A 2014-es baloldali egység kudarca és tanulságai – II.

Roncsderbi

  • Hamza Gábor
  • 2017.07.29 11:06

Belpol

Ma már a közös lista mellett kardoskodó szocialisták is belátják, jobb lett volna Bajnai Gordonra hallgatni és elfogadni a koordinált indulást. A 2014-es kampány hajrájában a Fidesz olyan ütéseket vitt be az Összefogásnak, amit a Mesterházy Attila primátusát elfogadó közös lista miatt nem tudtak hárítani. Múltidéző sorozatunk második része.

„Három órával az urnazárás előtt Mesterházy emberei még jókedvűen jártak fel-alá a Jókai utcai székházban. Miközben mi azt számoltuk, meglesz-e a kétharmada a Fidesznek, ők elhitték, hogy győzni fogunk” – mesélte a szocialista párt irodaházába berendelt, akkoriban az Összefogásnak dolgozó választási szakember, milyen hangulatban zajlott az eredményvárás 2014. április 6-án a délutáni órákban.

Késő este az elbizakodottságot felváltotta a letargia. Az MSZP, a Bajnai Gordon vezette Együtt, a Gyurcsány Ferenc alapította DK, az LMP-ből kiszakadt PM és a volt SZDSZ-es politikus, Fodor Gábor irányította Magyar Liberális Párt közös listája súlyos vereséget szenvedett, hozzásegítve ezzel a minősített többséghez a Fidesz–KDNP-t. Sőt, a baloldali összeborulást elutasító LMP is bejutott a parlamentbe, sokat profitálva abból, hogy az Összefogás listájára olyan politikusok is felkerültek, akik 2010-ben is taszították a választópolgárok jelentős részét. A Jobbik 272 ezerrel kapott kevesebb szavazatot, mint a baloldali tömörülés, tehát egy lépésre volt attól, hogy átvegye a második helyet az MSZP-től, és a Fidesz kihívójának, váltópártnak állítsa be magát.

Ráadásul hátra volt még két voksolás: május végén tartották az európai parlamenti, októberben az önkormányzati szavazást. A baloldal minkét alkalommal veszített.

 

Szertefoszlott álom

Az év hátralevő részében az Összefogás korábbi támogatói egymásra licitálva szidták a baloldali együttműködést, kritizálták a szerintük túlzottan rugalmatlan szocialistákat. A felhalmozódott indulatok, düh miatt végül a nyári–őszi egyeztetések leginkább a 2013-as tárgyalások paródiájának tűntek, pedig az országgyűlési választást megelőző felkészülést is elég sok botrány tarkította. Joggal gondolhatták a kormányváltásra vágyó szavazók, hogy az ellenzéki politikusok alkalmatlanok a feladatra. Az összefogás végleg lejáratódott (jellemző, hogy az ötletet korábban támogató Botka László, a szocialisták jelenlegi kormányfőjelöltje ma már hallani sem akar arról, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a többi, általa csak „liberális kispártként” emlegetett szervezettel).

Ezzel az Orbán Viktort leváltani akaró baloldali politikusok a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Mint azt a múlt heti részben megírtuk, az MSZP és az összefogást elsőként szorgalmazó Együtt is alaposan kimunkált stratégiával vágott neki a 2010–2014-es ciklus második felének, és mindkét koncepció ugyanarra a következtetésre jutott: újra össze kell hozni a 2006-os győzelmet biztosító 2,6-2,7 milliós baloldali-liberális szavazótábort. Bajnai és stábja az MSZP-t önmagában erre képtelennek tartotta, mondván, egyedül nem tudja megszólítani a közepet, de Mesterházy bízott abban, hogy a pártot megújítva a kampányidőszak végére képes lesz mozgósítani a középosztály Orbán-ellenes csoportjait is. Az MSZP vezetői úgy okoskodtak, ha „befogott orral” is, de rájuk szavaznak majd, és azt sem zárták ki, hogy megalkudjanak azokkal a kisebb pártokkal, amelyek viszont vonzóak a közép számára. Úgy képzelték, hogy a szocialista párt lesz az együttműködés zászlóshajója. Nemcsak Mesterházy és szűkebb környezete, de a középkáderek is azt hangoztatták: „a farok többé nem csóválhatja a kutyát”, ahogy azt szerintük 2010 előtt az SZDSZ tette nagy szövetségesével.

