Javában tart Szabadi Bélának, az Orbán-kormány egykoron teljhatalmú földművelésügyi politikai államtitkárának büntetőpere. A védelem tanúként készül meghallgatni Szabadi exfőnökeit, Torgyán Józsefet és Orbán Viktort is. Kérdés, hogy a vádlott ebből profitálhat-e.
Torgyán Józsefnek és az általa közgazdasági zseninek tartott Szabadi Bélának 2001 februárjában kellett távoznia posztjáról. Utóbbi ellen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetését Torgyán után néhány hétig ellátó Boros Imre névre szóló feljelentést is tett, melynek nyomán büntetőeljárás indult. Júniusban Szabadit őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba került, miközben napokon keresztül dupla bilincsben, pórázon vezetgették - a média legnagyobb örömére. Az előzetest októberben házi őrizetre változtatták, rá egy évre pedig lakhelyelhagyási tilalomra enyhítették. Végül tavaly decemberben, az első tárgyalási napon az utolsó korlátozó rendelkezést is feloldották: a volt államtitkár azóta újra elhagyhatja Budapestet.
A kiválasztott
A történet azonban nem csupán a tárca gyanúsnak tűnő pénzügyei kivizsgálásáról szól. (Lásd: Viszi a balhét is, Magyar Narancs, 2001. június 28.; A senkik senkije, Magyar Narancs, 2002. február 14.). Az FVM néhány ügye akkoriban már régóta ismert volt, számos parlamenti interpelláció foglalkozott velük (az ezekre adott kisgazda válaszokat a kormánykoalíció rendre elfogadta), vizsgálódott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, és a Miniszterelnöki Hivatal referatúrája is rajtuk tartotta a szemét. Boros Imre érkezése mindössze annyi változást hozott, hogy a korábban napvilágot látott információk hirtelen bűncselekményre kezdtek utalni, és már Orbán Viktor sem felsőfokon beszélt a minisztérium vezetőiről, akiknek munkájával addig szerfölött elégedett volt. A kisgazdák most már elhitték, amivel korábban riogatták őket: a Fidesznek - 1998-cal ellentétben (a választásokon ekkor 82 képviselőjelöltet léptetett vissza Orbánék javára a későbbi koalíciós partner) - a kétéves költségvetés elfogadása után már nincs szüksége rájuk, így hát eltakarítja őket az útból.
Az események arra utaltak, hogy minden addigi rossz felelősének Szabadit teszik meg, ezzel egyszersmind üzenve a kisgazda pártelnöknek is, mihez tartsa magát. A földművelésügyi államtitkár egyébként is alkalmas személynek tűnt e "szerepre". Hivatali idejéből a legváltozatosabb történetek keringtek: lubickolásakor kiüríttette az uszodát, Torgyán távollétében miniszternek szólíttatta magát, a liftbe nem szállhatott be mellé senki stb. - megannyi, a kisgazdákról kialakult közvélekedésbe beleillő sztori. ' az összes ilyen pletykát cáfolta (az addigi lazsálás után kemény munkára fogott munkatársak rágalmazásának vagy újságírói kitalálásnak tartva őket).
Letartóztatása után nem állt ki mellette senki. Aki megtehette volna - lévén maga is a folyamatok részese -, az, okulva talán Szabadi példájából, az elévülési idő végéig inkább a hallgatást választotta. Egyedül Torgyán hangoztatta volt jobbkeze ártatlanságát, de azért a felelősséget ő is igyekezett elhárítani magáról ("nem foglalkoztam gazdasági ügyekkel").
Az időzítésen kívül elgondolkodtató volt az is, hogy a nagy felelősségre vonási lázban egyedül Szabadit találták meg. Más minisztériumok hasonló gyakorlata nem ébresztett hivatalos gyanút, a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal csak Szabadinál látta indokoltnak a szimatolást. Ezt meg is tehette: ha bűncselekményre utaló körülményről szerez tudomást, akkor ugyan hivatalból köteles eljárni, ám ha (akár szakmai, akár politikai okokból) ezt mégsem teszi, akkor annak a magyar jogrendszerben semmiféle hátrányos jogkövetkezménye nincs.(Mint ahogyan nincs szankció akkor sem, ha az ügyészség nem emel vádat, amikor kellene; igaz, ez 2003 júniusa óta a pótmagánvád intézményével korlátozottan orvosolható.)
