Sikertelen próbálkozás a pártfinanszírozás átalakítására: Ráérnek arra még

  • M. László Ferenc
  • 2006. október 26.

Belpol

Elakadt a parlamentben a párt- és kampányfinanszírozás gyökeres átszabását célzó előterjesztés. A kétharmados támogatást igénylő javaslatcsomag előírná a pártok számviteli kötelezettségét, biztosítaná a transzparenciát, és eltörölné a kampányra költhető pénzek limitjét. A kezdeti lelkesedés elültével sem az igazságügyi tárca, sem az MSZP nem mutat hajlandóságot a jogszabály keresztülvitelére.
Elakadt a parlamentben a párt- és kampányfinanszírozás gyökeres átszabását célzó előterjesztés. A kétharmados támogatást igénylő javaslatcsomag előírná a pártok számviteli kötelezettségét, biztosítaná a transzparenciát, és eltörölné a kampányra költhető pénzek limitjét. A kezdeti lelkesedés elültével sem az igazságügyi tárca, sem az MSZP nem mutat hajlandóságot a jogszabály keresztülvitelére.

"További ötpárti egyeztetésekre van szükség" - hangzott a hivatalos válasz az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban (IRM), amikor a pártok működéséről és gazdálkodásáról (1989. évi XXXIII. - Ptv.), illetve a választási eljárásról (1997. évi C. - Ve) szóló törvények tervezett módosításáról érdeklődtünk. Csakhogy hónapok óta késlekedik az egyeztetés időpontjának kijelölése, hiszen a javaslat részletes parlamenti vitája már július 17-én lezárult, és a módosító indítványokat is régen belepte a por - az utolsót július 6-án nyújtották be.

Számviteli fegyelem

"Pártingatlanok, Tocsik-botrány, Postabank, brókerügy, Magyar Vizsla: a tizenhat éves demokráciánk a párt- és kampányfinanszírozási botrányok sorozata, majd' minden évre jut valami zaftos ügy, a kérdés újraszabályozása nem tűr halasztást" - indokolta a reform szükségességét az IRM egyik szakembere. A nagyszabású tervezet annak a kilenc törvényjavaslatot tartalmazó reformcsomagnak a része, amelyet májusban, a koalíciós szerződés aláírása előtti napon a miniszterelnök személyesen hozott nyilvánosságra. Az eredeti elképzelés szerint az Országgyűlésnek a közjogi pakkot július végére el kellett volna fogadnia. Állítólag a kormányfő határozott kérése az volt, hogy a koalíció legyen nyitott az ellenzék javaslatai felé. Ezek után igencsak meglepő, hogy a módosítások tárgyalása sem kezdődött el.

A tárca által kidolgozott törvényjavaslat teljesen újraszabályozná a kérdéskört, egyetlen területet sem hagyna érintetlenül. A két említett törvényben átszabnának hét paragrafust, bekerülne egy új fejezet, három bekezdés és négy paragrafus. Első lépésben szigorítanák a pártok bevételeire vonatkozó paszszusokat, megszabva, hogy a pártok jogi személy és jogi személyiség nélküli szervezettől (kivéve a pártcégeket és -alapítványokat) nem fogadhatnak el hozzájárulásokat. A magánemberektől és a saját alapítványoktól kapott, 50 ezer forintot meghaladó támogatásokat közzé kell majd tenni a párt honlapján, a 250 ezer forintot meghaladó támogatásokat pedig fel kell tüntetni az éves beszámolókban. Szigorítanák az összeférhetetlenségi szabályokat: párt, illetve párt által alapított gazdálkodási szervezet, alapítvány nem lehet ajánlattevő közbeszerzési eljárásban, állami, önkormányzati megbízást nem kaphat még alvállalkozóként sem.