A kudarcot követően viszont az addig a pártelnök kezére játszó közhangulat hamar Mesterházy ellen fordult. Április 6-án a szocialistákat négy éven keresztül vezető politikus immár másodszor veszített. Míg 2010-ben úgy vállalta el a hálátlan feladatot, hogy világos volt, súlyos vereség vár az MSZP-re, 2014-ben nagy reményekkel futott neki a választásnak, hiszen 2011 és 2014 között ő volt a legsikeresebb a baloldali térfélen: kiszorította a pártból legfőbb ellenfelét, Gyurcsány Ferencet, hátrébb tolta a 2010 előtt kormányzásban „megégett”, de tapasztalt idősebb generációt, és központosította az MSZP-t. Egyike volt azoknak, akik útját állták a pártokat ernyőszervezetbe tömöríteni próbáló Bajnai Gordon mozgalmának, alkura kényszerítette az Együtt 2014-et. Azt is elérte, hogy a közös lista több mint kétharmadát szocialista – főleg hozzá húzó – jelöltek foglalják el. Végül a vele sokat vitázó Bajnai és Gyurcsány is elfogadta és támogatta Mesterházy miniszterelnök-jelöltségét.

A választási vereség után nem sokáig maradhatott a pártelnöki székben, a szintén balsikerű EP-voksolás után – látva az MSZP-n belüli elégedetlenséget – lemondott. Ebben az időszakban olyanok fordultak el tőle, akik részben neki köszönhették gyors karrierjüket, és korábban lojálisak voltak hozzá: többek között a Harangozó testvérek (Tamás és Gábor), az új elnök, Tóbiás József mögé hamar beálló Baja Ferenc, a mára a pártból is kilépett Demeter Márta vagy a Mesterházynak eleinte tanácsokat is adó Braun Róbert. Zömében olyanok, akik lelkesen támogatták Mesterházyt a Bajnaival folytatott küzdelmében.

 

Zsigeri ellentét

A baloldali, liberális és zöld pártok politikusait azóta is foglalkoztatja a kérdés: mit rontottak el 2014-ben? Beszélgetőpartnereink nagy többsége úgy véli, bármennyire is gyűlölt kifejezés mostanság az összefogás, ki lehetett volna dolgozni egy olyan konstrukciót – ez lehetett volna a külön listákat feltételező koordinált indulás –, amely legalább az újabb kétharmados fideszes többséget megakadályozhatta volna. Viszont a személyes konfliktusok, az állandó vetélkedés, a profi politikában megengedhetetlen indulatok és az Összefogásban szerepet vállalt szervezeteket keresztül-kasul átszövő érdekellentétek, majd a 2013 őszén bekövetkezett „visszarendeződés” és a kampányban elkövetett súlyos hibák elmarták tőlük a választók egy jelentős részét.

Bajnai Gordon 2012. október 23-án zászlót bontó választási mozgalma nagy médiavisszhangot kapott, az MSZP növekedése viszont az Ipsos közvélemény-kutatásai szerint 2012 őszére megtorpant és bennragadt 15–16 százalékon. Közben az addig zuhanó Fidesz összeszedte magát, és szeptemberben megindult fölfele. Ezt Bajnai stábjában úgy értékelték, a számok őket igazolják, az MSZP egyedül ennyire képes. Mesterházyék viszont úgy vélték, az Együtt fellépése elszívta tőlük a levegőt, ráadásul liberális nézetei mozgásba hozták a Fideszről leválók táborát. Forrásaink szerint ekkoriban a szocialisták elnöke kifejezetten indulatosan beszélt Bajnai tevékenységéről, élesen bírálva azokat, akik megpróbálták rávenni az együttműködésre. Pedig a korábbi kancelláriaminiszter, Kiss Péter és a volt pártelnök, Lendvai Ildikó azzal érvelt, hogy Mesterházy stratégiája összeomlott, új fejezetet kell nyitni az MSZP politikájában.

