Fél éve fogadta el a Fővárosi Közgyűlés a Római-parton húzódó mobilgát koncepcióját, zöld jelzést adva az engedélyezési tervek elkészítésének. Sokan gondolhatták, hogy végre rendeződhet a több évtizede hanyagolt, botrányos ingatlanfejlesztésekről híres Római-part helyzete és Csillaghegy mindeddig megoldatlan árvízvédelme is. Vaskos műszaki dokumentáció bizonyította, hogy alumíniumelemekből biztonságos és teljesen eltüntethető árvízvédelmi mű épülhet a parton, látványtervek ígértek rendezett parti sétányt sok fával és biciklissel, míg a tanácsteremben a tervet támogató molinókkal vonult fel egy civil szervezet.
Sokan voltak viszont azok is, akik a római-parti ingatlanpanamák diadalát, Budapest egyik utolsó természetes fövenyes dunai partszakaszának teljes átalakítását, a part majd' összes fájának és gazdag élővilágának kiirtását vizionálták. Okkal: a látványtervekkel teli műszaki dokumentáció a népszerű déli partszakasz 20 méter széles letarolását vetítette előre, míg a Római északi szakaszán egy fásíthatatlan lapos földgáttal számolt, amely a mobilgát talapzata lett volna. (Lásd: Gát a gátnak, Magyar Narancs, 2013. március 7.)
Változott
Bár korábbi ígéretek szerint nyáron kezdődtek volna a munkálatok, júliusban a tervező kérésére megszüntették az engedélyezési eljárást; a műszaki tartalom ugyanis annyit változott a tavaszszal beadott kérelemhez képest, hogy az eredeti környezetvédelmi hatástanulmány és fakivágási terv érvényét vesztette.
Az új elképzelések szerint eltűnne a vízzáró agyagréteg (amire nem lehetett volna újabb fákat ültetni), és nem kell minden fát kivágni a mobilgát 10 méteres körzetében - ilyesmi csak a fővédvonalnál szükséges, az pedig a 200 méterrel beljebb fekvő Nánási út-Királyok útja vonalán marad továbbra is. Az alapozást sem hatalmas réselőgépek készítik majd, a cölöpalapok közötti injektált alapozás építése közben nem kell további fákat beáldozni. A módosított alapozás megoldja talán a beruházás legnagyobb problémáját is, miszerint a Pilis hegységből lezúduló vizek nagy része változatlanul itt fog talajvíz formájában a Dunába ömleni a Csillaghegy felől - azaz nem kell számolni "buda belvizesedésével. Ami viszont a módosítás szerint is nyomós érv a mobilgát mellett, hogy a fővédvonal esetleges átépítésének költségeit megháromszorozná a közműáthelyezés: a víz- és gázgerincvezetékeket a jogszabályban előírt védőtávolságok miatt ugyanis a Nánási út-Királyok útjáról a Szentendrei útra kellene telepíteni.
Biztosan nem tudható, hogy csupán e szakmai érvek vagy inkább a határozott politikai akarat miatt nem vizsgálták a civilek javasolta fővédvonal-fejlesztést. Tény, hogy Tarlós István főpolgármester harciasan elutasítja a parti mobilgáttal szembeni ellenérveket, de az is tény, hogy Csók László árvízvédelmi referens megpróbál minden javaslatot beépíttetni a tervekbe, és kihozni a maximumot a part menti mobilgát koncepciójából. A "lehető legjobb" változatot őszszel ismerhetjük meg, amikor valószínűleg újraindítják az engedélyezési eljárást a Római-part fáit is óvni igyekvő verzióról. A több környezetvédő, szakmai és helyi civil szervezet összefogásából fél éve alakult Maradjanak a Fák a Rómain csoport csatái beérni látszanak tehát, hiszen minden új tervváltozattal több fa menekült meg, ráadásul az új eljárás megindításáig is sok víz lefolyik a Dunán.
De
Az, hogy az eredeti elképzelések finomításával a terv nem lesz katasztrofális a környezetre, még nem jelenti azt, hogy jó is lesz. Egyrészt hiába dolgoznak a mérnökök kíméletesebb terven, ha a pénz és a politikai akarat csakis a védműre korlátozódik, és semmi jele annak, hogy a kerület vagy a főváros hajlandó lenne áldozni a part szomorú közterületi állapotának fejlesztésére. Márpedig ez az a pont, amiben a gátat támadó és annak tervét védő civilek egyetértenek. Sok milliárd forint elköltése után is legalább 20 év, mire kinő a mostanihoz hasonló vegetáció, ki tudja, mennyi idő, mire valamelyik politikai erő észbe kap, hogy a part állapotjavítására is további összegeket kell költeni. És bár e területnek már sosem lesz a maihoz hasonlóan gazdag természetes élővilága, mindezért cserébe megoldódhat "buda árvízvédelme.
