra is utat engednek a rendőri önkénynek. A törvény vélelmezett hibáit egyébként az Alkotmánybíróság három indítvány alapján vizsgálja. "A múltban megszokott rendőri normákat követve lehetetlen egy jogállamhoz méltó rendőrséget létrehozni" - utal a legalapvetőbb ellentmondásra Bólyai.
Jobb törvényt kellett volna alkotni: mint arra Kőszeg Ferenc is utalt egy, a törvényt és az arra támaszkodó Szolgálati Szabályzatot (Sz. Sz., 3/1995. [III. 1.] sz. BM-rendelet) bíráló tanulmányában, az új több tekintetben visszalépés az előző, ´89-ben készült jogszabályhoz képest. Bár például a fegyverhasználat lehetőségét a törvény szűkítette, számos ellentmondás van mindkét szövegben.
Az még csak hagyján, hogy a rendőr információkérés céljából, "annak idejére" bárkit feltartóztathat. Ha viszont a polgár nem ad információt, a törvény nem fenyegeti semmilyen következménnyel; a feltartóztatást pedig akkor kell megszüntetni, ha az intézkedés a célját elérte. Így, ha nem érte el, napokig szobrozhat a polgár és a rendőr. Nem igazán humoros azonban, hogy a törvény szerint a rendőr az "elkövetővel" szemben intézkedik, holott jogállamban akkor "elkövető" valaki, ha ezt bíróság állapítja meg róla. A testület intézkedő tagjának szemében tehát mindenki potenciális bűnöző. A rendőri intézkedés során egyébként "annak jogszerűsége nem vonható kétségbe", és a "jogszerű" intézkedésnek való ellenszegülés esetén "kényszerítő eszközök alkalmazhatók".
"Mivel a törvények a társadalom többségét veszik figyelembe, a kisebbségiek pedig a többségtől eltérő vonásokkal rendelkeznek, a jogsértések is nagyobb számban fordulnak elő a kisebbségiek körében" - mondja Szikinger István, az Alkotmány- és Jogpolitikai Intézet (COLPI) munkatársa. A kisebbséghez tartozókat nagyobb számban ellenőrzik, ami egyenesen vezet ahhoz, hogy a statisztikák szerint "több" a kisebbségi elkövető. A cigány rendőrök számának növelése a jogász szakértő szerint sem más, mint kampánykérdés.
"Politikai nyomás nehezedik a rendőrségre, hogy enyhítsen a roma-rendőr-konfliktusok élén és csökkentse számukat", amióta hivatalba léptek és tevékenykednek az ombudsmanok és a nemzetközi szervezetek (a már említett Watch mellett az Amnesty International) is egyre nagyobb számban számolnak be az emberi jogok megsértéséről.
A Narancs értesülései szerint egyébként a rendőrség vezető köreiben a magas bűnözési arány láttán - még a törvény megalkotása előtt - megfogalmazódott: mivel a szocializmus idején kevesebb volt a bűnelkövetés, vissza kell állítani a régi rendszer régi törvényeiből valamit - ez a megoldás. A COLPI munkatársa szerint nem túlzó a megállapítás: a testület törvényesíteni próbálta módszereit; "a rendőrségi törvény ismeretében ez részben sikerült is".
Eperjesi Eszter
Vultur Csaba
"Nemzetközi károkozás"
A Human Rights Watch/Helsinki jelentésének budapesti publikálása után a Magyar Rádió tudósítója megszólaltatta Gellért Kis Gábort, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnökét, aki szerint a jelentés nem a valóságot tükrözi, és megjelenése kárt okozhat Magyarország nemzetközi megítélésének. A jelentés ajánlásokban szólítja fel a kormányt, hogy "vesse alá magát a nemzetközi jogból fakadó kötelezettségeinek".
Az alábbiakban a Watch-jelentés egyes pontjait emeljük ki, valamint (dőlt betűkkel) a korábban nagy sajtóvisszhangot kiváltott esetek közül emlékeztetünk néhányra.
A szervezet elvárja, hogy a kormány tiltsa meg a romák elleni diszkriminációt az állami, a nyilvános és a kereskedelmi szférákban, valamint "rettentsen el a romák elleni rendőri erőszaktól és büntesse azt: a túlkapások elkövetőit állíttassa bíróság elé". Megfogalmazzák annak fontosságát is, hogy a rendőrség kötelékén belül működjön független, állandó felügyelő hivatal, amely a rendőrök ellen benyújtott kérelmeket vizsgálja. A Narancs - a Legfőbb Ügyészségről származó - 1995-ös adatai szerint például 1993-ban 1739 esetben érkezett feljelentés rendőrök ellen, ebből kényszervallatás miatt 275-öt regisztráltak. Az összes feljelentés után csupán négy esetben emeltek vádat.
A Watch jelentése felhívja a kormányt arra is: vizsgáltassa ki a bántalmazottak panaszait a zaklatásokról és a rossz bánásmódról. A Magyar Helsinki Bizottság jelentése szerint egy alkalommal két előállított egyikét, egy román állampolgárt annyira bántalmaztak, hogy kéthetes kórházi kezelésre szorult. A bántalmazó rendőröket feljelentették, a nyomozóügyész azonban nem látta bizonyítottnak, hogy a rendőrségen keletkeztek a sérülések. A tanúként kihallgatott rendőrök azt állították: az előállított ellenállásának leküzdésére kellett erőszakot alkalmazniuk.
A szervezet szerint nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a skinheadcsoportok működésének megfigyelésére. A Roma Sajtóközpont információi szerint azon a napon, amikor megkezdődött az emlékezetes 1994-es gyöngyösi Molotov-koktélos támadás skinhead elkövetőinek büntetőpere - a roma Farkas család házát felgyújtották -, ismeretlenek újból megtámadták a házat: ablakait kövekkel zúzták be.
A szervezet kéri a kormányt, hogy szüntessék meg a nagyszabású rendőri kommandóakciókat a roma telepek ellen, vizsgálják felül az eddig végrehajtott akciókat, és helyezzék vád alá az abban résztvevőket, valamint azokat, akik engedélyt adtak a támadásokra. A Pécs melletti György-telepen 1995-ben egy lopás gyanúsítottainak keresése közben sokakat összevertek a telep roma lakói közül.
A Watch szerint lényeges a kormány fellépése az iskolai megkülönböztetés ellen. A Roma Sajtóközpontnak nyilatkozva Magyar Bálint kultuszminiszter is elismerte, hogy felfedezhetők diszkriminatív elemek a kisegítő iskolába kerülő tanulók kiválasztása során: a tanulók fele cigány.
A Watch felhívja a kormány figyelmét, hogy tartassa be a munkaerőpiaci megkülönböztetés megfékezésére hivatott tiltó intézkedéseket. Szintén Pécs környékén történt 1996-ban, hogy leendő munkaadók olyan információs lap kitöltését várták el a Munkaügyi Központ ügyintézőjétől, amelyen jelölték, ha a munkavállaló cigány.
