Új terv készül a római-parti mobilgátra

Pótcselekvés

  • Kádár Bálint
  • 2013. augusztus 25.

Belpol

Új engedélyezési eljárást kezdeményez a főváros a Római-parton létesítendő mobilgát ügyében, miután a februárban elfogadott tervek a civil és szakmai tiltakozások hatására jelentősen megváltoztak. Pedig a főváros csak látszólag hallgatta meg a terv ellenzőit: minden jel szerint nemcsak a Római-part természeti környezete károsul, de a város gazdálkodása is.

Fél éve fogadta el a Fővárosi Közgyűlés a Római-parton húzódó mobilgát koncepcióját, zöld jelzést adva az engedélyezési tervek elkészítésének. Sokan gondolhatták, hogy végre rendeződhet a több évtizede hanyagolt, botrányos ingatlanfejlesztésekről híres Római-part helyzete és Csillaghegy mindeddig megoldatlan árvízvédelme is. Vaskos műszaki dokumentáció bizonyította, hogy alumíniumelemekből biztonságos és teljesen eltüntethető árvízvédelmi mű épülhet a parton, látványtervek ígértek rendezett parti sétányt sok fával és biciklissel, míg a tanácsteremben a tervet támogató molinókkal vonult fel egy civil szervezet.

Sokan voltak viszont azok is, akik a római-parti ingatlanpanamák diadalát, Budapest egyik utolsó természetes fövenyes dunai partszakaszának teljes átalakítását, a part majd' összes fájának és gazdag élővilágának kiirtását vizionálták. Okkal: a látványtervekkel teli műszaki dokumentáció a népszerű déli partszakasz 20 méter széles letarolását vetítette előre, míg a Római északi szakaszán egy fásíthatatlan lapos földgáttal számolt, amely a mobilgát talapzata lett volna. (Lásd: Gát a gátnak, Magyar Narancs, 2013. március 7.)

Változott

Bár korábbi ígéretek szerint nyáron kezdődtek volna a munkálatok, júliusban a tervező kérésére megszüntették az engedélyezési eljárást; a műszaki tartalom ugyanis annyit változott a tavaszszal beadott kérelemhez képest, hogy az eredeti környezetvédelmi hatástanulmány és fakivágási terv érvényét vesztette.

Az új elképzelések szerint eltűnne a vízzáró agyagréteg (amire nem lehetett volna újabb fákat ültetni), és nem kell minden fát kivágni a mobilgát 10 méteres körzetében - ilyesmi csak a fővédvonalnál szükséges, az pedig a 200 méterrel beljebb fekvő Nánási út-Királyok útja vonalán marad továbbra is. Az alapozást sem hatalmas réselőgépek készítik majd, a cölöpalapok közötti injektált alapozás építése közben nem kell további fákat beáldozni. A módosított alapozás megoldja talán a beruházás legnagyobb problémáját is, miszerint a Pilis hegységből lezúduló vizek nagy része változatlanul itt fog talajvíz formájában a Dunába ömleni a Csillaghegy felől - azaz nem kell számolni "buda belvizesedésével. Ami viszont a módosítás szerint is nyomós érv a mobilgát mellett, hogy a fővédvonal esetleges átépítésének költségeit megháromszorozná a közműáthelyezés: a víz- és gázgerincvezetékeket a jogszabályban előírt védőtávolságok miatt ugyanis a Nánási út-Királyok útjáról a Szentendrei útra kellene telepíteni.

Biztosan nem tudható, hogy csupán e szakmai érvek vagy inkább a határozott politikai akarat miatt nem vizsgálták a civilek javasolta fővédvonal-fejlesztést. Tény, hogy Tarlós István főpolgármester harciasan elutasítja a parti mobilgáttal szembeni ellenérveket, de az is tény, hogy Csók László árvízvédelmi referens megpróbál minden javaslatot beépíttetni a tervekbe, és kihozni a maximumot a part menti mobilgát koncepciójából. A "lehető legjobb" változatot őszszel ismerhetjük meg, amikor valószínűleg újraindítják az engedélyezési eljárást a Római-part fáit is óvni igyekvő verzióról. A több környezetvédő, szakmai és helyi civil szervezet összefogásából fél éve alakult Maradjanak a Fák a Rómain csoport csatái beérni látszanak tehát, hiszen minden új tervváltozattal több fa menekült meg, ráadásul az új eljárás megindításáig is sok víz lefolyik a Dunán.