Szabadi és Torgyán nyilatkozataiból, a velük készült korabeli interjúkból az derül ki: boldog-boldogtalan figyelmeztette őket arra, hogy megérett az idő "leszalámizásukhoz", szövetségesük már csak a szavazóikra tart igényt (azokra viszont nagyon). Ha a bíróságon a védelemnek sikerül igazolnia, hogy a politikai leszámoláshoz igazságszolgáltatási eszközöket vettek igénybe (s Szabadi valójában emiatt bukott), az akár a büntetőügy kimenetelére is hatással lehet.
A nyomozati anyag alapján az ügyészség 2002 februárjában és 2003 májusában két vádiratot is elkészített. Ezek egyesítése után immár kilenc vádpontban kell döntenie a Fővárosi Bíróság Diós Erzsébet elnökölte büntetőtanácsának.
Hosszú lajstrom
Szabadi Béla a vádirat szerint 1999-2000-ben tengerentúli repülőútjai alkalmával első osztályon utazott, holott egy kormányrendelet értelmében államtitkároknak csak komfortfokozat jár: ily módon 5,8 millió forinttal károsította meg az államot.
Nagyságrenddel húzósabb, mintegy 826 milliós kárt okozott a vád szerint Szabadi azzal, hogy szóbeli utasítására 1998-2001 között az FVM-tulajdonú cégeknek a piaci ár többszöröséért reklámszerződéseket kellett kötniük az FTC-vel (melynek egyébként Torgyán volt az elnöke, s ő az alelnöke). Erre azért volt módja, mert a miniszter az ő hatáskörébe utalta a tárca cégei feletti tulajdonosi jogok gyakorlását. A Fradi-pálya legnagyobb hirdetője az ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. volt, de az összesen 18 agrárvállalkozás között megtalálható például az Országos Mesterséges Termékenyítő Rt. vagy a Temperáltvizű Halszaporító és Kereskedelmi Kft. is. A vád szerint a szerződések azt a látszatot keltették, mintha azok a cégek kezdeményezésére és saját eredményességük növelésére köttettek volna, holott egyedüli céljuk az FTC Labdarúgó és Sport Kft. pénzügyi támogatása volt. "A vádlott sajátos vezetői stílust alakított ki, döntéseinek jogszerűségét vitatni, illetve azok gazdasági célszerűségét kétségbe vonni, bírálni - a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének következménye nélkül - nem lehetett" - áll a vádiratban. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy miért Szabadit, és miért nem az FTC-t állami pénzből ténylegesen kistafírozó agrárcégek vezetőit találjuk a vádlottak padján.
Felelősségre vonják az egykori politikai államtitkárt az eredetileg 2000 szeptemberére, az FTC-pályára tervezett életmódnap miatt is. Itt megint csak Szabadi állítólagos szóbeli utasítására juttatott az Agrárinnovációs Vidék- és Területfejlesztési Kht. 40 milliót a Ferencvárosnak, hogy a tervezett rendezvényen reklámozhassa magát. A vád szerint még akkor is fizettek részleteket, amikor már tudott volt, hogy elmarad az életmódnap. Ebben az egy esetben azonban nemcsak az állítólagos felbujtó, hanem a cég korábbi és az őt váltó ügyvezetője, valamint főosztályvezetője is szerepel a vádlottak között, mondván, tudtak az egész színjátékról.
Azért is Szabadinak kell felelnie, mert az agrárcégeknek a reklámszerződések miatt keletkezett többletköltségét az ő utasítására részben a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Kutatóintézet Kft.-től elvont tőkével leplezték. A törvény alapján azonban ezt a tőkeleszállításból származó 200 millió forintot a központi költségvetésnek kellett volna befizetni.
Egy következő vádpont azt rója fel Szabadinak, hogy az FTC-nek a minisztérium költségvetési fejezeti számlájáról is átutaltak. Mégpedig nyolc esetben, 169 milliós értékben, holott a költségvetési törvény nem tartalmazott ilyen fejezeti előírást.
Az előzőekhez képest szerényebb tétel is akad. Ismét csak az államtitkár utasította volna az Agrármarketing Centrum Kht. ügyvezetőjét, hogy 2000 karácsonyán 1,1 millió forint értékben vásároljon a minisztérium számára hivatali ajándékokat. Hasonlóan ő hatott volna oda, hogy a TIG Kht. és a Concordia Közraktár Rt. képesítés hiányában alkalmatlan embereket tanácsadókéntfoglalkoztasson, ezzel vagy nyolcmilliós kárt okozva.