Az Együtt 2014 az év végén szintén belefutott néhány pofonba. Egyrészt az LMP a novemberi és a januári kongresszusán is nyilvánvalóvá tette, hogy nem követi potenciális szövetségeseit – a Millát és a Szolidaritást – az Együtt 2014-be. Másrészt a Fidesz szatellitszervezete, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) az országot teleplakátolva kampányba kezdett Bajnai lejáratására. Mindez Mesterházy kezére játszott, aki december közepén meghirdette a „totális összefogást”. Olyan szervezeteket – a többi közt Schmuck Andor szervezetét, a szociáldemokratákat, a DK-t, a 4K!-t, a Szövetségben Együtt Magyarországért Pártot, a Munkáspártot – hívott egyeztetésre, amelyek elfogadhatatlanok voltak a „korszakváltás” jelszavával fellépő Bajnaiéknak. Ráadásul Mesterházy nem az Együtt 2014-nek, hanem az azt alapító szervezeteknek küldte ki a meghívót, ezzel is azt üzenve, neki a választási ernyőszervezet nem tárgyalópartner.

„Ekkor vált világossá számunkra, hogy Mesterházy nem akar csatlakozni a választási mozgalomhoz. Megértettük, hogy nem vitapartnerünk, hanem ellenfél” – mondta a Bajnai-stáb egyik tagja. Az Együtt 2014-ben el is nevezték „roncsderbinek” az MSZP „ellenzéki kerekasztalát”, és hamar eldőlt, hogy legfeljebb az alkotmányjogi-közjogi egyeztetésen vesznek részt, a folyamat többi részét kihagyják. Egy Mesterházy pártján álló forrásunk azt mondta, ma már belátja: hiba volt pusztán a fricska kedvéért heteket tölteni azzal, hogy Schmuckkal – a hazai politika legnagyobb trolljával – és egyéb kispártokkal látszategyeztessenek. Egyrészt ezzel sikerült komolytalanná tenni a folyamatot, másrészt olyan energiákat vont el, amit az MSZP építésére lehetett volna fordítani.

Egy lényeges kérdést viszont nem kerülhettek meg Bajnaiék sem: ahhoz, hogy az Együtt 2014 tárgyaljon az MSZP-vel, és ne az egyes ügyekben egymás ellen fordítható tagszervezetek (Milla, Szolidaritás, PM, Haza és Haladás), kénytelenek párttá alakulni. Pedig a 2012-ben kidolgozott stratégiájuk szerint párt­alapításról szó sem lehetett, hiszen legalább két ciklus, amíg egy ilyen politikai szervezetet fel lehet építeni, országossá bővíteni. Közben több jelzést is kaptak a szocialista pártból, hogy a „roncsderbit” Mesterházy sem gondolja komolyan – nyilván nem akart képviselői helyeket átengedni Gyurcsányéknak –, előbb-utóbb lesznek „komoly” egyeztetések. Bár az MSZP elnöke kifelé rendkívül erősnek tűnt, az idősebb generáció, a 2009–2010-es kormányzása alatt Bajnaival jó viszonyt ápoló Kiss, Lendvai, továbbá a választmányt irányító Botka László, valamint a szocialista polgármesterek rossz szemmel nézték Mesterházy pártot központosító intézkedéseit, és az összefogás mellett érveltek. Az Együtt abban bízott, ha eljutnak a tárgyalóasztalhoz, akkor ezek az erőcsoportok kisegítik őket, Mesterházy pedig kénytelen lesz meghátrálni. Akkoriban még az is felvetődött az Együtt vezetőségi ülésein, hogy a nemzetközi kapcsolatait lelkesen építő MSZP-elnök „kapva kap” majd az ajánlaton, hogy 2014-ben külügyminiszter lehessen a kormányban. Ám csakhamar kiderült, Mesterházy a közös lista első helyére pályázik.

