"További ötpárti egyeztetésekre van szükség" - hangzott a hivatalos válasz az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban (IRM), amikor a pártok működéséről és gazdálkodásáról (1989. évi XXXIII. - Ptv.), illetve a választási eljárásról (1997. évi C. - Ve) szóló törvények tervezett módosításáról érdeklődtünk. Csakhogy hónapok óta késlekedik az egyeztetés időpontjának kijelölése, hiszen a javaslat részletes parlamenti vitája már július 17-én lezárult, és a módosító indítványokat is régen belepte a por - az utolsót július 6-án nyújtották be.
Számviteli fegyelem
"Pártingatlanok, Tocsik-botrány, Postabank, brókerügy, Magyar Vizsla: a tizenhat éves demokráciánk a párt- és kampányfinanszírozási botrányok sorozata, majd' minden évre jut valami zaftos ügy, a kérdés újraszabályozása nem tűr halasztást" - indokolta a reform szükségességét az IRM egyik szakembere. A nagyszabású tervezet annak a kilenc törvényjavaslatot tartalmazó reformcsomagnak a része, amelyet májusban, a koalíciós szerződés aláírása előtti napon a miniszterelnök személyesen hozott nyilvánosságra. Az eredeti elképzelés szerint az Országgyűlésnek a közjogi pakkot július végére el kellett volna fogadnia. Állítólag a kormányfő határozott kérése az volt, hogy a koalíció legyen nyitott az ellenzék javaslatai felé. Ezek után igencsak meglepő, hogy a módosítások tárgyalása sem kezdődött el.
A tárca által kidolgozott törvényjavaslat teljesen újraszabályozná a kérdéskört, egyetlen területet sem hagyna érintetlenül. A két említett törvényben átszabnának hét paragrafust, bekerülne egy új fejezet, három bekezdés és négy paragrafus. Első lépésben szigorítanák a pártok bevételeire vonatkozó paszszusokat, megszabva, hogy a pártok jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezettől (kivéve a pártcégeket és -alapítványokat) nem fogadhatnak el hozzájárulásokat. A magánemberektől és a saját alapítványoktól kapott, 50 ezer forintot meghaladó támogatásokat közzé kell majd tenni a párt honlapján, a 250 ezer forintot meghaladó támogatásokat pedig fel kell tüntetni az éves beszámolókban. Szigorítanák az összeférhetetlenségi szabályokat: párt, illetve párt által alapított gazdálkodási szervezet, alapítvány nem lehet ajánlattevő közbeszerzési eljárásban, állami, önkormányzati megbízást nem kaphat még alvállalkozóként sem.
A legjelentősebb módosítást a Ptv. új fejezete (IV/B) tartalmazza, amely tizenhat év múltán végre leszögezi: a pártok kötelesek alávetni magukat a számviteli törvény előírásainak. A javaslat törvényerőre emelkedése esetén a pártok kettős könyvelést készítenének, az éves beszámolójuk - kivéve a tízmilliónál kevesebb bevétellel rendelkezőket - aprólékos mérlegből, eredménykimutatásból állna, és végre szabályozná a törvény a mérleg pontos tagolását is. A pártok most is készítenek éves beszámolókat; ezeket a Magyar Közlöny hozza nyilvánosságra, s az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kétévente ellenőrzi. Csakhogy nem tartoznak a könyvviteli szabályok alá - ezért mindenki trükközik. A párt- és kampányfinanszírozás területén a nyilvánosságnak sincs visszatartó hatása, a sajtó a különféle módon készített beszámolókat nem tudja összehasonlítani, gyakran előfordult, hogy ugyanazon párt az egymást követő években különböző módon készítette el az elszámolását. Közpénzekről van szó, hiszen a pártok a bevételeik zömét a költségvetési támogatásoknak köszönhetik. A jelenlegi javaslat értelmében tovább bővülnének az ÁSZ jogosultságai, a szabályokat áthágó politikai szervezetek szigorú - adók módjára behajtható - szankciókra számíthatnának. Törvénytelen hozzájárulás elfogadásakor pénzbüntetéssel sújthatnák a párt elnökét, ügyészségi eljárást kezdeményezhetnének a párt ellen, az éves beszámoló elmulasztása esetén pedig a bíróság kimondhatná a párt megszűnését.