Már ha megoldódik.
A parti védvonal tervének legnagyobb hiányossága ugyanis, hogy önmagában nem képes megoldani Csillaghegy árvízvédelmét - erre egyébként a terv címe is (Ideiglenes árvízvédelmi mű) utal. A tervező szándéka szerint a mobilgát csak tehermentesíti a fővédvonalat, vagyis a Nánási út-Királyok útja mentén továbbra is homokzsákok tízezreivel kell védekezni, mivel továbbra is az a fővédvonal. Megoldás lehetne a fővédvonal áthelyezése a partra, ám ez a lehetőség, bár nincs kimondva, nem megvalósítható. Sem most, sem a jövőben. Egyrészt a magasság miatt. A tervezett árvízvédelmi fal magassága a Vigadó téri mértékadó árvízszint (mász) felett 1 méterben lett meghatározva. Fővédvonal létesítésekor mász + 1,30 méteres magasságot ír elő a jogszabály, ráadásul a mértékadó árvízszintet a legnagyobb mért áradáshoz viszonyítják, amely a terv beadása óta idén júniusban megdőlt. Létezik olyan műszaki megoldás, amellyel el lehetne érni e magasságot, de az oly mértékben megnövelné a beruházási költségeket, hogy a Nánási út-Királyok útján lévő nyomvonal fejlesztése olcsóbbra jönne ki. Így viszont a mai fővédvonalat továbbra is fenn kell tartani, sőt a haváriaterv (veszélyelhárítási terv) miatt minden árhullámkor ki kell építeni a homokzsákos megerősítést. Ezt a főváros is elismeri, sőt, Tarlós István az idei nagy árhullám levonulása után kijelentette: a mobilgát mellett a Nánási út-Királyok útjának gátjait is megerősítik.
Így viszont úgy épül segédvédvonal, hogy az megduplázza a fővárosi árvízvédelem költségeit. A mobilgát felállítása és leszerelése becslések szerint 30 millió forintba kerülne alkalmanként - ez jönne rá tehát a fővédvonalon kötelező homokzsákos védelem költségeire. Nem elég, hogy az eredetileg tervezett 3,5 milliárd forintos beruházás ma már jóval 4 milliárd forint fölött jár, és mérnöki becslések szerint a kivitelezés végéig elérheti a 6-7 milliárdot is (közterület-fejlesztések nélkül), ráadásként a kész beruházás csak drágítja a védekezést.
Mi több, a mobilgát nemcsak a költségeket, hanem az árvíz szintjét is növelheti. Az újabb és újabb rekordmagasságú árhullámokért részben a hullámterek bevédése a felelős. Az egyre szűkülő mederben ráadásul egyre több víznek kell lefolynia az erdőirtások, illetve a globális felmelegedés okozta kiszámíthatatlanul szélsőséges időjárási viszonyok miatt, és emiatt egyre magasabb gátakat kell emelni. Alternatíva lenne, ha több teret engednének a folyónak. Az EU Duna-stratégiája és vonatkozó árvízirányelve, illetve a magyar nemzeti vízstratégia célkitűzései is a hullámterek növelését, rajtuk az árhullámok levonulását akadályozó építkezések tiltását, a természetes élőhelyek védelmét írják elő. A Római-part mobilgátja önmagában több centiméterrel növelné a budapesti árvízszintet - márpedig a pesti belvárosban nehezen lehet tovább magasítani az évszázados, jól működő műemléki partfalakat.
Más
Mindezek ismeretében nem meglepő, ha sokan úgy értékelik, hogy a fejlesztés az elmúlt évtizedek ingatlanpanamáinak egyenes következménye. Ami alighanem mellékvágány: mert bár tény, hogy Tarlós István kerületi polgármestersége idején rengeteg - üdülőként és csónakházként engedélyeztetett - lakóparkot építettek és adtak el a területen, e lakóparkoknak a földszintjét az idei rekordmagasságú árhullám sem érte el, hiszen ezeket eleve feltöltésre építették. Szintén nem létfontosságú az árvízvédelem a parti sáv mélyebben fekvő részein működő erősebb vállalkozóknak. Mind a mobilgát mellett elkötelezett Egri Gábor hoteljét, mind az egykori teniszező Márky Jenő Római Teniszakadémiát saját gátrendszer védi. A Holiday Beach, az Aegon központja és a Generali üdülőtelepe közös mobilgátrendszert épített, ám egy oldalkerítés régebbi beton faldarabja bedőlt, így itt a védekezés idén hiábavalónak bizonyult.