Annak érdekében, hogy végre elinduljanak az egyeztetések, és szándéka komolyságáról meggyőzze a szocialisták különféle erőcsoportjait, Bajnai április 27-én elzarándokolt az MSZP választmányára. „Ha Gordon azt gondolta, hogy a kisfiús mosolya elegendő lesz, tévedett” – idézte fel az ülésen történteket egy szocialista politikus.

 

Rossz rendőr – jó rendőr

Mesterházy és csapata ugyanis készült, leosztották a szerepeket. A rossz rendőr Harangozó Tamás volt, aki keményen nekiment az egykori kormányfőnek, azt hangoztatva, hogy Bajnai „Amerikában volt”, amíg a szocialisták itthon állták a sarat, a fideszesek „elmúltnyolc­évezését”. A borsodi Gúr Nándor pedig azt mondta, nagy hiba, hogy az Együtt 2014 az MSZP szavazóit szipkázza el ahelyett, hogy új támogatókat szerezne. Elővették azt a slágertémát, amire a régi vágású szocialisták valóban rezonáltak: „az Együtt az új SZDSZ”, és már megint terelgetni akarja a szocialistákat. Mesterházy viszont a szokásosnál nyitottabbnak mutatkozott. Végül abban állapodtak meg, hogy 2014-ben nem indítanak egymással szemben egyéni jelölteket, és döntöttek egy „forródrót” létrehozásáról is, hogy „a jövőben azonnal reagálni tudjanak, ha bárki viszályt szítana a két szervezet között”. (Hogy a mobiltelefonok és az ímélek korában a „forródrót” mit jelent, azt forrásaink máig nem tudták megmondani.)

Az MSZP elnöke belátta, nem húzhatja tovább a tárgyalások megkezdését, hiszen a párt számára készült mérések azt mutatták, a szocialista szavazók összefogást akarnak. Június 22-én indult a maratoni egyeztetés, amelyen a PM delegációja is részt vett. Az Együtt 2014-ben eleinte vita volt arról, milyen menetrendet kövessenek. Az mindenki számára világos volt, hogy a szocialisták közös listát szeretnének, hiszen még a Mesterházyval rivalizáló körök is úgy gondolták, a legnagyobb pártból kell megmondani, ki legyen a kormányfőjelölt. Az MSZP elnöke ezért azt javasolta, előbb a programról egyeztessenek, ezt követően a jelöltekről, a listáról és csak a legvégén a miniszterelnök-jelöltről. Abban bízott, ha a szemben álló félnek engedményeket tesz a képviselői helyek tekintetében, azok „nyitottabbak lesznek” a miniszterelnök-jelöltség ügyében. Az Együtt 2014-ben viszont továbbra is úgy vélték, „húzónév” nélkül az alku semmit nem ér, ezért Szigetvári Viktor és a Millát vezető Juhász Péter amellett érvelt, hogy a szocialisták javaslata csapda, előbb a kormányfőjelöltség kérdését kell lezárni.

Végül Bajnai döntött: nem alakíthatnak ki olyan képet magukról, hogy őket csak a pozíciók érdeklik, és elfogadta az MSZP menetrendjét. Megindult a programok összefésülése. Az elején a felek három lehetőséget vázoltak: az első kettő a közös lista volt Mesterházyval, illetve Bajnaival az élén, a harmadik a koordinált indulás volt két külön listával. Mivel a kulcskérdés a végére maradt, a nyári tárgyalások feszült légkörben zajlottak. A PM tárgyalói nem titkolták, megvan a véleményük a 2010 előtti politikai garnitúráról, nem szeretik a szocialistákat. MSZP-s forrásaink szerint őket leginkább a volt LMP-s Szabó Tímea irritálta, aki végig lekezelő stílusban tárgyalt. Ez annyira felbosszantotta a Mesterházyval a pártban amúgy szemben álló Botkát és Tóbiást, hogy ezek után kiálltak az elnökük mellett.

