"Anyukám meg van szédülve a szobában, meg van szédülve az anyukám" - ezzel fogadta a 13 éves Ketrin a nagynénjét. Balogh Gizella és húga, Aranka hétfőn hajnali fél öt után indult dohányt törni; Gizella dudált testvérük, Mária háza előtt, de ő nem jött ki. A kertkapu sértetlen volt, de a bejárati ajtó be volt törve, az ajtófélfán sörétnyom. A házban a véres pólós és rövidnadrágos kislány fogadta Gizellát. A nyakára már rászáradt a vér, szája földagadt, arca sápadt és földuzzadt volt, sokkos állapotban állt a ház jobb oldali szobájában. Gizella öt lövedéknyomot vett észre a karján. Mi történt, kérdezte Ketrint. "Csak becsapódott az ajtó, azért lett minden véres" - felelte a kislány.
A kis előszobából balra nyíló nagyszoba ajtaja nyitva, paplan a földön; az ágyon feküdt Mária, körülötte mindenhol iszonyatos mennyiségű vér. A 45 éves Mária a jobb oldalán feküdt, véres bal lába lelógott, a keze maga előtt, a testvérek elmondása szerint rajta több lövés volt, mint a kislányon. "Mari, Mari, mi van veled, meghaltál?" - kiáltott föl Gizella. Ekkorra már Aranka is bejött a házba. ' megfogta a nővérüket, aki jéghideg volt - öt órája holtan feküdt. A kislány ezt az időt egy fedél alatt töltötte vele.
Az utolsó utca
Éjjel tizenkettő körül a szomszédok több durrogást hallottak; hogy miért nem nézett körül senki, nem tudjuk. Volt, aki félt, volt, aki azt hitte, csak vadásznak a környéken. A második szomszédasszony ki is küldte a férjét, ám ő nem látott semmit sem. Máriáék házába a bejárati ajtón is belőttek, és a kislány szobájába is; utóbbiban ablaküvegcserepek hevernek a földön. Hogy Máriát álmában gyilkolták-e le, vagy az előszobában lőtték le, és onnan vánszorgott az ágyára, nem tudjuk - az első verzió a valószínűbb, mert vérnyomok csak az ágynál vannak.
A Bocskai utca a falu szélső utcája, Máriáék háza mögött kezdődik a kukoricás, aztán meg a határ Nyírbogát felé. Habár Kislétán is gettószerűen, a magyaroktól elkülönülten, három helyen élnek a romák, klasszikus cigánytelepekről nem beszélhetünk. A Bocskai utcában szegényes, de szépen gondozott házak állnak, szemét nincs, a vécé a legtöbb háznál kint van ugyan, ám a porták rendben vannak. Az 1870 lakosú falu 35 százaléka cigány; a legtöbbjük, ha idénymunkásként is, de dolgozik. A Balogh család is: Mária édesanyja tíz gyermeknek adott életet, most a másodikat vesztette el. Az idős asszony most a kicsi lányért retteg. "Csukd be majd az ajtót anya után" - szólt oda nagynénjének Ketrin, amikor a mentők felfektették a hordágyra. Rokonai bekísérték a kislányt a nyíregyházi kórházba, amelynek intenzív osztályán hatórás műtétnek vetették alá. Sokáig életveszélyben volt, jelenleg kritikus az állapota. Fején, felsőtestén és jobb karján tucatnyi lövedéket találtak.
A helyi romák semmi gyanús dolgot nem észleltek a napokban: sötét terepjárók vagy ismeretlen emberek nem fordultak meg a Bocskai utca környékén. Pénzes Sándor polgármester elmondása szerint a településen békében élnek egymással romák és nem romák, Baloghék is egy voltak a sok, folyton dolgozó család közül. Uzsora éppen emiatt nincs is Kislétán. Máriának 12 éve halt meg a férje, nagyobbik lánya külön él az élettársával; Mária egyedül nevelte a helyi vegyes iskola hatodik osztályát jó eredménnyel befejezett Ketrint.