De

Az, hogy az eredeti elképzelések finomításával a terv nem lesz katasztrofális a környezetre, még nem jelenti azt, hogy jó is lesz. Egyrészt hiába dolgoznak a mérnökök kíméletesebb terven, ha a pénz és a politikai akarat csakis a védműre korlátozódik, és semmi jele annak, hogy a kerület vagy a főváros hajlandó lenne áldozni a part szomorú közterületi állapotának fejlesztésére. Márpedig ez az a pont, amiben a gátat támadó és annak tervét védő civilek egyetértenek. Sok milliárd forint elköltése után is legalább 20 év, mire kinő a mostanihoz hasonló vegetáció, ki tudja, mennyi idő, mire valamelyik politikai erő észbe kap, hogy a part állapotjavítására is további összegeket kell költeni. És bár e területnek már sosem lesz a maihoz hasonlóan gazdag természetes élővilága, mindezért cserébe megoldódhat "buda árvízvédelme.

Már ha megoldódik.

A parti védvonal tervének legnagyobb hiányossága ugyanis, hogy önmagában nem képes megoldani Csillaghegy árvízvédelmét - erre egyébként a terv címe is (Ideiglenes árvízvédelmi mű) utal. A tervező szándéka szerint a mobilgát csak tehermentesíti a fővédvonalat, vagyis a Nánási út-Királyok útja mentén továbbra is homokzsákok tízezreivel kell védekezni, mivel továbbra is az a fővédvonal. Megoldás lehetne a fővédvonal áthelyezése a partra, ám ez a lehetőség, bár nincs kimondva, nem megvalósítható. Sem most, sem a jövőben. Egyrészt a magasság miatt. A tervezett árvízvédelmi fal magassága a Vigadó téri mértékadó árvízszint (mász) felett 1 méterben lett meghatározva. Fővédvonal létesítésekor mász + 1,30 méteres magasságot ír elő a jogszabály, ráadásul a mértékadó árvízszintet a legnagyobb mért áradáshoz viszonyítják, amely a terv beadása óta idén júniusban megdőlt. Létezik olyan műszaki megoldás, amellyel el lehetne érni e magasságot, de az oly mértékben megnövelné a beruházási költségeket, hogy a Nánási út-Királyok útján lévő nyomvonal fejlesztése olcsóbbra jönne ki. Így viszont a mai fővédvonalat továbbra is fenn kell tartani, sőt a haváriaterv (veszélyelhárítási terv) miatt minden árhullámkor ki kell építeni a homokzsákos megerősítést. Ezt a főváros is elismeri, sőt, Tarlós István az idei nagy árhullám levonulása után kijelentette: a mobilgát mellett a Nánási út-Királyok útjának gátjait is megerősítik.

Így viszont úgy épül segédvédvonal, hogy az megduplázza a fővárosi árvízvédelem költségeit. A mobilgát felállítása és leszerelése becslések szerint 30 millió forintba kerülne alkalmanként - ez jönne rá tehát a fővédvonalon kötelező homokzsákos védelem költségeire. Nem elég, hogy az eredetileg tervezett 3,5 milliárd forintos beruházás ma már jóval 4 milliárd forint fölött jár, és mérnöki becslések szerint a kivitelezés végéig elérheti a 6-7 milliárdot is (közterület-fejlesztések nélkül), ráadásként a kész beruházás csak drágítja a védekezést.

Mi több, a mobilgát nemcsak a költségeket, hanem az árvíz szintjét is növelheti. Az újabb és újabb rekordmagasságú árhullámokért részben a hullámterek bevédése a felelős. Az egyre szűkülő mederben ráadásul egyre több víznek kell lefolynia az erdőirtások, illetve a globális felmelegedés okozta kiszámíthatatlanul szélsőséges időjárási viszonyok miatt, és emiatt egyre magasabb gátakat kell emelni. Alternatíva lenne, ha több teret engednének a folyónak. Az EU Duna-stratégiája és vonatkozó árvízirányelve, illetve a magyar nemzeti vízstratégia célkitűzései is a hullámterek növelését, rajtuk az árhullámok levonulását akadályozó építkezések tiltását, a természetes élőhelyek védelmét írják elő. A Római-part mobilgátja önmagában több centiméterrel növelné a budapesti árvízszintet - márpedig a pesti belvárosban nehezen lehet tovább magasítani az évszázados, jól működő műemléki partfalakat.