Szigorúan ellenőrzött számlák
A transzparencia hiánya hatványozottan jelentkezik a kampánypénzek áramlásánál. Az ÁSZ hoszszú évek óta ugyanazon kifogásokat fogalmazza meg jelentéseiben: a választási eljárásról szóló törvény "határozatlan jogfogalmakat" használ, a határidők "nem gyakorlatiasak", "a nyilvánosságra hozatal formájára, továbbá a nyilvántartásra nem tartalmaznak szabályokat". A két legfontosabb probléma, hogy a Ve. jelenleg nem határozza meg a választási kampány és a választási költség fogalmát. Az ÁSZ csak a pártok gazdálkodásának törvényességét ellenőrizheti, nyomozati jogköre nincs, márpedig, ha az előírások ilyen képlékenyen fogalmaznak, lehetetlen megállapítani, hogy a beszámolók tartalmazzák-e valamennyi kampánykiadást. Az egyes auditáló cégek, politológusok kampányról kampányra kiszámolják, hogy a pártok hány milliárdot költöttek, miközben papíron senki vagy csak minimális mértékben lépi túl a jelöltenkénti egymilliós limitet. "Az ellenőrzés számára gyakorlatilag az minősül választási költségnek, amit a jelölő szervezet vagy a független jelölt annak minősített" - fogalmaz az 1998-as választások tapasztalatait összegző számvevőszéki jelentés.
A parlament előtt fekvő előterjesztés e téren is tiszta vizet öntene a pohárba. Bevezetnék a kampányszámlát, azaz a jelölő szervezet a kampány költségeinek fedezésére köteles lenne külön bankszámlát nyitni, és a pénzmozgásokról hetente kivonatot küldenének az Országos Választási Bizottságnak (OVB). A törvényjavaslat több paragrafuson keresztül részletezi, mit kell politikai hirdetésnek, kampányplakátnak, -szórólapnak tekinteni. A hirdetéseken fel kellene tüntetni a kampányt folytató szervezetet, esetleg a pártot, jelöltet támogató magánszemély nevét, a plakátok egyedi azonosító számot kapnának. Az OVB-nek mindenből másolatot küldenének, a politikai hirdetésekről pontos tájékoztatást adnának. A választás eredményének jogerőre emelkedését követő hatvanadik napon a pártok a törvény által alaposan körülírt beszámolót készítenének, amiben az utolsó szórólapra kiadott összeget is fel kellene tüntetni. Az ÁSZ megkapná az OVB-nél felhalmozott adatokat, így viszonylag nagy pontossággal meg lehetne állapítani, hogy a szervezetek, jelöltek a törvény betűje szerint jártak-e el.
A legnagyobb probléma, hogy manapság sem banki átutalásokkal zajlik a kampány finanszírozása. Bár még egyszer sem sikerült a pártokra bizonyítani, de közismert, hogy a kifizetések ellenőrizhetetlen módon, készpénzben történnek: ez a korrupció melegágya. Ugyanakkor - ez történt legutóbb a Magyar Vizsla nevű kiadvány esetében - rendszeresen előfordul, hogy nem a jelölő szervezet, hanem egy független cég, alapítvány kampányol az adott párt mellett. Elek János, az ÁSZ főigazgató-helyettese szerint ez a probléma is kiküszöbölhető lenne az új javaslattal. Mivel a tervezet úgy szól, hogy minden hirdetés nyomon követhető, utána lehet járni, hogy a párt elszámolt-e mindegyikkel, vagy ha nem a szervezet megbízásából jelent meg, akkor hozzájárulásként feltüntette-e a beszámolóban. Bár ez a munka hatalmas apparátust igényelne, az oknyomozást már elvégezhetné a sajtó vagy akár az egymást árgus szemekkel figyelő pártok is.
Jelentős előrelépés volna a kormányzati propaganda megtiltása a kampány időszakában. Négy évvel ezelőtt a Széchenyi-terv, a jelenlegi országgyűlési választások előtt a Nemzeti Fejlesztési Terv "sikereit" hirdették plakátok, közérdekű közlemények százai - közpénzből. A jogszabálytervezet szerint az állami és az önkormányzati szféra intézményei a kampány idején tevékenységüket ismertető, magyarázó hirdetéseket nem tehetnének közzé.
Szilenciumra ítélnék
A törvényjavaslat parlamenti tárgyalását lanyha érdeklődés övezte. Miközben mindegyik felszólaló hangsúlyozta, hogy az elmúlt tizenhat év legfontosabb ügyét tárgyalják, a tét a képviseleti demokrácia tekintélyének visszaállítása, az általános és a részletes vita idején lényegében csak a vezérszónokok tartózkodtak a teremben. Az ellenzék és a kisebbik kormánypárti frakció több módosító javaslatot nyújtott be, számos joghézagot fedeztek fel a csomagban. Többen megállapították, hogy kapkodásra utaló bakik vannak a javaslatban. Például a jelenlegi szabályozás kimondja - és az előterjesztés továbbviszi -, hogy a párt egy egyszemélyes gazdálkodó szervezeten kívül más gazdálkodó szervezetben nem szerezhet részesedést, tehát elvileg nem vásárolhat részvényeket. Ehhez képest a javaslat egy másik paragrafusa lehetővé tenné értékpapírok vásárlását. Az állami és önkormányzati szervezetek és cégek kampánytilalmának pontatlan megfogalmazása miatt a kampány alatt tilos lenne bármilyen gazdasági reklámtevékenység.