Mi több, az Együtt 2014-es tárgyalók többsége tisztában volt vele, hogy a végén vagy felpuhítják stratégiájuk egyik alapelemét („húzónév” vezesse a teljes ellenzéki összefogást), vagy nem lesz alku. Az előbbit csak egyféleképpen érhették el: ha két külön listát állítanak össze – az Együtt 2014-ét Bajnai, az MSZP-ét Mesterházy vezetésével –, és a Karácsony Gergely javasolta baloldali „előválasztás”, pontosabban a közvélemény-kutatások népszerűségi mutatói döntsék el, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Hogy nyomást gyakoroljanak Mesterházyra, ezt a tárgyalások közben szivárogtatták ki az ATV-nek állítólag úgy, hogy az Együtt vezetője sem tudott róla. Hogy ez így történt vagy sem, nehéz eldönteni, ugyanis a Bajnai-stáb néhány akkori tagja tagadta a Narancsnak, hogy a volt kormányfő nem tudott az ötletről – legfeljebb a szivárogtatásba nem vonták bele.

Mesterházy bepöccent, „hadüzenetnek” nevezte a szivárogtatást, és azt javasolta, minden egyes választókerületben tartsanak előválasztást az MSZP irodáiban. Ezért viszont már az MSZP-ben sem lelkesedtek, attól tartottak, több hónapnyi munka, a nehezen kiizzadt megállapodás kerülhet a kukába csak azért, mert a pártelnök nem tud uralkodni magán. Végül újabb egyeztetési körök után Bajnai és Mesterházy augusztus 29-én közös sajtótájékoztatón jelentette be: megvan a megállapodás. Eldőlt, hogy a 106 egyéni választókerületből 75-ben a szocialista párt, 31-ben az Együtt–PM állíthat jelöltet; viszont két külön listát készítettek, és az a személy lesz a miniszterelnök, akinek a névsora a legtöbb voksot gyűjti. Bár a tárgyalások alatt a szocialisták végig a közös lista mellett érveltek, szeptemberben Mesterházy több háttérbeszélgetésen is azt mondta újságíróknak, most már ő is úgy látja, „jó alkut kötöttek”. Sőt, visszatekintve ma is sokan úgy vélik az MSZP-ben: a koordinált indulás hatástalanította volna a Simon-bombát (erről lásd Halott kéz című keretes írásunkat), az MSZP-től a korrupciógyanús ügy miatt elpártolt szavazók nem a Jobbiknál vagy az LMP-nél kötöttek volna ki.

 

Feri bejött a szobába

A szocialisták elnöke 2013 őszén többször megvédte a koordinált indulást a nyilvánosság előtt, jelezve, hogy sem Gyurcsányékat, sem a Liberálisokat nem hajlandó bevenni az együttműködésbe. Abban bízott, Bajnaival leszerelheti a népszerűtlen volt miniszterelnököt: az Együtt 2014-et alkalmasnak tartotta a liberális értelmiség megszólítására, a Szolidaritás – amelynek tagsága jelentős átfedést mutatott a DK táborával – és az MSZP baloldali üzeneteit pedig arra, hogy 5 százalék alá szorítsák Gyurcsány pártját.

Csakhogy az ügyes intrikusnak számító korábbi kormányfő hangos kampányba kezdett arról, hogy az MSZP és az Együtt csak parlamenti helyekről „alkudozik”, „nem kíváncsiak” a baloldali emberek véleményére, a DK szavazóira. Mozgósította pártjának a Szolidaritásban is befolyásos tagjait; nem meglepő, hogy az Összefogás kibővítésének egyik legfőbb szószólója egy idő után a mozgalom vezetője, Kónya Péter lett. Az MSZP korábbi vezetőit – Kisst, Lendvait – pedig figyelmeztette: ha nem veszik be az Összefogásba, a DK mindenképpen elindul, és akár 5–7 százalékot is elvehet az MSZP-től.