Más

Mindezek ismeretében nem meglepő, ha sokan úgy értékelik, hogy a fejlesztés az elmúlt évtizedek ingatlanpanamáinak egyenes következménye. Ami alighanem mellékvágány: mert bár tény, hogy Tarlós István kerületi polgármestersége idején rengeteg - üdülőként és csónakházként engedélyeztetett - lakóparkot építettek és adtak el a területen, e lakóparkoknak a földszintjét az idei rekordmagasságú árhullám sem érte el, hiszen ezeket eleve feltöltésre építették. Szintén nem létfontosságú az árvízvédelem a parti sáv mélyebben fekvő részein működő erősebb vállalkozóknak. Mind a mobilgát mellett elkötelezett Egri Gábor hoteljét, mind az egykori teniszező Márky Jenő Római Teniszakadémiát saját gátrendszer védi. A Holiday Beach, az Aegon központja és a Generali üdülőtelepe közös mobilgátrendszert épített, ám egy oldalkerítés régebbi beton faldarabja bedőlt, így itt a védekezés idén hiábavalónak bizonyult.

A hullámtérben jobbára csak az önálló családi házak védelme nem megoldott, továbbá 24 hektár üres terület vár fejlesztésre, amelynek 30 százaléka állami tulajdonban van. A mobilgát leginkább e területek értékét növelné, ám nyilvánvaló, hogy az eddigi beruházásoknál használt telekfeltöltés is ugyanúgy használhatóvá tenné ezeket a telkeket. A teljes területet hasonló mennyiségű feltöltéssel lehetne megemelni, mint amennyit a mobilgát tervében a Duna és a galériaerdő feltöltésére használnának.

Mindezek alapján valószínű, hogy a mobilgát tervét nem valamilyen befolyásos érdekcsoport erőlteti, pusztán a Városháza működésébe kódolt szűklátókörűség és rugalmatlanság: ki lett számolva, hogy a parton feleannyiból lehet gátat emelni, mint a mai fővédvonal mentén, így aztán beindult a gépezet, hogy gát pedig kell. Csakhogy a 3,5 milliárdos bekerülés már ma meghaladott érték, és a végösszeget senki nem látja. A partvédelem és partrendezés, köztérrendezés háttérbe szorulhat az árvízvédelem elsődleges célja mögött, de előbb-utóbb költeni kell rá. A Nánási út-Királyok útja fővédvonalra szintén áldoz a főváros, és ez a jövőben is így marad. Dupla védekezésre, dupla kiadásokra lehet számítani, pedig a közgyűlés nem emiatt szavazta meg az elvileg olcsóbb tervet. Kérdés, miként lehet kimenteni a döntéshozókat saját csapdájukból - mert lenne ésszerű alternatíva, amivel ráadásul az összes civil és szakértő egyetérthetne.

A mobilgátvita pró és kontra érvei között elsikkadt, hogy az utóbbi évtizedben sok gát épült uniós források bevonásával. Megfelelő előkészítéssel a Nánási út-Királyok útja fővédvonal fejlesztésére is lehetne használni ilyen pénzeket, míg a parti ideiglenes műnél ez eleve esélytelen. A fővédvonal fejlesztésének pénzügyi racionalitását igazából csak a közművek említett áthelyezése kérdőjelezi meg, pontosabban ennek az áthelyezésnek a vélt magas költsége - ám ez az érv gyenge lábakon áll. A Rómaifürdő Telepegyesület kérésére a Fővárosi Vízművek és Gázművek nyilatkozott a fővédvonal mellett húzódó saját gerincvezetékeiről, így kiderült, azokat eleve úgy építették, illetve alakították át az utóbbi évtizedekben, hogy kibírják a fővédvonal esetleges további fejlesztéseit is. Az igazi akadály tehát nem technikai, hanem jogszabályi: elég lenne a kétharmados törvényhozással pusztán "lekövetni" a technológiai fejlődést, és rögtön a harmadára csökkenne a fővédvonal végleges kiépítésének becsült értéke. A megspórolt milliárdokat a főváros bizonyosan el tudná költeni, például a Római-partra elég lenne a töredéke is ahhoz, hogy a szükséges partvédelem, a parti bicikliút, használható közterek, lábakon álló csónakházak és sok más beígért fejlesztés valóban megvalósuljon - árvízálló kivitelben. Rengeteg külföldi példa van a hullámtéren jól működő rekreációs területek fenntartására; de nem is kell messze menni, elég megtekinteni a Kopaszi-gátat. Orbán Viktor az árvíz után kijelölte a helyes irányt: "Át kell gondolni, mi az, amit érdemes megvédeni, ezért le kell ülni. Ha valaki árterületre épít, árvíz esetén nem számíthat rá, hogy megóvjuk a vagyonát. Az életét igen." Kérdés, hogy Tarlós István időben belátja-e, hogy a saját hitelességét és városa erőforrásait veszélyezteti, ha nem ebben a szellemben jár el a Római-parton.

A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!