Semjén Zsolt szerint helyes az, ha egy kisfiú katonásdit játszik

  • narancs.hu
  • 2021. december 17.

Belpol

„A katonásdinak a végén arra kell kimenni, hogy a hazáját védje, értékeket védjen, ne pedig másikat támadjon.”

Helyes az, ha egy kisfiú katonásdit játszik, a katonásdinak a végén arra kell kimenni, hogy a hazáját védje, értékeket védjen, ne pedig másikat támadjon” – ezt mondta Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az ország első honvédelmi sportközpontjának átadóján. Kiemlte, ki kell állnunk amellett, hogy a katonaság, a katonaember, a honvédelem akkor jó dolog, ha a nemzetállam megvédésére, polgárainak és értékeinek védelme érdekében használják.

A honvédelmi sportközpont létrehozására utalva példaként megemlítette az Osztrák-Magyar Monarchia alatt birodalomszerte megalakított lőegyleteket, a két világháború közötti leventemozgalom egyes területeit, illetve később a Magyar Honvédelmi Szövetséget (MHSZ), mint sport és szabadidős tevékenységeket szervező országos szervezetet.

Sok gyereknek és fiatalnak segített katonai vagy rendőri hivatást választani ez a szervezet, "elkötelezettek vagyunk amellett, hogy ilyen intézmények valóban minden megyében és járásban legyenek" – mondta a miniszterelnök-helyettes, megjegyezve, ilyen központokban az ez iránt érdeklődő fiatalok és idősebbek kipróbálhatják magukat a lősportokban.

Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője, a Honvédelmi Sportszövetség elnöke elmondta, az országban egyszerre öt helyszínen kezdődött el ehhez hasonló komplexumoknak az építése. A cél az, hogy először minden megyében, később pedig valamennyi járásban létesüljön egy-egy ilyen honvédelmi sportközpont.

"Azért van szükség sportközpontokra, mert a fiataljainkat szeretnénk felvértezni lelki, fizikai és szellemi értelemben, hogy ebben a kihívások évszázadának is jellemzett világot minél hatékonyabban tudják kezelni, megoldják feladatait" – tette hozzá.

Újfehértón most több mint 880 millió forintból egy 90 férőhelyes, hétszáz négyzetméter hasznos alapterületű, edző- és oktatótermekkel, kiszolgálóhelyiségekkel, parkolókkal, lövészeti versenytérrel és fegyvertérrel felszerelt központ épült meg.

(MTI)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.