A vád 638 millió forinttal számolja azt az utasítást, amely Simon Lászlónak, Torgyán egykori bizalmasának a rábírására született, s amelynek hatására a Magyarország gazdaságbiztonsági készleteit kezelő TIG Kht. több tíz ezer tonna lisztet és cukrot adott el jóval a piaci ár alatt. A vád szerint Simon arra is rávette Szabadit, hogy szóban utasítsa az Agrárrendtartási Hivatal vezetőjét egy rendelettervezet elkészítésére. A rendelet 100 ezer tonna takarmánykukorica Oroszországba történő értékesítéséhez irányzott elő tonnánként kétezer forint exporttámogatást akkor, amikor erre a világpiaci helyzet miatt nem lett volna szükség. Ezért a szakmai apparátus, valamint a pénzügyi és a gazdasági tárca is indokolatlannak, a hazai piacra károsnak ítélte azt. A támogatás 200 milliójába került a költségvetésnek.
Mindösszesen körülbelül kétmilliárdos kárról van szó, melynek nyomán Szabadinak nyolcrendbeli, különböző minősítésű hűtlen kezelés, háromrendbeli sikkasztás és egyrendbeli csalás vádjával kell szembenéznie.
Nem én voltam
Az exállamtitkár valamennyi pontban ártatlannak vallotta magát, sőt meggyőződése szerint nem is történt bűncselekmény. Szabadi vallomásában hangsúlyozta: ő egyetlen esetben sem utasított senkit első osztályra szóló jegyek beszerzésére. A jegyrendeléseket a miniszter alá tartozó nemzetközi főosztály adta fel, majd a költségvetési főosztály ellenőrizte és teljesítette őket. Közölte: semmilyen kétség nem volt benne, hogy nem a megfelelő osztályon utazik, és erre nem is hívta fel senki a figyelmét. Tekintve, hogy az agrárminisztériumban korábban is ez volt a gyakorlat, és a külügyi apparátus, a nagykövetségek munkatársainak zöme is első osztályon utazott, ő erre nem kérdezett rá. A különbözet számítását sem érti, mert például nem vonták le belőle az utazási iroda 30 százalékos visszatérítéseit. Mellesleg megjegyezte még, hogy tudomása szerint a legtöbb esetben nincs is meg a repülőjegyek eredeti példánya, de még a róluk készült másolat, igazolás sem.
Az FTC reklámszerződéseiről azt vallotta, hogy ő csak az állam által korábban támogatott, majd magára hagyott és csődhelyzetbe került sportklubot akarta megmenteni úgy, hogy a vállalkozásoknak is hasznos volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy amíg ő a Gyorskocsi utcában raboskodott, addig a kifejezetten hirdethetetlen Magyar Fejlesztési Bank, valamint a Magyar Villamos Művek és a Magyar Posta több száz milliós reklámszerződéseket kötött az ÚTE-val. Állítása szerint nem kényszerítette az agrárcégeket semmire; volt is olyan, amelyik - vele ellentétben - nem látott a reklámban fantáziát, és nemet mondott. Mint ahogy nyugodtan háríthatott volna az Agrármarketing Centrum Kht. vezetője, Bercsényi László is, hiszen ő a miniszter fiának, Torgyán Attilának volt a barátja. Vallomásában valamennyi reklámszerződést a cégekre nézve is ésszerűnek tartotta. Hivatkozott még a Magyar Hírlap egyik cikkére, mely szerint a szerződések felbontása óta az FTC visszafizetett 730 millió forintot az agrárcégeknek, ennyi tehát megtérült volna a kárból.
Az életmódnapról Szabadi elmondta, hogy miután tudomást szerzett arról, hogy a rendezvényt a kifizetések ellenére nem akar-ják megtartani, írásba foglaltatta: amennyiben erre 2001 szeptemberéig sem kerül sor, az FTC köteles a pénzt kamattal együtt visszautalni. A rendezvényt szerinte végül is azért nem tartották meg, mert a minisztérium új vezetői erre nem voltak hajlandóak.
Az FVM egykori második embere azt állítja, hogy a tőkeátcsoportosítás ötlete már érkezése előtt fölmerült, továbbá az ezt elrendelő alapítói határozatról a minisztériumi hierarchia minden fokán pozitívan nyilatkoztak, így ő aláírta. A metódusról pedig - mivel ehhez ő nem értett - Nagy András helyettes államtitkár döntött.
Szabadi állította: a költségvetési pénzek az FTC olimpiai felkészülésére és az utánpótlás nevelésére mentek, és ismét hangoztatta: ilyen célokra előtte is adtak meg azóta is adnak így támogatást. Nagy András megmutatta neki azállamháztartási törvény vonatkozó passzusát, mely lehetőséget nyújt arra, hogy a minisztérium szabad pénzeszközeivel egyesületeket támogasson, ráadásul az APEH-nek is ellenőriznie kellett a jogcímet, ők pedig nem jeleztek kifogást.
