Szabó Tímea: „Nem lehet ennyi ember szenvedését még négy évig nézni”

  • narancs.hu
  • 2017. június 22.

Belpol

Szabó Tímeával, a Párbeszéd politikusával látványos parlamenti akcióiról és az ellenzéki együttműködésről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A múlt hét elején látványosan hosszú listán mutatta meg Orbán Viktornak, hogy hány civil szervezetet érint az azóta elfogadott törvény. Milyen reakciókat kapott a Házon belül?

Szabó Tímea: A kormánypárti képviselőket rövid pórázon tartják az ülésteremben, úgyhogy bekiabálások nem voltak. Engem elsősorban Orbán Viktor reakciója lepett meg, amikor a szemébe mondtam, hogy ennek a törvénynek nem az általam amúgy nagyra becsült TASZ vagy Helsinki Bizottság lesz a legnagyobb vesztese, hanem azok a kisebb vidéki szociális szervezetek, amelyek rákos betegeknek, autizmussal élőknek, időseknek vagy éppen egyedülálló anyáknak segítenek. A miniszterelnöktől megszokhattuk, hogy a vitapartnerére való reagálása valamilyen oda nem illő vitriolos hozzászólásban merül ki, vagy ha ignorálni akarja a másik felet, egyszerűen a papírjaiba bújik.

false

 

Fotó: MTI

Most viszont ténylegesen bámulta az elé tartott listát, és egyértelműen a meglepettség tükröződött az arcán. Egyébként nem csináltam mást, mint felmentem a Norvég Civil Alap honlapjára, és kinyomtattam a támogatottak jegyzékét. Nem mindegyiküket érinti közvetlenül a megbélyegzés, viszont a vegzálás miatt a Norvég Alap inkább kivonul az országból, tehát mindegyikük támogatás nélkül marad. Ez az a közvetett katasztrofális hatása a törvénynek, amiről Orbán nem hajlandó beszélni.

MN: A miniszterelnök mondott bármit is?

SZT: Nem, de a szavazás előtt, amikor a civilek kérésére kiosztottunk szív alakú matricákat a képviselőknek, odamentem hozzá, hogy adjak neki is egyet. Azt mondta, hogy senkitől nem fogad el szívet. Három évvel ezelőtt, amikor az uniós zászló helyére a székely zászlót tűzték ki a Parlament épületére, átnyújtottam az ülésteremben Orbánnak egy uniós zászlót, hogy tegyék vissza. Ő minden ellenkezésem dacára, bagatellizálva a gesztusomat, kezet csókolt nekem. Most emlékeztettem erre az esetre, mondván, ha már ez megtörtént, akkor legalább fogadja el tőlem a matricát. A kormánypártiak pedig végtelenül indulatosan rea­gáltak erre az akcióra. Balla György frakcióigazgató vörös fejjel jött utánam a folyosón, és üvöltött, hogy ő nem kért ilyen matricát, egy másik fideszes pedig szétdobálta a kiosztott szíveket az ülésteremben.

Az interjúban szóba kerül még az Áder-báb, Szabó segédápolói tapasztalatai, a Párbeszéd egyszázalékos támogatottsága és az ellenzéki összefogás. A politikus szerint „nem lehet ennyi ember napi szenvedését még négy évig végignézni”, a felelős ellenzéki magatartás az együttműködés: „Orbán leváltása továbbra is elsődleges cél az ország szempontjából”.

A teljes interjú a Magyar Narancs aktuális lapszámában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.