„Barátom szerencsés ember volt. Keveseknek adatik meg, hogy az utókor azt mondhassa, nélküle többször is másként alakult volna a világ rendje” – kezdi Soros György az e heti Élet és Irodalomban Gondolatok Vásárhelyi Miklósról című írását, a Soros-alapítvány egykori vezetőjének 100. születésnapjára emlékezve.
A szöveg elsősorban emlékezés egy „igazi hazafira”, aki „nem szűk ideológia mentén döntött a támogatásról”, aki „az egész közösséget, a köz javát akarta szolgálni”, aki „segítette a katolikus Vigiliát, a Pannonhalmi Szemlét, protestánsokat, népi írókat”, aki „remélte, hogy a valódi együttműködés és nem a gyűlölet igazgatja az országot”.
Soros szerint Vásárhelyi Miklós „ha ma élne, ma sem adná föl a reményt: tudná, hogy a sors mindig új esélyt kínál. A jövő nem az uszítóké: a gyűlölet nem közösséget, csak megkeseredett, egymásban is ellenséget látó, önmagukkal is békétlen embereket teremt. A gyűlölet szítása pedig veszélyes fegyver: egy idő után a gyűlölet mindig a gyűlöletkeltők ellen fordul. Gyűlöletből nem a jövő, csak hazug múlt építhető”.
