Szociális szövetkezetek a törvénymódosítás után

Ezt is tönkreteszik

Belpol

A szociális szövetkezetek tagjai eredetileg csak természetes személyek lehettek, ám egy jövőre hatályba lépő törvénymódosítás értelmében kötelezően fel kell venniük tagnak önkormányzatot vagy karitatív szervezetet. A szövetkezetek döntés előtt állnak: megszűnnek, átalakulnak, vagy eleget tesznek az új előírásnak. Ha tudnak.

„Nem tagja önkormányzat a szövetkezetünknek és nem is tervezzük, hogy az legyen. Ennek többek között az az oka, hogy egy olyan településrészen tevékenykedünk, amelynek az önkormányzata a közeli városban van, nincs semmilyen kötődésünk hozzá. Más település önkormányzatát pedig nincs miért arra kérnünk, hogy a tagunk legyen. Ugyanez vonatkozik a törvény szerinti más kötelező tagságra is. Nem értünk egyet ezzel a törvénymódosítással” – mondja Mészáros Zsuzsa közösségfejlesztő, az Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet tagja. A 2011-ben alakult szövetkezet elsősorban épületüzemeltetéssel foglalkozik: egy képzési központ épületét, zöld területét gondozzák, étkezést és szálláshelyet biztosítanak az oda érkezőknek, közösségi kertet művelnek, kávézót üzemeltetnek. Jelenleg 14 főnek adnak ezzel munkát, önfenntartóként működnek, pályázatok nélkül. A szociális szövetkezetekre vonatkozó legutóbbi, 2016-os törvénymódosítás értelmében az év végéig fel kellene venniük egy helyi vagy nemzetiségi önkormányzatot, vagy „a jogszabályban meghatározott karitatív tevékenységet ellátó közhasznú jogállású szervezetet” a tagjaik közé. Ez azonban szembemegy az összes lehetséges szövetkezeti alapelvvel.

 

Alapelvek

„A szociális gazdaság egyik működési formája a szövetkezeti munkamód, amelyet 1995-ben Manchesterben így határoztak meg: a szövetkezetek olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonuk és demokratikusan irányított vállalkozásuk útján megvalósítsák” – olvashatjuk a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (Szoszöv) honlapján. Ennek megfelelően a szociális szövetkezetnek csak természetes személy lehet a tagja, és célja a tagok „gazdasági, kulturális, oktatási, szociá­lis, egészségügyi szükségleteinek kielégítése, valamint munka nélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése”. Magyarországon 2006 óta van lehetőség szociális szövetkezet létrehozására; nálunk, a külföldi példákkal ellentétben az a fajtája terjedt el, amely a hátrányos helyzetű vagy hosszabb ideje munka nélküli személyek foglalkoztatását tűzi ki célul. Máshol, például Olaszországban különféle szociális szolgáltatások ellátására is létrejöhetnek szociális szövetkezetek (például fogyatékkal élő személyek, idősek gondozására, esetleg gyerekek napközi ellátására).

Erre nálunk nincs példa, sőt egy 2012-es törvénymódosítás még inkább a foglalkoztatás irányába terelte a szociális szövetkezeteket: egyrészt lehetővé tette, hogy önkormányzatok is tagok lehessenek a szövetkezetekben (a mostani módosítás ezt szigorította a kötelezővé tétellel), ezzel a közfoglalkoztatással is összekapcsolva azokat. A Belügyminisztérium (BM) szerint a „cél, hogy a közfoglalkoztatásból kikerülő, munkatapasztalattal rendelkezők számára a szociális szövetkezetek a foglalkoztatás következő lépcsőfokai lehessenek a nyílt munkaerőpiac felé” – olvashatjuk a tájékoztatást a közfoglalkoztatási portálon. Létrejött az úgynevezett tagi munkavégzés, amely a munkáltatót járulékkedvezménnyel honorálja, így sok más gazdasági társulás is szociális szövetkezetté alakult a járulékelkerülés érdekében. Ma nagyjából 220 olyan szociá­lis szövetkezet létezik, amelyek létrejöttét a BM generálta – mondja Németh László, a Szoszöv elnöke. Hivatalosan 2600 működő szociális szövetkezet van ma Magyarországon, legalábbis ennyien adják le az éves beszámolójukat – de hogy valóban mindegyik végez-e tényleges tevékenységet, azt nem tudni. Elég az elmúlt években nagy botrányt kavart Farkas Flórián-féle Híd a munka világába projektre, az Első Magyar Környezettudatos Szociális Országos Szövetkezet (ESZOSZ) botrányaira vagy a fideszes Mengyi Roland Voldemort-ügyként elhíresült esetére gondolni (ezekről lásd bővebben: A Hasznos Szakértelmek tudománya, Magyar Narancs, 2016. augusztus 25.).