Gyurcsány kezére játszott, hogy Mesterházy több hibát is vétve meggyengült a pártjában. Október 18-án a hvg.hu nyilvánosságra hozott egy felvételt, mely szerint a Fidesz pénzt adott a bajai időközi választáson a kormánypártra szavazó romáknak. A videóról néhány óra alatt kiderült, hogy megrendezett: a hírportál elismerte a hibáját, a főszerkesztője lemondott. Sőt, a lap kiadója közzétette, hogy a videót a szocialisták sajtósától, Mesterházy bizalmasától kapták. Erre az MSZP sajtósa is lemondott, a pártelnök kérésére pedig létrejött egy elnöki tanácsadó testület, hogy megpróbálják kiszűrni az ilyen hibákat. Ennek egyik tagja lett Lendvai Ildikó, aki egy interjújában világossá tette: „Gyurcsány itt van, bejött a szobába. Innentől akadémiai okoskodás lenne azon elmélkedni, hogy milyen jó lett volna, ha kint marad (…) el kell kerülnünk, hogy egymás ellen induljunk egyéni körzetekben.” Mi több, az MSZP és az Együtt közös október 23-i rendezvényén – egy nappal azután, hogy az A38 hajón Bajnai és Mesterházy hivatalosan is aláírta a megállapodást – Gyurcsány hívei belekiabáltak a szocialista elnök beszédébe, aki erre úgy reagált: „A tárgyalásokat lezártnak tartom.” A rendezvényen persze Gyurcsány adta a tömeg alá a lovat, amikor közös „miniszterelnök-jelöltet, és legalább tavaszig közös listát” követelt.

A teljes összebútorozáshoz kellett Bajnai beleegyezése is. Bár 2006 és 2009 között miniszterként szerepet vállalt a Gyurcsány-kormányban, és sokáig jó volt a viszonyuk, azt már 2012-ben is világosan látta, hogy a rendkívül népszerűtlen elődjével nem lesz „korszakváltás”. Emellett érvelt a szocialisták egykori kampányfőnöke, Szigetvári Viktor is az Együtt 2014-ben, aki nem látta, hogyan lehetne Gyurcsánnyal meggyőzni a bizonytalan szavazókat. A Milla tagjai hallani sem akartak Gyurcsány bevételétől, vezetőjük, Juhász Péter fel is ajánlotta a lemondását. (Később csak ők ketten szavaztak a DK-t is tartalmazó közös lista ellen az Együtt vezetőségében.) A Bajnai-stáb egyik tagja – aki miniszterelnöksége idején Gyurcsánynak is dolgozott – elment a volt kormányfő lakására, hogy meggyőzze: vonuljon vissza, ha azt akarja, hogy a DK-t is bevegyék. Heves, érzelmes vita alakult ki, és a stáb számára ekkor vált nyilvánvalóvá: Gyurcsány nyeregben érzi magát, a végsőkig kész elmenni.

Bajnait végül tekintélyes liberális értelmiségiek, Heller Ágnes filozófus, Konrád György író és Fischer Iván karmester is győzködték az utóbbi lakásán tartott találkozón. A volt kormányfő fokozatosan adta fel korábbi stratégiá­ját. 2013 végére elengedte a miniszterelnök-jelöltséget, és maga elé engedte Mesterházyt, elfogadva a közös listát. Miután az MSZP-ben nemcsak az elnökség, de a Bajnai mellett korábban kiálló körök is ragaszkodtak Gyurcsány bevételéhez, ebbe is belenyugodott. Igaz, az Együtt vezetőségétől azt kérte, vegyék le a közös lista második helyéről, helyezzék át valahova az utolsó harmadba – ezzel lényegében lemondott arról is, hogy bekerüljön a parlamentbe. Ezt nyilvánosan sokáig csak azért nem vállalta, mert az Együtt vezetőségében meggyőzték, hogy nélküle rosszabb eredményt ér el a választási lista, így kevesebb politikusuk juthat mandátumhoz. Márpedig sokan a várható vereség utáni időkre, a baloldal „megújítására” készültek.