"1989-ben a pártok csak egy kerettörvényt alkottak, a későbbi időszakra hagyták a részletes szabályozás kidolgozását, tehát igencsak időszerű lenne egy új törvény elfogadása - mondta a Narancsnak a Fidesz vezérszónoka, Nyitrai Zsolt. - Persze a jelenlegi formájában elfogadhatatlan, sok ponton tákolmánynak tűnik, egyértelmű a lealibizés szándéka." Az ellenzéki honatya szerint ha átfésülik a javaslatot, elfogadják a módosító javaslataik közül a legfontosabbakat, akkor meglesz a kétharmad. A Fidesz legfőbb kérése: a beterjesztő illesszen a törvénybe egyértelmű garanciákat, hogy a mindenkori kormány valóban ne folytathasson közpénzen bújtatott pártpropagandát. Nyitrai külön problémának tartja, hogy a mindenkori kormány helyzeti előnyben van azáltal, hogy a kampány során a négyéves kormányzati munka valamennyi eredményét felhasználhatja, illetve a minisztériumok apparátusát bevonhatják a direkt kampányba. Ezért az egyik módosítójában azt kezdeményezi, hogy a mindenkori kormánypártok költségvetési támogatását csökkentsék az ellenzéki pártok támogatásának a felére. "Nem ördögtől való ez a javaslat, jelenleg ez a helyzet a frakciónak járó támogatásnál is" - mondta lapunknak Nyitrai.
Molnár Béla, a KDNP vezér-szónoka a parlamenti vitában azt hangsúlyozta, a kormánypropaganda tiltása fából vaskarika, hiszen a tilalom csak a kampány hatvan napjára korlátozódna. A kereszténydemokraták szerint az első fordulót megelőző év november 1-jétől kellene szüneteltetni az állami szféra hirdetéseit, a Fidesz pedig egyéves szilenciumot írna elő. Molnár úgy véli, hiába a tilalom, ha a különféle előrehozott kifizetésekkel, kormányintézkedésekkel a mindenkori hatalom választói rétegeket vásárol meg. Ezért pártja felvetette, hogy ezeket a választások előtti intézkedéseket - ha ugyanazok maradnak kormányon - két évig ne lehessen visszavonni.
Hibernálták
A KDNP, az MDF és az SZDSZ azt nehezményezi, hogy a jogszabálytervezet eltörölné a jelöltenként egymillióban maximált kampánykiadási limitet. "A kis pártok esélyegyenlőségét kockáztatnák, ha nem lenne korlát, sőt, ellehetetlenítenénk a parlamenten kívülieket, az új politikai kezdeményezéseket" - véleményezte a tervet Fodor Gábor. Dávid Ibolya módosító javaslata 2 millióra, az SZDSZ 2,4 millióra emelné a limitet.
Válaszában az IRM államtitkára, Kondorosi Ferenc azt fejtegette: értelmetlen szaporítani a betarthatatlan jogszabályok számát, hiszen biztos, hogy a pártok nem tartanák be a limitet, azaz a korlát korrumpálná őket. A szocialista politikusok azzal hárítják a kampánykiadások korlátozását, hogy a tervezet a kampány évére jelentős, egyszeri támogatást helyez kilátásba a parlamentbe került, illetve az egy százalékot elért pártoknak. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője azt kifogásolta, hogy a kifizetés utólagos lenne, ezért a kisebb pártok nem mernek majd költekezni, míg a nagyok az esélyesek nyugalmával szórnák a pénzt. Javaslata szerint helyesebb, ha a kampánytámogatás megállapításánál az előző választásokon elért eredményt vennék figyelembe.
Bár a törvényjavaslat vitája végig szakmai mederben maradt, és éles, áthidalhatatlan ellentétek nem alakultak ki, az előterjesztés gyakorlatilag lekerült a napirendről. "Egy nagyon jó kezdeményezés, melyet elsodort a politikai válság" - magyarázta Fodor, miért nem halad a módosítók tárgyalása. Több szocialista forrásunk azt mondta, a kormány eltaktikázta magát. Állítólag azért szüntették volna meg a limitet, hogy rávegyék a Fideszt, javasoljon ő a jelenleginél magasabb korlátot, és így rájuk lehetett volna sütni az önkormányzati kampányban, hogy pénzéhesek. Nyitrai lapunknak határozottan cáfolta, hogy lett volna ilyen alkudozás a színfalak mögött. Egy, az MSZP-elnökséghez közel álló informátorunk szerint inkább arról van szó, hogy a pártpénzekkel foglalkozó háttéremberek ismét aktivizálódtak, és kihasználva Gyurcsánynak az őszödi beszéd miatti meggyengülését, megfúrták a kormányfő által dédelgetett jogszabálytervezetet. Közben megkezdődött az egészségügyi reform vitája, a költségvetés előkészítése, kizárt tehát, hogy a kormánypártok újabb frontot nyitnának. A pártfinanszírozás ügye téli álomba merült.