A szövetkezeti törvény legutóbbi módosítása e fals helyzetet igyekszik kijavítani azzal, hogy tagi munkavégzést csak a legalább három hónapja közfoglalkoztatási jogviszonyban állók vagy a legalább három hónapja munkanélküliként nyilvántartottak végezhetnek, akik eközben más munkáltatónál nem dolgozhatnak. Ehhez a módosításhoz jön az önkormányzatok vagy karitatív szervek kötelező tagfelvétele 2018. január 1-jével. „Ezt teljesen abszurdnak tartjuk, kértünk is egy állásfoglalást a Nemzetgazdasági Minisztériumtól a törvény értelmezésére, de ők sem tudtak mindenre válaszolni. Nem tudjuk pontosan például, melyek a jogszabályban meghatározott karitatív szervezetek, nem egyértelmű, hogy csak a Karitatív Tanács tagjai tartoznak ide, vagy ha a szociális szövetkezet maga is karitatív tevékenységet végez, akkor megfelel a törvényi előírásnak” – mondja Németh László.

 

Megoldások

A szociális szövetkezetek közül van, amelyik jó kapcsolatot ápol az önkormányzattal, és az utóbbi szívesen be is lépne a szövetkezetbe – de ilyen eset kevés van. Ezek egyike az eMultiCoop nevű szociális szövetkezet, amely Nógrád megyében, a Szécsényi járásban működik 2008 óta. A Ferge Zsuzsa-féle gyerekszegénység elleni programból nőtte ki magát, jelenleg 5-6 településen szolgáltat internetet, működtet közösségi tereket – és teremt ezzel munkahelyeket. Nonprofit szervezetként közösségi finanszírozásból tartja fent magát, az önkormányzatokkal jó a viszonya, azok sokszor térítésmentesen biztosítják a közösségi terek helyszíneit. „Korábban, amikor több településről kivonult a szolgáltató, hulladékszállítást végeztünk, és elkezdtük egy hulladékválogató építését, hogy elterjesszük a szelektív hulladékgyűjtést. Miután államosították, megszűnt ez a tevékenységünk” – meséli Ferge Sándor, a szövetkezet egyik tagja. Már felvették a kapcsolatot a varsányi önkormányzattal, és megkérték őket, lépjenek be a szövetkezetbe, hogy fenn tudjanak maradni. Az önkormányzat nyitott a tagságra. „Azt hiszem, ebből a szempontból különleges példa vagyunk” – mondja Ferge Sándor.

És valóban, a legtöbben nem akarnak vagy tudnak önkormányzati tagot beléptetni, a megszűnés ellen így egyetlen dolgot tehetnek: a szociális státuszról lemondva átalakulnak „normál” szövetkezetté, amire a már említett Adacs-Bábony Szövetkezet is készül. „Komolyan gondoljuk a szövetkezetiséget, annak elveit, amely szerint szabad társulásról van szó, a kötelező tagságot nem ismeri. Mindenképp hátrány ez nekünk, hiszen a céljaink nem változnak, a tevékenységünk az eddigiekben megfelelt a szociális szövetkezeti kritériumoknak, és most – mint ahogy a tagi munkavégzési jogviszony bevezetésekor – módosítanunk kell az alapszabályt. Ügyvédi költséggel jár, közzétételi díjjal és a változás bejegyzése miatti költséggel is” – sorolja Mészáros Zsuzsa.

Hasonlót lép a Gödölye Szociális Szövetkezet is, amely Waldorf-iskolák étkeztetéséért felel. Ők hét éve, szülői kezdeményezésre alakultak, kezdetben csak a gödöllői Waldorfban működtek, azóta 8-10 intézmény étkeztetését viszik, konyhájuk és egyben székhelyük a káposztásmegyeri Waldorf Gimnáziumban van. „Több üzletágunk van, működtetünk zöldségtisztító és szendvicskészítő üzemet, biokertészetünk is van. Ezek egymásnak teljesen mellérendelt helyzetben működnek, nincs hierarchia. Nem elsődleges célunk hátrányos helyzetű személyek számára megélhetést biztosítani, de többen közülünk nehéz anyagi körülmények között élő családos ember. Jelenleg 13 munkatárs dolgozik a szövetkezetben. Nálunk a termék a szociális” – ismerteti Nagy Gábor alapító tag. Kezdetben pályázatokból éltek és hitelt is vettek fel, mára önfenntartóak és adósságmentesek, nyaranta viszont csak azon munkatársaknak tudnak jövedelmet biztosítani, akiknek gyerekeik vannak. „A törvénymódosítás miatt a szociális jelzőt elhagytuk a nevünkből, sok hátrány nem ért minket. A tagi munkavégzés kedvezményét nem érvényesíthetnénk, azt nem ránk szabták, hanem elsősorban a vidéki kistelepüléseken élő, halmozottan hátrányos helyzetű munkavállalókra. Azt eddig sem vettük igénybe, ráadásul a sok adminisztráció miatt sem túlságosan vonzó.”