 

Végjáték

Hogy a sajtó ne szerezzen tudomást a tárgyalásokról, az egyeztetések Gyurcsányékkal az egyik DK-s politikus, Oláh Lajos római-parti lakásán zajlottak. Máig nincs egyetértés abban, hogyan került fel a listára az 1 százalék körül mért Liberálisok vezetője. Gyurcsány egy interjúban azt állította, ő javasolta Fodor Gábor felvételét, szocialista forrásaink szerint Mesterházy adta neki a biztos befutó negyedik helyet. Házon belül ezt állítólag azzal indokolta, hogy az Összefogás egyetlen százalék elveszítését sem engedheti meg, és abban is bízott, hogy az MLP alapítását lehetővé tévő rejtélyes finanszírozók hozzájárulnak a szövetség kampányához. Végül az 1995–1996 közötti pénzügyminiszter, Bokros Lajos is részese lett a nagy összeborulásnak; bár nem kapott helyet a listán, Mesterházy sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Modern Magyarország Mozgalom kívülről támogatja az Összefogást. Ahogyan ezt a Bajnai-stáb egy tagja értékelte: „Már csak Schmuck hiányzott, hogy összejöjjön a teljes roncsderbi.”

Közvetlenül a választások előtt az Összefogás a teljes népességben 9 százalékpontos lemaradásban volt a Fideszhez képest. Nagyobb, 12 százalékpontos rés volt a két induló között a biztos pártválasztók – tehát a tényleges választók – körében. Az MSZP-ben kétféle interpretációval találkoztunk. Mesterházy riválisai szerint az elnökük ekkoriban már a vereségre játszott, és teríteni próbálta a felelősséget: ezért tette fel Gyurcsányt és Fodort a listára. Arra számított, hogy a lista befutó helyeire felpakolt emberei hűségesek maradnak hozzá, és a választási bukta ellenére is a párt élén tartják. Támogatói ezzel szemben azt állítják, Mesterházy abban reménykedett, hogy a fideszes retorziótól félő köztisztviselők, pedagógusok elhallgatják a pártszimpátiájukat, és az Összefogás sokkal jobban áll a mérésekben mutatottnál. Másrészt a mozgósításra is figyelő, a pártelnök legszűkebb környezetéhez tartozó Velez Árpád pártigazgató április 6-án folyamatosan azt jelezte, hogy az MSZP adatbázisában szereplő baloldali szavazók 90 százaléka azt mondta az aktivistáknak, voltak voksolni. Ezért reménykedtek még az utolsó napon is a győzelemben a Jókai utcai székházban, hogy aztán a szereplők belássák: a hegyek egeret szültek.

Halott kéz

A Fidesz mérései – ezt Rogán Antal egy újság­íróknak tartott háttérbeszélgetésen ismerte el 2014. március végén – azt mutatták, hogy az Összefogásnak kicsi az esélye, a kormány bérfejlesztése és a rezsicsökkentés az MSZP törzsbázisára is hatott. Ráadásul a kormánypárt februárban bevitte a kegyelemdöfést: az akkor még a Fideszhez húzó Magyar Nemzet 2014. február 4-én hozta nyilvánosságra, hogy az MSZP elnökhelyettese, Simon Gábor 240 millió forintot tart egy bécsi számlán, és erről nem számolt be a vagyonnyilatkozatában. Ezt soha nem cáfolta a politikus, de azt állította, el tud számolni a pénzzel, amit állítólag egy korábbi ingatlanértékesítés után kapott.