A hullámtérben jobbára csak az önálló családi házak védelme nem megoldott, továbbá 24 hektár üres terület vár fejlesztésre, amelynek 30 százaléka állami tulajdonban van. A mobilgát leginkább e területek értékét növelné, ám nyilvánvaló, hogy az eddigi beruházásoknál használt telekfeltöltés is ugyanúgy használhatóvá tenné ezeket a telkeket. A teljes területet hasonló mennyiségű feltöltéssel lehetne megemelni, mint amennyit a mobilgát tervében a Duna és a galériaerdő feltöltésére használnának.
Mindezek alapján valószínű, hogy a mobilgát tervét nem valamilyen befolyásos érdekcsoport erőlteti, pusztán a Városháza működésébe kódolt szűklátókörűség és rugalmatlanság: ki lett számolva, hogy a parton feleannyiból lehet gátat emelni, mint a mai fővédvonal mentén, így aztán beindult a gépezet, hogy gát pedig kell. Csakhogy a 3,5 milliárdos bekerülés már ma meghaladott érték, és a végösszeget senki nem látja. A partvédelem és partrendezés, köztérrendezés háttérbe szorulhat az árvízvédelem elsődleges célja mögött, de előbb-utóbb költeni kell rá. A Nánási út-Királyok útja fővédvonalra szintén áldoz a főváros, és ez a jövőben is így marad. Dupla védekezésre, dupla kiadásokra lehet számítani, pedig a közgyűlés nem emiatt szavazta meg az elvileg olcsóbb tervet. Kérdés, miként lehet kimenteni a döntéshozókat saját csapdájukból - mert lenne ésszerű alternatíva, amivel ráadásul az összes civil és szakértő egyetérthetne.
A mobilgátvita pró és kontra érvei között elsikkadt, hogy az utóbbi évtizedben sok gát épült uniós források bevonásával. Megfelelő előkészítéssel a Nánási út-Királyok útja fővédvonal fejlesztésére is lehetne használni ilyen pénzeket, míg a parti ideiglenes műnél ez eleve esélytelen. A fővédvonal fejlesztésének pénzügyi racionalitását igazából csak a közművek említett áthelyezése kérdőjelezi meg, pontosabban ennek az áthelyezésnek a vélt magas költsége - ám ez az érv gyenge lábakon áll. A Rómaifürdő Telepegyesület kérésére a Fővárosi Vízművek és Gázművek nyilatkozott a fővédvonal mellett húzódó saját gerincvezetékeiről, így kiderült, azokat eleve úgy építették, illetve alakították át az utóbbi évtizedekben, hogy kibírják a fővédvonal esetleges további fejlesztéseit is. Az igazi akadály tehát nem technikai, hanem jogszabályi: elég lenne a kétharmados törvényhozással pusztán "lekövetni" a technológiai fejlődést, és rögtön a harmadára csökkenne a fővédvonal végleges kiépítésének becsült értéke. A megspórolt milliárdokat a főváros bizonyosan el tudná költeni, például a Római-partra elég lenne a töredéke is ahhoz, hogy a szükséges partvédelem, a parti bicikliút, használható közterek, lábakon álló csónakházak és sok más beígért fejlesztés valóban megvalósuljon - árvízálló kivitelben. Rengeteg külföldi példa van a hullámtéren jól működő rekreációs területek fenntartására; de nem is kell messze menni, elég megtekinteni a Kopaszi-gátat. Orbán Viktor az árvíz után kijelölte a helyes irányt: "Át kell gondolni, mi az, amit érdemes megvédeni, ezért le kell ülni. Ha valaki árterületre épít, árvíz esetén nem számíthat rá, hogy megóvjuk a vagyonát. Az életét igen." Kérdés, hogy Tarlós István időben belátja-e, hogy a saját hitelességét és városa erőforrásait veszélyezteti, ha nem ebben a szellemben jár el a Római-parton.
A cikk a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.