Ott jártunkkor a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai lepik el a környéket; az idős édesanyát és a nővéreket Mária egy korábbi kapcsolatáról faggatják udvariasan. Aranka szerint egy éve volt egy futó kapcsolata a nővérének, de az már rég lezárult. Később a falu egyik potentátjától tudjuk meg, hogy az ügy hátterében "szerelemféltés" állhat; a volt szerető időnként még hívogatta Máriát. Más kérdés, honnan szerezhet egy egyszerű cigány ember sörétes puskát.
Merényletek
A történetet az is gyengíti, hogy a hajnali hat óta nyomokat gyűjtő és információkat szerző rendőrök villámgyorsan ellenőrizhetik a szomszéd faluba való férfi alibijét. Igaz, az egyik korábbi, romák ellen elkövetett gyilkosság nyomozásában hosszú hónapokkal később jutott el odáig a rendőrség, hogy az áldozat rokonságának a gyilkosság éjszakáján való telefonbeszélgetéseit ellenőrizze.
A rendőrség már hétfőn délután arról adott ki közleményt, hogy az ügy rokonságot mutat a romák ellen elkövetett többi támadással. A Narancs helyszíni gyorselemzése után elmondható, hogy a korábbi helyszínekhez hasonlóan Kisléta is alig negyedórányira fekszik az autópályától, vagyis könnyen megközelíthető. A közvilágítás itt sem jó, és faluszéli utcáról van szó, bár nem a legutolsó házról, mint Tatárszentgyörgyön vagy Tiszalökön. A legtöbb információt itt is egy kislány tudhatja: Ketrin ugyanúgy láthatta az elkövetőket, mint a tatárszentgyörgyi Bianka, akinek a kezét találták el a támadók. Kislétán nem volt Molotov-koktél, mint a korábbi esetekben, és nem láttak sötét dzsipet sem. Ugyanakkor most történt meg először, hogy az elkövetők bementek a házba, és ott ölték meg áldozatukat (eddig vagy kívülről lőttek, vagy a házból kilépőket mészárolták le). A támadásokra éjfél körül kerül sor, gyakori a vasárnapról hétfőre virradó nap (most is így volt). A megtámadott házak mellett rét, erdő vagy egyéb menekülésre alkalmas hely van. A rendőrség eddig már hét esetet összekapcsolt a fegyverazonosság alapján. Az elkövetők tehetős emberek lehetnek; terepjárójuk és drága fegyvereik legalábbis erre utalnak. A rendőrség szerint rendőrök, katonák vagy egyéb fegyveres szervek tagjai lehetnek az elkövetők között, mert feltűnően jól céloznak, jól mozognak terepen, és átgondolt katonai akciókat hajtanak végre; többnyire bekerítik az áldozatokat, és több felől is céloznak.
Galgagyörkön 2008. július 22-én sörétes és golyós fegyverekkel lőttek rá három házra. Piricsén Molotov-koktélt dobtak két lakóépületre, mindkettőben gyerekek is aludtak. Sörétes puskából lövéseket adtak le, egy idős asszony megsérült. Nyíradony-Tamásipusztán tavaly szeptemberben lőttek rá egy házra, melyben szülők és gyerekek is aludtak. Decemberben Alsózsolcán lőttek rá egy fiatal cigány férfire, aki fát akart lopni. Két halálos áldozata volt a nagycsécsi ügynek, apa és kisfia halt meg Tatárszentgyörgyön, legutóbb pedig egy férfi Tiszalökön. A hátramaradt családtagok semmilyen segítséget sem kaptak az államtól traumáik feldolgozásában. A romák a legintenzívebben Tatárszentgyörgyön szervezték meg magukat, ám a járőrözést hónapokkal később abbahagyták, mert nem tudták fizetni a fölmerülő költségeket.