Vallomása szerint tanácsadók alkalmazására sem bírt rá senkit. Magát sem vette körül tanácsadókkal, márpedig ha valakinek nagyon akart volna kedvezni, benyomhatta volna valamelyik általa tulajdonolt cég felügyelőbizottságába, igazgatótanácsába - de nem tette.
A liszt- és cukorkészletek eladásával kapcsolatos vádak előtt is értetlenül áll a volt államtitkár. A gazdaságbiztonsági tartalékok mértékéről ugyanis tárcaközi bizottság döntött, melynek elnökeként ő is csak egy szavazattal rendelkezett. A legtöbb döntés a Kht. vezetőjének hatáskörébe tartozott, államtitkárként - állítja - abban merült ki a tevékenysége, hogy leállította a cég körüli lobbizást. Ezenkívül a készletek romlandóak, egy idő után nem lehet túl magas áron értékesíteni őket, már ha egyáltalán. Ráadásul ő vezette be azt, hogy csak előre fizetve vagy 100 százalékos bankgaranciával lehetett árut elvinni a TIG Kht.-tól - és szerinte nemhogy hűtlen kezelésről nem volt szó, hanem a korábban 600 milliós veszteséget sikerült 1,6 milliárdos nyereségbe átfordítani. Utalt arra, hogy a feltételezett hátrány a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint 93 millió, azaz kilónként 3 forint, ami pedig a hibahatáron belül van. Ebből hozott ki a vádirat 638 milliót.
Külön érdekes az exporttámogatások ügye. Szabadi vallomásából kiderül: ezt valóban nem a belső piaci helyzet indokolta, hanem Torgyán oroszországi útja. Az orosz piacon ugyanis sok múlott, ezért a miniszter úgy döntött, mivel nekik szükségük van kukoricára, utazása előtt e "jelképes mennyiséggel" érdemes gesztust tenni feléjük. Kereskedelempolitikai érdekről volt tehát szó, és Szabadi állítása szerint bizonyítani tudja, hogy az út után 35 milliárd forinttal nőtt a mezőgazdasági termékek kivitele, a kedvezményezettek pedig természetesen olyan vállalkozások voltak, melyeknek már korábban is volt oroszországi kapcsolatuk.
Bármi lehet
A védelem álláspontja szerint a hűtlen kezeléssel kapcsolatos vádpontok kapásból nem állnak meg; a vagyonkezelők ugyanis az FVM agrárcégei voltak, Szabadi a tulajdonosi jogokat gyakorolta, és míg az előbbi nem, az utóbbi szabadon rendelkezik a pénzekkel. A társasági törvény pedig előírja: ha egy cégvezető nem ért egyet a döntéssel, akkor írásbeli utasítást kell kérnie a tulajdonostól. Bárándy György, Szabadi védője a Narancsnak kifejtette: "A miskolci ügyészség pár éve hozott egy azóta elterjedt állásfoglalást, mely szerint a tulajdonos hűtlen kezelést nem követhet el. Ha Szabadi Béla felelős lenne, akkor elfoglalhatnék olyan álláspontot, hogy a vezérigazgató felelős azért, ha a raktáros sikkaszt. Ez nem szokás." A cégvezetők tehát, ha alapos okot láttak rá - pláne, hogy szóbeli utasítást kaptak - mondhattak volna nemet, hiszen az esetleges későbbi büntetőjogi felelősségre vonásuk állt szemben legrosszabb esetben is az állásuk elvesztésével.
Hack Péter büntetőjogász, egyetemi tanár némileg másképp látja a dolgokat. A Narancs megkeresésére hangsúlyozta: a konkrét védekezési módról természetesen nem akar véleményt mondani, és az ügy részleteit sem ismeri. Általánosságban azonban elmondható, hogy különbség van a magán- és a közvagyon feletti tulajdonosi jogok között. Aki állami cégnél gyakorolja a tulajdonosi jogokat, az nem válik tulajdonossá: "Egy tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter az állami vagyont például nem adhatja el szabadon, nem hagyhatja örökül a gyerekére. Ha egy magántulajdonos fogja a vagyonát és elégeti a kályhában, azt senki nem kérheti rajta számon. Ha valaki ezt a közvagyonnal teszi meg, akkor értelemszerűen felelősséggel tartozik" - tette hozzá.