Németh László maga is egy szociális szövetkezet tagja: a Közösségi Szociális Szövetkezet (Köszsz) adományboltokat működtet, ahová bárki beviheti magánadományait, amit aztán minimális összegért adnak tovább. Jelenleg 12 embernek biztosít munkahelyet, előtte mindannyian munkanélküliek voltak, pályakezdők, nyugdíj előtt állók, vagy valamilyen kirekesztett csoport tagjai, például pszichés betegséggel küzdők. Önfenntartók, és nem is pályáznak – Németh szerint a pályázat a szociális szövetkezetek halála. Azt javasolja, inkább vegyenek fel hitelt, és az üzleti tevékenységük nyereségéből fizessék azt vissza, mint hogy az állami forintoktól függjenek. Hogy most mihez kezdenek, még nem tudják pontosan. Többek között a fővárosi XII. kerületben működnek, s bár jó a kapcsolatuk az önkormányzattal, amikor megkérdezték, belépnének-e a szövetkezetbe a törvénymódosítás miatt, az önkormányzat indoklás nélkül nemet mondott. „Teljesen hibás a koncepció. A szövetkezeteknek olyanokat kell megkérni, hogy legyenek tagok, akiknek egyébként a szövetkezeti alapelveknek megfelelően nem is lenne szabad tagnak lenni” – mondja Németh.

 

Mi indokolja?

Megoldás lehet az is, ha egy szociális szövetkezet formailag ugyan beléptet egy önkormányzatot a tagjai közé, de ha az nem fizeti az éves tagdíjat, egy év után megszűnik a tagsága. Aztán ugyanez lejátszható egy másik önkormányzattal, és így tovább. Esetleg kisebbségi önkormányzatokkal tárgyalnak, vagy maguk végeznek karitatív tevékenységet.

„Egyszerűen nem látok olyan racionális érvet, amiért ez a módosítás indokolt lenne. A szövetkezet szabad emberek szövetsége, nem értem, miért kellene a maradékot is ellehetetleníteni. Formailag lehet teljesíteni a követelményt, de a szociális szövetkezetnek épp az a lényege, hogy a tagok egyenlők, egy tag egy szavazattal rendelkezik. Ha belép ebbe egy önkormányzat, ezt hogyan valósítják meg? Hogyan lehet egyenlően részt venni a döntésekben, részesedni a juttatásokból, és főleg, hogyan végez munkát az önkormányzat?” – sorolja Ferge Sándor.

Mások sem értik a törvénymódosítás miértjét, Molnár György közgazdász, a téma kutatója szerint ezzel tönkreteszik a nem önkormányzati tagsággal létrejött szociális szövetkezeteket. „Ez egy önfenntartó cégforma, ha veszteséges, a tagok tesznek bele pénzt, pályázhatnak állami támogatásokra vagy tönkremennek. Már a 2012-es módosítás is a szociális szövetkezeti elvek magját érintette: azzal, hogy az önkormányzatok is tagokká válhattak, olyan szociális szövetkezetek jöttek létre, ahol a tagok nem egyenlők, a többi tag ezer vonatkozásban függ az önkormányzattól. A régebbi szociális szövetkezetek közül sokan komoly pályázati pénzeket nyertek el, de nem tudták vagy akarták teljesíteni a vállalt foglalkoztatási feltételeket, ezért inkább megszűntek. A mostani változtatás kapcsán semmi másra nem tudok gondolni, mint az óriási ellenőrző kényszerre és arra, hogy minden független szervezet gyanús. Fejlesztés helyett tönkretesznek valamit, ami alig 10 éve működik és a jövő felé mutatna.”

A Szoszöv elnöke szerint más is lehet a háttérben. Egyrészt kiszűrni a 2600 szociális szövetkezetből azokat, amelyek nem működnek, és így csökkenteni a számukat, másrészt a kormány talán így kíván lassan és észrevétlenül kihátrálni a közfoglalkoztatás mögül: a feladatokat és a felelősséget a szociális szövetkezetekre hárítva, amelyek ha megszűnnek, és vele együtt a közmunkaprogramok is csökkennek, az már nem az állam felelőssége.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.