A legjelentősebb módosítást a Ptv. új fejezete (IV/B) tartalmazza, amely tizenhat év múltán végre leszögezi: a pártok kötelesek alávetni magukat a számviteli törvény előírásainak. A javaslat törvényerőre emelkedése esetén a pártok kettős könyvelést készítenének, az éves beszámolójuk - kivéve a tízmilliónál kevesebb bevétellel rendelkezőket - aprólékos mérlegből, eredménykimutatásból állna, és végre szabályozná a törvény a mérleg pontos tagolását is. A pártok most is készítenek éves beszámolókat; ezeket a Magyar Közlöny hozza nyilvánosságra, s az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kétévente ellenőrzi. Csakhogy nem tartoznak a könyvviteli szabályok alá - ezért mindenki trükközik. A párt- és kampányfinanszírozás területén a nyilvánosságnak sincs visszatartó hatása, a sajtó a különféle módon készített beszámolókat nem tudja összehasonlítani, gyakran előfordult, hogy ugyanazon párt az egymást követő években különböző módon készítette el az elszámolását. Közpénzekről van szó, hiszen a pártok a bevételeik zömét a költségvetési támogatásoknak köszönhetik. A jelenlegi javaslat értelmében tovább bővülnének az ÁSZ jogosultságai, a szabályokat áthágó politikai szervezetek szigorú - adók módjára behajtható - szankciókra számíthatnának. Törvénytelen hozzájárulás elfogadásakor pénzbüntetéssel sújthatnák a párt elnökét, ügyészségi eljárást kezdeményezhetnének a párt ellen, az éves beszámoló elmulasztása esetén pedig a bíróság kimondhatná a párt megszűnését.

Szigorúan ellenőrzött számlák

A transzparencia hiánya hatványozottan jelentkezik a kampánypénzek áramlásánál. Az ÁSZ hoszszú évek óta ugyanazon kifogásokat fogalmazza meg jelentéseiben: a választási eljárásról szóló törvény "határozatlan jogfogalmakat" használ, a határidők "nem gyakorlatiasak", "a nyilvánosságra hozatal formájára, továbbá a nyilvántartásra nem tartalmaznak szabályokat". A két legfontosabb probléma, hogy a Ve. jelenleg nem határozza meg a választási kampány és a választási költség fogalmát. Az ÁSZ csak a pártok gazdálkodásának törvényességét ellenőrizheti, nyomozati jogköre nincs, márpedig, ha az előírások ilyen képlékenyen fogalmaznak, lehetetlen megállapítani, hogy a beszámolók tartalmazzák-e valamennyi kampánykiadást. Az egyes auditáló cégek, politológusok kampányról kampányra kiszámolják, hogy a pártok hány milliárdot költöttek, miközben papíron senki vagy csak minimális mértékben lépi túl a jelöltenkénti egymilliós limitet. "Az ellenőrzés számára gyakorlatilag az minősül választási költségnek, amit a jelölő szervezet vagy a független jelölt annak minősített" - fogalmaz az 1998-as választások tapasztalatait összegző számvevőszéki jelentés.

A parlament előtt fekvő előterjesztés e téren is tiszta vizet öntene a pohárba. Bevezetnék a kampányszámlát, azaz a jelölő szervezet a kampány költségeinek fedezésére köteles lenne külön bankszámlát nyitni, és a pénzmozgásokról hetente kivonatot küldenének az Országos Választási Bizottságnak (OVB). A törvényjavaslat több paragrafuson keresztül részletezi, mit kell politikai hirdetésnek, kampányplakátnak, -szórólapnak tekinteni. A hirdetéseken fel kellene tüntetni a kampányt folytató szervezetet, esetleg a pártot, jelöltet támogató magánszemély nevét, a plakátok egyedi azonosító számot kapnának. Az OVB-nek mindenből másolatot küldenének, a politikai hirdetésekről pontos tájékoztatást adnának. A választás eredményének jogerőre emelkedését követő hatvanadik napon a pártok a törvény által alaposan körülírt beszámolót készítenének, amiben az utolsó szórólapra kiadott összeget is fel kellene tüntetni. Az ÁSZ megkapná az OVB-nél felhalmozott adatokat, így viszonylag nagy pontossággal meg lehetne állapítani, hogy a szervezetek, jelöltek a törvény betűje szerint jártak-e el.