Azóta fideszes források elismerték, hogy a 2013-ban indult nyomozás adatainak kiszivárogtatását szándékosan a kampányra időzítették: épp akkor pattant ki a botrány, amikor Mesterházy az Egyesült Államokban tárgyalt. A pártelnök telefonon azonnal lemondatta Simont, a kármentésre azonban nem maradt idő. Sőt, március 12-én a volt elnökhelyettest egy másik ügyben – a Magnet Bankban lévő, nevére elhelyezett milliók miatt – letartóztatták. Később kiderült, ezt a számlát az a Welsz Tamás nyitotta Simon adataival, egy bissau-guineai útlevéllel a botrány kirobbanása után, aki március 20-án homályos körülmények közepette meghalt a rendőrautóban, miközben kihallgatásra szállították. A pénzt a számlán Welsz barátja helyezte el. Simon végig azt állította, ehhez a számlához semmi köze, hamisan vádolják. Az útleveles ügyben még mindig folyik ellene a bírósági eljárás, de egy kisebb súlyú magánokirat-hamisítási ügyben a Fővárosi Törvényszék a napokban mondta ki, hogy még Simon pénzbüntetését is elengedik.

Lopakodó üzemmódban

2013 karácsonyán kapott szárnyra az a pletyka, hogy a Fidesz valamilyen módon beavatkozott a baloldal kampányába arra terelve a feleket, hogy mindenképpen vegyék be Gyurcsány Ferencet és Fodor Gábort az Összefogásba. Egyes szocialista és Együtt 2014-es politikusok azt is tudni vélték, hogy a miniszterelnök kommunikációs tanácsadója, Habony Árpád találkozóra invitálta Mesterházy Attilát egy kőbányai sportklubba. Megkérdeztük erről az MSZP volt elnökét, aki határozottan cáfolta a gyanúsítást és azt mondta, soha nem találkozott Habonnyal, szerinte szándékosan akarták befeketíteni, hogy rombolják a tárgyalási pozícióját.

Bizonyíték az állítólagos találkozóról soha nem került elő, viszont több jel is utal arra, hogy a Fidesz valóban törekedett az MSZP behálózására. A szocialisták volt kampányguruja, Ron Werber a választások után azt nyilatkozta: „Molnár Zsolt (a szocialisták kampányfőnöke – H. G.) adjon hálát Istennek minden egyes napért, amikor nem nyitom ki a számat.” Werber annyit árult el, rengeteg információt kaptak arról, hogy Rogán Antal nem vallotta be, mekkora is a lakása a Pasa Park nevű budai luxuslakóparkban, de Molnár ódzkodott attól, hogy erre negatív kampányt építsenek. Később az Index arról számolt be, hogy Molnár több, a baloldalhoz közel álló médiumnál igyekezett elérni, vegyék le a napirendről a Rogán-ügyet.

Egy magas rangú kormánypárti politikus kijelentései is arra utalnak, hogy a Fideszben jobban örültek Mesterházy miniszterelnök-jelöltségének, mint Bajnai indításának. Pár nappal a választások előtt az illető politikus egy interjú elkészítése közben – a diktafon kikapcsolása után – arról kezdett beszélni e sorok írójának, hogy ha pozícióban marad az MSZP vezetősége a biztosnak tűnő vereség után, ki fognak egyezni velük, segíteni fogják a párthoz közel álló médiát és cégeket – viszont ilyen alku szerinte Bajnaival nem köthető.

Neked ajánljuk

Az EU egyik lába a féken, a másik a gázon

  • Bernard Guetta

A csütörtökön kezdődő EU-csúcson az a lengyel alkotmánybírósági döntés is szóba kerül, mely szerint a nemzeti jog elsőbséget élvez az uniós joggal szemben. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő ennek kapcsán írt publicisztikája arra fókuszál, hogy a jól ismert nemzetállami Európa vs. szövetségi Európa vita éled itt újjá.