A védelemnek egyelőre nincs kiforrott stratégiája azon esetekben, ahol sikkasztás a vád (a kutatóintézet tőkeleszállításának felhasználása, illetve a minisztérium költségvetéséből történő FTC-támogatás), ezért Bárándy György mégkonzultációt tart szükségesnek a szakértőkkel. Az egész ügyben igen lényeges azonban a politikai szál, ezért a védelem az eddig megjelölt 70 tanún kívül további személyek meghallgatását tartja szükségesnek. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság a tényállás tisztázásában indokoltnak találja megszólaltatásukat. A tanúk világossá tehetnék, hogy végül is mi folyt éveken át a földművelésügyi minisztériumban, mennyire volt ez egyedi vagy éppen általános, és ki tudott róla. Meghallgatnák például a pártban, a tárcánál, az FTC-nél és a frakcióban is a Szabadi feletteseként dolgozó Torgyán Józsefet, mert bármennyire furcsa, erre eddig nem került sor. Torgyán elmondhatná, hogy mivel bízta meg helyettesét: a tulajdoni jogok gyakorlásával vagy vagyonkezeléssel; hogyan látta el Szabadi a munkáját; a tengerentúli utakon látott-e az első osztályon más államtitkárokat; egyáltalán, ha mindent a vádlott csinált a minisztériumban, akkor mivel foglalkozott például ő.
Orbán Viktor, aki a kormányüléseken (ahol szinte mindig Szabadi vett részt minisztere helyett) rendszeresen találkozott az államtitkárral, tanúként beszámolhatna róla: ha 2000 végéig csak pozitívumokat mondott Torgyánról és Szabadiról, akkor mikor és miért változott meg róluk a véleménye; a kétéves költségvetés elfogadása után miért indult eljárás olyan ügyekben, melyek megfeleltek az általános kormánygyakorlatnak; miként lehet, hogy a Szabadi elleni fellépés után indult az ÚTE kormányzati megsegítése hirdethetetlen állami cégek reklámjaival, tőkeemeléssel.
Stumpf István egykori kancelláriaminisztertől a védelem megkérdezné: az ÁPV Rt. cégei fölött tulajdonosi vagy vagyonkezelői jogokat gyakorolt-e; mit mondott a referatúra az FVM-ről; ha valami nem tetszett, miért nem szóltak, miért "várták össze" a dolgokat. A védelem listáján jó páran szerepelnek még. Válaszaik ugyanis - számos dokumentummal egyetemben - a védelem szerint bizonyíthatnák, hogy Szabadi Béla megvádolását politikai okok motiválták.
Bárándy György szerint mindez érinti az ügy büntetőjogi megítélését. Úgy véli, ha bebizonyosodik, hogy a politikai fordulópontig (és főleg: azóta is) általánosan elterjedt, ráadásul köztudott cselekedetekről van szó, annak a büntetéskiszabási kérdésben igen nagy jelentősége van: rámutathatna ugyanis, hogy a társadalomra csekély mértékben veszélyes cselekedetekről van szó. Hack Péter szerint ha a bíróság megállapítja valakiről, hogy bűncselekményt követett el, akkor őt semmilyen tekintetben nem mentesíti, hogy mások is azt tették: "Egyetlen adócsalót sem mentesít a bíróság előtt, hogy mások sem teljesítik adózási kötelezettségüket. Egy autótolvaj felelősségét sem csökkenti, hogy naponta negyven autót ellopnak, tehát az egy szokványos esemény. De még az sem, hogy igazából nem érte kár a tulajdonost, mert fizetett a biztosító. Van egy kimentő ok: ha valaki tévedésben van, azaz ha reális okkal hihette azt, hogy a cselekedete a társadalomra nem veszélyes." Ha a bíróság bűnösnek találja Szabadit, akkor a büntetés kiszabásánál valóban figyelembe veheti azonban azt a tényt, hogy már az eljárás folyamán is bűnhődött, és akármi lesz is a végeredmény, a karrierje végleg tönk-rement: "A középkorban megszégyenítő büntetésnek számított, ha valakit táblával a nyakában körbehurcoltak. A vezetőszíj ugyanezt jelképezi" - véli Hack, hozzátéve, hogy az ügyészi kihallgatások időpontjairól ráadásul törvénytelenül értesítették a sajtót (feltehetően nem a vé-delem), ami valószínűsíti a politikai leszámolás teóriáját.
A tárgyalás tovább színesítheti a hazai politikai elitről kialakult képet. Az ügy bonyolultsága, a tanúk nagy száma miatt megjósolhatatlan az elsőfokú ítélet időpontja.
Mészáros Bálint