A legnagyobb probléma, hogy manapság sem banki átutalásokkal zajlik a kampány finanszírozása. Bár még egyszer sem sikerült a pártokra bizonyítani, de közismert, hogy a kifizetések ellenőrizhetetlen módon, készpénzben történnek: ez a korrupció melegágya. Ugyanakkor - ez történt legutóbb a Magyar Vizsla nevű kiadvány esetében - rendszeresen előfordul, hogy nem a jelölő szervezet, hanem egy független cég, alapítvány kampányol az adott párt mellett. Elek János, az ÁSZ főigazgató-helyettese szerint ez a probléma is kiküszöbölhető lenne az új javaslattal. Mivel a tervezet úgy szól, hogy minden hirdetés nyomon követhető, utána lehet járni, hogy a párt elszámolt-e mindegyikkel, vagy ha nem a szervezet megbízásából jelent meg, akkor hozzájárulásként feltüntette-e a beszámolóban. Bár ez a munka hatalmas apparátust igényelne, az oknyomozást már elvégezhetné a sajtó vagy akár az egymást árgus szemekkel figyelő pártok is.

Jelentős előrelépés volna a kormányzati propaganda megtiltása a kampány időszakában. Négy évvel ezelőtt a Széchenyi-terv, a jelenlegi országgyűlési választások előtt a Nemzeti Fejlesztési Terv "sikereit" hirdették plakátok, közérdekű közlemények százai - közpénzből. A jogszabálytervezet szerint az állami és az önkormányzati szféra intézményei a kampány idején tevékenységüket ismertető, magyarázó hirdetéseket nem tehetnének közzé.

Szilenciumra ítélnék

A törvényjavaslat parlamenti tárgyalását lanyha érdeklődés övezte. Miközben mindegyik felszólaló hangsúlyozta, hogy az elmúlt tizenhat év legfontosabb ügyét tárgyalják, a tét a képviseleti demokrácia tekintélyének visszaállítása, az általános és a részletes vita idején lényegében csak a vezérszónokok tartózkodtak a teremben. Az ellenzék és a kisebbik kormánypárti frakció több módosító javaslatot nyújtott be, számos joghézagot fedeztek fel a csomagban. Többen megállapították, hogy kapkodásra utaló bakik vannak a javaslatban. Például a jelenlegi szabályozás kimondja - és az előterjesztés továbbviszi -, hogy a párt egy egyszemélyes gazdálkodó szervezeten kívül más gazdálkodó szervezetben nem szerezhet részesedést, tehát elvileg nem vásárolhat részvényeket. Ehhez képest a javaslat egy másik paragrafusa lehetővé tenné értékpapírok vásárlását. Az állami és önkormányzati szervezetek és cégek kampánytilalmának pontatlan megfogalmazása miatt a kampány alatt tilos lenne bármilyen gazdasági reklámtevékenység.

"1989-ben a pártok csak egy kerettörvényt alkottak, a későbbi időszakra hagyták a részletes szabályozás kidolgozását, tehát igencsak időszerű lenne egy új törvény elfogadása - mondta a Narancsnak a Fidesz vezérszónoka, Nyitrai Zsolt. - Persze a jelenlegi formájában elfogadhatatlan, sok ponton tákolmánynak tűnik, egyértelmű a lealibizés szándéka." Az ellenzéki honatya szerint ha átfésülik a javaslatot, elfogadják a módosító javaslataik közül a legfontosabbakat, akkor meglesz a kétharmad. A Fidesz legfőbb kérése: a beterjesztő illesszen a törvénybe egyértelmű garanciákat, hogy a mindenkori kormány valóban ne folytathasson közpénzen bújtatott pártpropagandát. Nyitrai külön problémának tartja, hogy a mindenkori kormány helyzeti előnyben van azáltal, hogy a kampány során a négyéves kormányzati munka valamennyi eredményét felhasználhatja, illetve a minisztériumok apparátusát bevonhatják a direkt kampányba. Ezért az egyik módosítójában azt kezdeményezi, hogy a mindenkori kormánypártok költségvetési támogatását csökkentsék az ellenzéki pártok támogatásának a felére. "Nem ördögtől való ez a javaslat, jelenleg ez a helyzet a frakciónak járó támogatásnál is" - mondta lapunknak Nyitrai.

Molnár Béla, a KDNP vezér-szónoka a parlamenti vitában azt hangsúlyozta, a kormánypropaganda tiltása fából vaskarika, hiszen a tilalom csak a kampány hatvan napjára korlátozódna. A kereszténydemokraták szerint az első fordulót megelőző év november 1-jétől kellene szüneteltetni az állami szféra hirdetéseit, a Fidesz pedig egyéves szilenciumot írna elő. Molnár úgy véli, hiába a tilalom, ha a különféle előrehozott kifizetésekkel, kormányintézkedésekkel a mindenkori hatalom választói rétegeket vásárol meg. Ezért pártja felvetette, hogy ezeket a választások előtti intézkedéseket - ha ugyanazok maradnak kormányon - két évig ne lehessen visszavonni.

Hibernálták

A KDNP, az MDF és az SZDSZ azt nehezményezi, hogy a jogszabálytervezet eltörölné a jelöltenként egymillióban maximált kampánykiadási limitet. "A kis pártok esélyegyenlőségét kockáztatnák, ha nem lenne korlát, sőt, ellehetetlenítenénk a parlamenten kívülieket, az új politikai kezdeményezéseket" - véleményezte a tervet Fodor Gábor. Dávid Ibolya módosító javaslata 2 millióra, az SZDSZ 2,4 millióra emelné a limitet.

Válaszában az IRM államtitkára, Kondorosi Ferenc azt fejtegette: értelmetlen szaporítani a betarthatatlan jogszabályok számát, hiszen biztos, hogy a pártok nem tartanák be a limitet, azaz a korlát korrumpálná őket. A szocialista politikusok azzal hárítják a kampánykiadások korlátozását, hogy a tervezet a kampány évére jelentős, egyszeri támogatást helyez kilátásba a parlamentbe került, illetve az egy százalékot elért pártoknak. Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője azt kifogásolta, hogy a kifizetés utólagos lenne, ezért a kisebb pártok nem mernek majd költekezni, míg a nagyok az esélyesek nyugalmával szórnák a pénzt. Javaslata szerint helyesebb, ha a kampánytámogatás megállapításánál az előző választásokon elért eredményt vennék figyelembe.

Bár a törvényjavaslat vitája végig szakmai mederben maradt, és éles, áthidalhatatlan ellentétek nem alakultak ki, az előterjesztés gyakorlatilag lekerült a napirendről. "Egy nagyon jó kezdeményezés, melyet elsodort a politikai válság" - magyarázta Fodor, miért nem halad a módosítók tárgyalása. Több szocialista forrásunk azt mondta, a kormány eltaktikázta magát. Állítólag azért szüntették volna meg a limitet, hogy rávegyék a Fideszt, javasoljon ő a jelenleginél magasabb korlátot, és így rájuk lehetett volna sütni az önkormányzati kampányban, hogy pénzéhesek. Nyitrai lapunknak határozottan cáfolta, hogy lett volna ilyen alkudozás a színfalak mögött. Egy, az MSZP-elnökséghez közel álló informátorunk szerint inkább arról van szó, hogy a pártpénzekkel foglalkozó háttéremberek ismét aktivizálódtak, és kihasználva Gyurcsánynak az őszödi beszéd miatti meggyengülését, megfúrták a kormányfő által dédelgetett jogszabálytervezetet. Közben megkezdődött az egészségügyi reform vitája, a költségvetés előkészítése, kizárt tehát, hogy a kormánypártok újabb frontot nyitnának. A pártfinanszírozás ügye téli álomba merült.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.